A félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy erre a kérdésre egyelőre nem ismerjük a biztos választ, de talán pár hónap múlva már tudni fogjuk.
Arra gondoltam, az első bejegyzésben érdemes áttekinteni, mi is ez a gyakornoki program, hogy kell pályázni, és mi hogy jutottunk idáig (és ki az a mi).
Kezdjük ezzel a legutolsóval. A "mi" két végzett egyetemista lány, nyelvszakos BA és fordító-tolmács MA diplomával illetve én (Vera) egy folyamatban lévő EU-s konferenciatolmács-képzéssel a pályázás idején (erre egyszerre jártunk, csak Fanni nem ekkor pályázott).
Mindketten beszélünk angolul és franciául (illetve ismerünk még más nyelveket különböző mélységben). Ez minden EU-s csúcsszervnél követelmény: az anyanyelven kívül két másik uniós nyelvet ismerni kell. Itt is hasonló nyelvkombináció van, mint a tolmácsoknál, van ABC nyelv, de az a különbség, hogy itt a B nem azt jelenti, hogy A-->B irányban is fordítunk, hanem hogy azt ismerjük jobban a két idegennyelv közül. Persze minél több B/C nyelve van valakinek, annál esélyesebb, hogy a Bizottság (EC) vagy a Parlament (EP) érdeklődni fog iránta.
A gyakornokság lényegében ugyanolyan mindkét szervnél, bár ezt is majd kint tudjuk meg biztosan. :) A Parlament és a Bizottság is indít gyakornoki programokat, minden évben többet is, a Parlamentnél három hónapig tart egy session (de max. hat hónapra meghosszabbítható), a Bizottságnál öt hónapig.
Lehet különböző adminisztratív posztokra jelentkezni a végtelen számú főigazgatósághoz (DG), de azokhoz mind kell (de legalábbis ajánlatos) valamilyen szakirányú végzettség. A Fordítási Főigazgatósághoz (DG TRAD vagy DGT) viszont "csak" a nyelvismeretet várják el, persze nem árt, ha az embernek van fordító/tolmács képzettsége és/vagy tapasztalata. Ami a nyelvismereten kívül követelmény, az egy bármilyen (!) BA/BSc diploma, illetve az, hogy a pályázó korábban nem vett részt négy hétnél hosszabb EU-s gyakornoki programon. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha valaki erre bejut, akkor utána nem pályázhat más (pl. konferenciatolmácsolási) gyakornoki programra.
A gyakornokság fizetett, a Bizottságnál 1100, a Parlamentnél 1200 euró/hónap. De a pénzügyekről még lesz szó később.
A gyakornokság helyszíne Brüsszel vagy Luxembourg vagy Strasbourg attól függően, hogy az ember milyen DG-nél dolgozik. A bizottsági gyakornokok közül a legtöbben Brüsszelben vannak (hat-hétszázan), a fordító gyakornokok közül is, de van pár olyan nyelv, amelynek a fordítói (az ún. Translation Unit) Luxembourgban működnek, ilyen pl, a magyar is. De vannak olyan gyakornoki posztok is, amik nem az egyik ilyen "csúcs" EU-városban vannak, hanem a különböző (kül)képviseleteken, tehát bármelyik EU-s fővárosban vagy akár az EU-n kívül. Mi mindenesetre Luxembourgban leszünk.
A pályázás. Mindketten pályáztunk már mindkét helyre, gyakorlatilag azóta, hogy a BA-t 2012 júniusában befejeztük, sőt, ha jól emlékszem, már az előtt beadtuk a 2012. októberi programra. Előre lelövöm a poént, miszerint egészen idén (2015.) tavaszig egyikünk se jutott be egyik gyakornokságra sem.
A pályázás első lépése elég hasonló az EC-nél és az EP-nél, egy online felületen kell kitölteni mindenféle űrlapot, személyes adatok, végzettség, nyelvismeret, motiváció. A motivációs levél-résznél én egyszer nagyon befürödtem az egyik, EP-s gyakornokságot célzó pályázatnál, mert bár oda volt írva, hogy anyanyelven kell kitölteni, én szépen megírtam franciául...
