Feeling proud vol. 2

A héten leadtam az első francia fordításomat (ezekből kevés van, a fordítások 80%-a angol, a maradékból legalább 15% olasz állásfoglalási indítvány, mert van 2 olasz képviselő, akik ontják magukból ezeket). Kicsit féltem, hogy hogy fog menni, mert az angolom mégiscsak sokkal erősebb.
Tegnapelőtt kaptam vissza a lektorált verziót, és egy kivételtől eltekintve csak formai és stilisztikai javítások szerepeltek benne (pl.: mivel  helyett mert, stb.)! Az egy kivételről pedig kiderült, hogy nem is hiba, megnéztük közösen és mégiscsak én értettem jól! :)
Utána még megnéztem egy angol fordításom javítását, volt benne egy megjegyzés, ez állt benne: "Ügyes voltál!". :)

A közlekedésrűl

A Közérdekű rovat második része következik (ebben a rovatban nem arról írunk, hogy mik történnek velünk épp, hanem általánosabb, globálisabb témákról az itteni életünkkel kapcsolatban).

A mai fejezetben Fanni ventillálja ki a luxemburgi közlekedéssel kapcsolatos egyéni szoc. problémáit.

Luxembourg főváros létére kisváros, ugyanakkor az itt dolgozók száma inkább egy nagyvároséhoz mérhető. Emellett a másik főgond, hogy szinte mindenkinek egyszerre kezdődik és ér véget a munkaideje (ami egyébként pont egybeesik az összes bolt és hivatal nyitvatartási idejével is). Ebből következik, hogy minden hétköznap reggel 8 és 9, és este fél 6 és fél 7 között iszonyatos dugók alakulnak ki a városban. Emiatt a lakás és a munka közötti utazás az elméleti 20-25 perc helyett gyakorlatilag kb. kétszer ennyi ideig tart, ráadásul kiszámíthatatlan. Egyszer másfél óra alatt értem be a munkába, de általában akármikor indulunk 8 és fél 9 között, valahogy mindig 3/4 9 és 9 között érek be. A munkaidő 3/4 6-ig tart, így fél 7 előtt soha nem érek haza, ha "beugrom" a "sarki" szupermarketbe, akkor ez 1/4 8-fél 8.

A metró erre nyilván megoldást jelentene, de a távolságok nem nagyok, nem metróléptékű a város, így nem érné meg építeni még egy vonalat sem (arról nem is beszélve, hogy mi történne, amíg építik...). Villamos vagy más kötött pályás közlekedési eszköz sincs, csak BUSZOK. Azok viszont jól lefedik a várost és viszonylag gyakran járnak, ráadásul szombaton ingyenesek! És még éjszakai busz is van péntek-szombat éjszaka, szintén ingyen, ezzel arra biztatva az utasokat, hogy ne üljenek részegen volán mögé vagy biciklire.
Egyébként egy buszjegy 2 euró, ami a megvételtől számítva 2 óráig érvényes.

Eddig minden szép és jó, ami engem minden egyes nap kiakaszt, az egyáltalán nem maga a dugóban eltöltött idő, hanem az utazási kultúra (hiánya), ami miatt csúcsidőben minden egyes, a buszon töltött perc kínszenvedés.

• Először is, alig néhány buszon mondják be vagy írják ki a megállókat, így ha valaki nem tudja fejből, hogy hol és hány megálló múlva kell leszállnia (és ehhez képest hol van most), akkor tippelhet, vagy nézegetheti a buszmegállók nevét.

• Aztán: az emberek NEM MENNEK BELJEBB. Mindenki megáll az ajtóban (gondolom, mert "úgyis csak párat mennek"). Sokszor egy busz a megállóba érve teljesen tömöttnek tűnik, közben van még rajta hely, csak középen, ahol nem áll senki.

• Ugyanígy, itt az sem divat, hogy aki az ajtóban áll, de nem az ő megállója következik, az a megállóban leszáll, hogy mindenki mást leengedjen. Itt kerülgetni kell mindenkit.

