Még utolsóbbak

A legutóbbi utolsók óta egy csomó más utolsó történt. Mindennap mennek haza a többiek, mindennap egyre kevesebben vagyunk itt, és már szinte mindent utoljára csinálunk. Ez már az elköszönések ideje, mindennap egyre kevesebben vagyunk, és egyre gyakrabban jön még egy ötlet, hogy mikor és hol találkozzunk még.

• Kedden volt az utolsó olyan este, amikor mindenki itthon volt a ház lakói közül, úgyhogy aznap elmentünk a sarki kocsmába elbúcsúzni (Jerko és én hazamegyünk, Grace, a legújabb lakótárs pedig a hónap végén elköltözik). Jan sajnos beteg és nagyon rosszul volt, úgyhogy csak öten voltunk, de nagyon jó volt az este. Egy csomót beszélgettünk Piotr filmélményeiről, Simon utazási terveiről (és a barátnője hajáról, ami "ott van mindenhol és mondjuk már meg, hogy ez hogy lehetséges, hogy MINDENHOL ott vannak a hajszálai???!!!" - itt Grace-szel jelentőségteljesen összenéztünk), Jerko előző/következő munkahelyéről, és végre megismerkedtem Grace-szel is, aki jogász, tök jófej, pont akkora, mint én (és nem zöld!), és úgy beszél, mint a királynő (szemben Simonnal). Sajnálom, hogy ő csak most jött, nagyon szimpatikus lány.

• Szerdán volt az utolsó munkanapom (az uniós intézményeknél a húsvét előtti csütörtök és péntek szabadnap, a húsvét hétfő utáni 3 munkanapot meg kivettem). Mivel a nagy búcsúztatás már előző pénteken megtörtént, kb. ugyanolyan munkanap volt, mint a többi. A head of unittól kaptam egy szép ajánlólevelet, és a gyakornokság értékelésébe is szépeket írtak rólam.

Este a gyakornokokkal egy csomóan elmentünk a Scott'sba - utoljára.

• Pénteken utoljára kávéztam Aleksandrával, akivel nagyon jóban lettünk az utóbbi pár hétben (és egyben az egyik tanítványom). Beszélgettünk az Életről, hogy milyen nehéz időszakban vagyunk most, az eddigi gyakornokságairól, stb. Egy csomó dologról ugyanazt gondoljuk, de ő sok mindent sokkal pozitívabban lát, mint én, amit jó volt hallani. Nagyon jólesett beszélgetni vele, őt is nagyon megkedveltem. És megbeszéltük, hogy hamarosan meglátogatom Szlovéniában, aztán majd ő is jön Budapestre. :)

Aznap este a De Gudde Wellenbe mentünk, ahol én amúgy most voltam először (és utoljára). Tök jó üveges sörök vannak, és egész sokan, kb. 12-en összegyűltünk. A hangulatot még az a nagyon részeg pasi se tudta elrontani, aki - miután magában motyogott egy sort - behajolt Petra és közém, és mindenáron azt akarta megtudni, hogy szerintünk "What is Europe?". Egy nem túl hosszú, de annál kellemetlenebb beszélgetés után végül megoldódott a helyzet, mert felmentünk az emeletre, de láttam, hogy tovább zaklatja az utánunk jövőket...

• Szombaton szép, napsütéses idő volt, amit ki kellett használni (jövő hétvégéig most már nem lesz ilyen), ezért Ruth-tal, két szlovák lánnyal és az egyikük anyukájával (aki épp itt van látogatóban) elmentünk Clervauxba, ami az ország északi részén van, és van ott egy vár. Az út maga nem lenne több másfél óránál, de a vonat helyett Ettelbruckig pótlóbusz járt, így kb. két óra alatt értünk oda. Maga a vár nagyon kicsi, de most van benne egy fotókiállítás, The family of Man címmel, amit megnéztünk. Nagyon-nagyon tetszett!!! 200-nál több fekete-fehér fénykép a világ minden tájáról, különböző időszakokból, témák szerint csoportosítva, mégis egy folyamatot alkotva a születéstől a halálig. Volt köztük néhány híres kép, ami a törikönyvekből vagy máshonnan ismerős, de a legtöbb nem az - csak "fotók emberekről", mégis nagyon érdekes volt.