A kiválasztás mindkét helyen három lépcsős: először van az ún. alkalmassági vizsgálat (eligibility test), amikor megnézik, hogy a benyújtott pályázat megfelel-e a követelményeknek ÉS érdekes-e eléggé. Ha ezen túljut az ember, akkor a második lépés is szinte azonos a két szervnél: el kell küldeni az online beírt adatokat alátámasztó dokumentumokat. Ebben annyi különbség van, hogy a Bizottságnak elég online feltölteni, a Parlamentnek viszont postán kell küldeni. (Az online feltöltés nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, mert minden dokumentumot egy PDF-ben kell feltölteni, ami max. 10 MB méretű lehet.) Ezután jön az elő-kiválasztás (pre-selection), ami után semmi tennivaló nincs, hanem várni kell a végső kiválasztás (selection) eredményét. A sikeres selection után az is előfordulhat, ami Fannival is történt, hogy az ember várólistára kerül, ami egy évig érvényes, ami alatt bármelyik turnusba bármikor behívhatják.
Itt most kettéválik a történet, mert szeretném elmesélni, pontosan a mi esetünkben hogy is volt ez az egész pályázás, azaz hogy jutottunk idáig.
 |
Én a Bizottsághoz január végén pályáztam, de mivel ez a nagyon sokadik alkalom volt már, úgy adtam be, hogy lesz, ami lesz, nem élem nagyon bele magam. Áprilisban derült ki, hogy átjutottam az első körön, és most akkor kérik szépen a dokumentumokat. Egy egész napba és nagyon sok bosszúságba került, mire mindent sikerült beszkennelni és egy PDF-ben feltölteni, és akkor még nem is tudhattam, hogy nem fölöslegesen csinálom. Májusban kaptam értesítést a bizottsági felületen, hogy bejutottam, de saját hibámból ez elkerülte a figyelmemet, és biztos voltam benne, hogy nem sikerült. De mivel nem reagáltam az üzenetre, fölhívtak telefonon, hogy bejutottam az októbertől februárig tartó gyakornokságra! :)
A Bizottság statisztikái szerint egyébként idén októberre összesen 24.690-en pályáztak, ebből 159-en magyarok. Ebből nem tudom, pontosan hányan jutottunk be, mert a DGT-hez ketten (egy volt MA-s évfolyamtársammal), de vannak még nem-fordító gyakornokok is.
Fannival együtt pályáztunk még 2014. tavasszal a Parlamenthez, a tavaly októberi programra. Engem visszautasítottak (azt hiszem, ekkor volt az ominózus motivációs leveles bakim), Fanni viszont a dokumentumok elküldése és a pre-selection és a selection után várólistára került. Egészen 2015. februárig nem is volt változás, amikor - két héttel a szorgalmi időszak kezdete után - írtak neki, hogy bejutott az áprilistól júniusig tartó három hónapos sessionre. Ekkor nem tudta elfogadni a lehetőséget, mert egy másik EU-s ösztöndíjat is kapott, aminek az volt a feltétele, hogy nem szakíthatja meg a konferenciatolmács-képzést, amire épp akkor jártunk. De felkínálták neki a lehetőséget, hogy ha akar, lekerülhet a várólistáról és beadhatja újra a pályázatot. Ő úgy döntött, marad a listán. Augusztus elejéig semmi hírt nem kapott, de akkor megint írtak neki a Parlamenttől, hogy bejutott a várólistáról, és várják októbertől december végéig. Ekkor már el tudta fogadni szerencsére. :)
Tehát így jutunk el szinte a mai napig. A szálláskeresést még gyorsan összefoglalom, mert nem volt túl hosszadalmas. Amikor megtudtam, hogy mehetek, írtam az egyik kedves csoporttársamnak, aki szintén volt ugyanezen a programon, csak "hárommal" előttem, tavaly nyáron. Ő továbbította nekem a luxemburgi szállások listáját, amit az akkori gyakornokok a gyakornoki programokat szervező irodától (Traineeships Office) kaptak, úgyhogy májusban több napot töltöttem azzal, hogy kibogarásszam, kinél milyen feltételekkel lakhatnék. Az árak az 1100 eurós ösztöndíjhoz képest elég magasak voltak, kevés szobát/lakást kínáltak 600€ alatt. A végén kigyűjtöttem azt az öt-hat helyet, amik elég szimpik voltak és nem túl drágák, és írtam az összes közül a legszimpatikusabbnak. Szinte rögtön vissza is írt, és így öt nappal az után, hogy megtudtam az eredményt, már szállásom is volt. A második óriási szerencse az volt ezzel kapcsolatban, hogy amikor Fanninak is kiderült, hogy jöhet, akkor írtam a szállásadómnak, hogy véletlenül nincs-e kétszemélyes szobája a számunkra, és volt... :)