• Sokszor viszont csúcsidőben tényleg akkora tömeg van, hogy nem, vagy csak alig lehet felférni a buszra. Volt már, hogy pont olyan helyen álltam a tömegben, ahonnan egyik kapaszkodót vagy rudat se értem el (persze ez magasabbaknak nem probléma), ott, ahol álltam, nem volt, így nem tudtam kapaszkodni, és végig egyensúlyozni próbáltam, hogy ne essek másokra... De van, hogy már fel se tudok szállni a buszra, annyira tele van.

• Az ajtók nem záródnak, ha valaki közéjük áll (vagy odalóg valamije). Otthon ilyenkor a buszvezető bemondja a hangosba, hogy pl.: "A második ajtónál a kishölgy legyen szíves arrább menni, mert nem tudunk addig elindulni!", itt viszont soha. Addig áll egy-egy megállóban, míg az ajtó be nem csukódik, ha ez 5-10 percbe telik, akkor addig. Általában valamelyik utas veszi észre, hogy mi a gond, és ő szól az illetőnek.

• És végül, ami a legeslegjobban zavar, és néha elviselhetetlenné teszi a buszozást: valamiért FŰTIK a buszokat. Nagyon. Ez mindenképp nagyon rossz, de főleg, ha kint 5 fok van, a buszon viszont 30... ilyenkor pillanatok alatt le lehet izzadni (szinte soha nincs annyi hely a tömegben, hogy le tudjam venni a kabátomat). Mondja már meg valaki, hogy MIÉRT fűtenek a buszon???

A fenti tényezők miatt csúcsidőben általában traumatikus élmény (nekem) az utazás, van, hogy már reggel tök idegesen és frusztráltan érek be dolgozni, mert annyira zavar a fél 9-kor az intim szférámba tolakodó tömeg és a hőség. Hazafelé emiatt néha leszállok hamarabb és gyalogolok inkább, reggel viszont ez nem férne bele, mert ugyan busszal nincsenek nagy távolságok, de gyalog ugyanez a táv már órákig tartana. Az egyetlen alternatíva még a bicikli lenne (van bubirendszer is!), de azt meg az időjárás mellett azért sem merném kipróbálni, mert a város nagy része tele van emelkedőkkel, így ha nem áznék el/fagynék meg, akkor a bringázásban is ugyanúgy leizzadnék, mint a buszon.

Zárásként itt egy fotó a futárrendszerről, a kis buszok azt jelzik, hogy az a járat épp a dugóban áll:

bizalom, bátorság, b...logbejegyzés

Nem nagyon történik semmi különleges, úgyhogy most egy pszeudo-tematikus bejegyzés következik.

Tegnapelőtt este jöttem haza, és a közeli park mellett megszólított egy pasas, hogy tudom-e, hol van az X étterem. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy hol van kb., de csak az irányban voltam biztos, a távolságban nem. Mindenesetre tudtam, hogy arra van, amerre én is megyek, úgyhogy amikor a pasas kérdezte, hogy én is arrafele megyek-e, mondtam, hogy igen, és jött velem. És mondta, hogy volt már abban az étteremben, de csak kocsival jött és sötétben, és ezért nem emlékszik, és nem is találna oda magától. (Milyen szerencse, hogy épp ott voltam. - a szerk.) Én meg mondtam, hogy velem ugyanez van, csak fordítva, mindenhova tömegközlekedéssel vagy gyalog megyek, és ezért ha egy sofőr kérdezi meg tőlem, hogy kocsival hogy lehet odajutni, nem tudom biztosan. És így beszélgettünk, közben átértünk a park túloldalára, és ott volt az étterem, amit a pasas keresett. Kérdezte, hogy itt lakom-e, mondtam, hogy most igen, de amúgy Magyarországról jöttem. Mire ő, hogy nem baj, mert ő meg Kamerunból. :D És még be is mutatkozott, legalábbis a keresztnevét elmondta: Kikinek hívják. :D Aztán szép estét kívántunk egymásnak, és elköszöntünk.

Mindezzel csak azt akartam elmondani, hogy van, aki ezt a jelenetet úgy látja, hogy egy fekete pasas odamegy egy fehér nőhöz, leszólítja, majd nem szakad le róla. És elmesélhettem volna így is. Illetve érezhettem volna így is. Ehelyett azt éreztem, hogy mennyire nagyon kedves és barátságos volt hozzám egy vadidegen.