A kiállítás után ebédeltünk és kávéztunk, aztán felmentünk egy dombra, megnézni az apátságot. Vettünk házi bio almalét!

Terveztük, hogy Clervaux után még útbaejtjük Esch-sur-Sure-t is, ami szintén szép, de csak félnapos városka egy várrommal, de mire visszaértünk a clervaux-i vasútállomásra, ehhez már késő volt (vissza kellett volna menni Etelbruckba, és onnan még egy félóra vonatút lett volna, és már nem lett volna elég időnk naplementéig). Legalább lesz miért visszajönni! :)

Este karaokezni voltunk az Oscar'sban. Kivételesen nem volt tömegnyomor, még asztalunk is volt! Ruthtal és Petrával hárman énekeltük a Zombie-t - szerintem jók voltunk! ;) Az est fénypontja a teli torokból átszellemülten énekelt We are the World volt (még szerencse, hogy ki volt írva a szöveg, az eredeti változatot nem is tudom fejből, így is mindig az jutott eszembe, ahogy a nyelvészek éneklik). :D
Sajnos többre nem jutott idő, mert 1-kor bezárt a hely (itt egyébként MINDEN kocsma/bár/étterem/pub bezár legkésőbb 1-kor, még péntek-szombaton is, csak a diszkók/klubok vannak nyitva hajnalig - a szerk.). Utána még átmentünk az Erkélyes Helyre a belvárosban (nem tudom a nevét), hogy az erkélyen ünnepélyesen elköszönjük, ami végül Petrával megtörtént, de rögtön utána mindenki hazament, mert az óraátállítás miatt így is csak fél 4 körül értünk haza...

• Ruth kérte, hogy vasárnap menjünk el bruncholni: ez náluk Hollandiában húsvéti hagyomány. 1000 éve nem ettem ennyire nagy és laktató reggelit:

Meséltem neki a locsolkodásról, de beszéltünk még a családjáról, a hangszerekről, meg az antiszemitizmusról, a kirekesztésről, és arról, hogy Adele hogy tud úgy énekelni, hogy közben sír. Utána elkísértem az utcájáig, aztán elköszöntünk, de aztán este is találkoztunk  Mariával és Daniellel négyesben a Konrad'sban. Utoljára ott, utoljára négyen.

• Húsvét hétfőn már azt hittem, tényleg nem lesz semmi, meg zuhogott is az eső, úgyhogy nem mentem megnézni a húsvéti kirakodóvásárt a Place d'Armes-on. Este viszont mégiscsak elmentünk kajálni a maradék gyakornokokkal, vagy tizenöten - nem mondhattam nemet, lehet, hogy most látom őket utoljára! A Bossóban ettünk, ami egy főleg német jellegű kajákat kínáló normális árú étterem a Grundon. Käsespätzlét ettem mindennel. A pénteken naivan a hétvégére vett kajákat majd megeszem ebédre a héten. Vagy valamikor. Vagy elosztogatom. Valamit mindenképp kezdek velük.

• Kedden és szerdán utoljára eszem a KAD-ban (a parlamenti menzán) - valószínűleg a saját kajámat (ott ezt tök legálisan lehet). 

• Ma (kedd) délután elmentem a Természettudományi Múzeumba (a Villa Vaubant is ajánlották, ahol festmények vannak, de az kedden zárva van). Az állandó kiállítás az év végéig felújítás miatt nem tekinthető meg, de van egy időszakos kiállítás "Orchideák, kakaó és kolibrik" címmel, ami a Latin-Amerikába induló luxemburgi felfedezőkről szól. Mivel nem volt nálam készpénz, csak kártya, a pénztáros inkább adott ingyenjegyet... nem is baj, mert annyira nem volt érdekes a kiállítás, bő háromnegyed óra alatt megnéztem mindent. A szövegek nem voltak izgik, viszont volt egy csomó ijesztő kitömött állat... O.o

ez nem volt ijesztő: hangya viszi a levelet! :)

vízidisznó

Majd írok még értékelést erről a 6 hónapról, addig is pihenjetek Ti is, ha tudtok!