Bátorság: fordítottam egy sajtóközleményt, egy igazit, ami ki fog kerülni a Bizottság honlapjára, és a lektor nagyon megdicsérte, többek között ezt a kommentárt fűzte hozzá:

Október 23. + METZ

Október 23-ról csak nagyon röviden: napközben kemény munkával ünnepeltük a forradalmat, este pedig elmentünk a Hungarian Partyba (sic), amit egy magyar származású pasi kocsmájában rendeztek. Volt: hangos (és viszonylag nem annyira jó) zene, lángos, pogácsa, Túró Rudi, sok magyar, nem volt: annyi csönd, hogy halljuk egymás szavát, talpalatnyi hely. Asszem, ezzel összefoglaltam a dolgot. Mindenesetre...

... éljenek a pesti srácok!

                                                                             ***

Metz. Kénytelen voltam csupa nagybetűvel írni a "címben", hogy érzékeltessem, mennyire tetszett a város mindkettőnknek, vagyis mind a hatunknak. Ugyanis úgy döntöttem, hogy bizottsági létemre nekem nem derogálnak a parlamenti gyakornokok, sőt, és Fannival és négy másik parlamenti gyakornokkal mentem, és mindenki tök jó fej és nyitott és szimpatikus volt. Egy holland, egy svéd és egy román lánnyal, illetve egy román fiúval mentünk, és amikor éppen nem olvadoztunk a látványtól, akkor nagyon jókat beszélgettünk. 

Metzben igazából A Látnivaló a Szent István Bazilika Katedrális, gyönyörű, óriási, gótikus, és van három ablaka, amit Chagall festett. Ezen kívül itt folyik a Moselle, ami fölött cuki hidak vezetnek át a szigetekre (!), vannak parkok, és általában nagyon szép épületek. Gyakorlatilag egész nap sétáltunk, annyira szép volt az idő meg a minden. Meg persze mi. Ahogy azt az alábbi képek is tanúsítják.

Az állomásépület

Balról jobbra: Estera (RO), Nina (SWE), Ruth (NL), Fanni, Daniel (RO), Vera

"Lefényképezem a gofris csávót!" (Fanni)

Ez például az egyik Chagall-ablak :)

Verlaine a bús francia őszben

A rue Pierre Krier 102 és lakói

Tematikus beszámolósorozatunk első fejezete a házról szól, ahol lakunk.

Akik aggódnának, azokat megnyugtatnám, hogy nagyon szeretünk itt lakni. Tök jó helyen lakunk (a pályaudvartól gyalog tíz percre, de a ház elől induló busszal is 10 perc alatt a belvárosban vagyunk - bár a közlekedésről majd külön posztban írok), egy második emeleti narancssárga padlásszobában (képeket már korábban is mutattam a szobánkról, talán később a többi helyiségről is készül).

A hétvégén Rudin, a törött lábú albán srác hazament, így már a Házinénivel együtt "csak" nyolcan lakunk (7 szobában). Minden (is) a rendelkezésünkre áll: mikor reggel lemegyünk, már meg van terítve a reggelihez, ami benne van az árban, be van készítve a kávé is. Használhatjuk a közös helyiségeket és a mosógépet, sőt, mosogatógép is van (bár az utóbbi másfél héten nem működött, így végre mosogathattam! :) ). Hetente jön a takarítónő, háromhetente tiszta törülközőket és frissen húzott ágyneműt kapunk.

A Ház lakói jelenleg:

- Radek, az "új" srác a szomszéd szobából. Cseh létére nem szereti a sört. Zuhanyozni sem szeret, nem is szokott.

- Ledio, az albán srác. Neki van a legkisebb szobája, épphogy befér az ágya, egy íróasztal, meg egy nagy szekrény. Szereti a focit, és a Házinénit ekézni.

- Kyrill, macedón. Az elsőn lakik, a Chiara nevű szobában. Nem nagyon szeret köszönni, és nem tudja, hogy működik a kávéfőző.

- Simon, az angol. Kirill szomszédja. Neki van a legnagyobb szobája, egy hatalmas franciaággyal. A szobájában mindenhol ingek és zakók lógnak felakasztva. Ébredés után nem túl kommunikatív, rendszerint félálomban, egyetemi pulcsiban és rövidgatyában, nagyüveges Nutellával a hóna alatt jelenik meg, és meredten néz maga elé. 15 perccel később viszont makulátlan külsővel, öltönyben és nyakkendőben áll az előszobában, indulásra készen. Hétvégén szeret FIFÁ-zni és a konyhában rövidgatyában és zokniban moonwalkolni, illetve időnként felhozza egy "munkatársnőjét". Vasárnaponként mos, majd meccsnézés közben vasal.

- Piotr, a lengyel. Alig látjuk, nagyon későn fekszik, és későn kel, majd rohan. Egyébként mindig a szobájában van, szinte ki se jön, csak főzni, majd az egész tál kaját felviszi a szobájába. Nagyon művelt, de szociálisan kicsit awkward, és nem könnyű érteni, amit mond.

Egyébként a Helyzetről sem derült ki, hogy különösebben veszélyt jelentene ránk, és azon kívül, amikor hétfő reggel rejtélyes módon LEOLVADT a kotyogós kávéfőző műanyag nyele (a VILLANYtűzhelyen!!!), csak egyetlen bizarr eset történt velünk, mióta itt lakunk, búcsúzóul megosztom Veletek.

Hétköznap este volt, és kivételesen mindketten korán, már 11-kor lefeküdtünk, és örültünk a tudatnak, hogy végre egyszer az életben előrelátóak és felelősségteljesek vagyunk (se!), és annak, hogy 8 egész órát alhatunk.
Már épp álomba merültünk, mikor mindketten arra ébredtünk, hogy valaki az ajtó előtt áll és a nevemet mondogatja... gondoltam, jobb lesz, ha felkelek és kinyitom, még mielőtt bejön, akárki is az. El is botorkáltam az ajtóig, kinyitottam, és félig nyitott szemhéjamon keresztül csodálkozva láttam, hogy Piotr, a lengyel srác az. Mikor meglátott félálomban, a kis baglyos pizsimben, csodálkozva kérdezte: "Ja, felébresztettelek?". Mondtam, hogy igen, már aludtunk. Erre bocsánatot kért, és elmondta, hogy csak azért keresett, mert másnap vetítik a kelet-európai filmfesztivál keretében azt a lengyel filmet, amiről előző hétvégén beszélt nekem, és meg akarta kérdezni, hogy van-e kedvem menni a bemutatóra. Mondtam neki, hogy nem tudom, és majd reggel dönteném el, ha nem gond, meg a Vera amúgyis aludna (és itt jelentőségteljesen visszanéztem a sötét szobába), meg nem tudom, hogy milyen film, meg amúgyis, most nem tudok és nem is akarok dönteni. Erre mondta, hogy oké, persze, akkor adjam meg az email címemet, elküldi a film leírását, meg a pontos helyszínt, időpontot, meg jegyárakat. Erre nem tudtam mit mondani, leírtam neki az email címemet, hogy végre visszamehessek aludni. Kicsit úgy éreztem magam, mint aki azért ad egy 500-ast a UNICEF-es adománygyűjtőnek, hogy hadd mehessen már tovább, mert elmegy a villamosa az orra előtt...
Piotrnak legyen mondva, másnap bocsánatot kért ("elfelejtettem, hogy a normális emberek ilyenkor már alszanak"), nem is haragszom rá, de azért nem alapozta meg a barátságunkat...

sanyarú bizottsági sors

Az ebédhez ma málnás macaron volt a(z egyik) desszert! *.* Az már csak hab a macaronon tortán, hogy épp az ún. "új élelmiszerekről" (novel food) fordítottam ma egész nap - valaki élelmezést mondott? 

vasárnap-hétfő-1/2 kedd

Most annyira nincs mit csinálnom, hogy a munkából blogolok. :P A sürgősebb fordításokat mind befejeztem, megírtam egy rézümét, elfogadtam a mentorom lektorálását egy múltheti fordításomra, egy fordítandóm van csak, az is 30-ára... és licit csak csütörtökön lesz. Erről nem tudom, írtam-e, a licit egy közösen szerkeszthető Excel-tábla, amit a titkárság küld körbe hétfőn és csütörtökön, és mindenki beírhatja magát fordítónak/lektornak ahhoz a dokumentumhoz, amit kinéz magának, "first come, first served" alapon. Néha jönnek külön is szövegek, de nagyon ritkán, mondjuk kétnaponta egyszer egy, olyankor nincs táblázat, csak a titkárság megírja, hogy van ez meg ez, ki vállalná.

Na mindegy, és tőlem tegnap visszavették a 23 oldalas jegyzőkönyvet, mert kiderült, hogy a hosszabb dokumentumokat (meg a jegyzőkönyveket általában) a freelance-ek fordítják, amit nem is bánok, mert még semennyit nem haladtam vele, nagyon kevés volt hozzá a fordítómemória, és jövő kedden kellett volna leadnom. Kaptam helyette 4 másik szöveget (amiből 1 francia!!), mindegyik földrajzi eredetmegjelöléssel kapcsolatos, tegnap le is fordítottam őket. Három teljesen sablonos volt, egyben meg voltak "de"-k és "azonban"-ok, ami egy ilyen típusú szövegnél szinte csodaszámba megy. Úgyhogy ma nyaralok. :P

Vasárnap várost néztem Arnikával és Donatellával, előbbi lengyel, utóbbi a máltai tolmácslány, aki holnap kezd Brüsszelben, tegnap költözött át. Ezért is találkoztunk, egy búcsúebéd-búcsúkávé-búcsúvárosnézés céljából (fogunk még találkozni, mert jön november végén a Bíróságra tolmácsolni).

A szombatihoz képest kifejezetten szép volt az idő (= nem volt köd, nem esett az eső, és voltak fokok), úgyhogy egészen sokat sétáltunk, és természetesen fényképeztem. Persze folyton ugyanazt, mert nincs más, mert ilyen kicsi ez a város.

A szép (?) Melusinával.

Az utcánk hazafelé :) A mi házunk nem annyira látszik, kb. ott van, ahol a túloldalon parkoló autó.

Tegnap fordítottam, mert a változatosság gyönyörködtet, aztán este elmentünk megnézni a The Intern-t néhány gyakornokkal (micsoda véletlen egybeesés), nagyon cuki volt! 

Viszont a film előtt konkrétan félórányi reklám volt, iszonyat sok és nagyon hosszúak, már tényleg azt hittük, sose kezdődik el. Ja, és itt nem helyre szólnak a jegyek, és önkiszolgáló pultnál lehet popcornt venni, amiből leginkább csak édes van (van sós is, de sokkal kevesebb). Ezek a tanulságok. :P

Ma meg megyek megint úszni munka után. Izgi az élet!

Vianden

Ma nagyon mehetnékem volt, ezért Viandenbe látogattam. Zita és a két svéd gyakornoklány (akik közül az egyik szintén frissen végzett konferenciatolmács, és van egy hétéves kislánya :) ) csatlakozott hozzám.

Vianden egy pici luxemburgi falu, az egyetlen település a fővároson kívül, amit minden forrás és mindenki ajánl, hogy érdemes megnézni.

Tényleg érdemes, hipercuki kis falu, már-már giccsbe hajló. :)

Két fő nevezetességét: a Várat és a libegőt is megnéztük. fél 4-re már mindent láttunk amit lehetett, és bár egész nap semmi nem esett (!), sajnos nem volt olyan az idő, hogy még kedvünk legyen sétálni. Meg persze nem is volt olyan része a falunak, ahol ne jártunk volna már.

Csajok a csúcson

Kilátás a libegőről

Francia hagymaleves gratinnel (sajtkéreggel bevont krutonnal)

Leonard és a "Vianden kávé" (diólikőrrel)

Itt nem gáz, ha az apukák is szülők

Keresd a baglyot!

Leonard szelfizik a Várral

"Figyelem! Kérjük, ne dobáljanak le köveket, mert azzal veszélyeztetik a falubelieket!"

Tükröződöm

 

Merengek

Kilátás a Várból

Patrick is járt itt

Ez történik, ha valakit egy Kádár nevel...