2016. március 31., csütörtök

Mérleg - villmools merci!

Visszakerestem, hogy a gyakornokság kezdete előtt miket vártam ettől a 6 hónaptól.



"Mit várok ettől a 3 hónaptól?


  • Először is: azt, hogy végre rendesen megtanulok franciául. Úgy, hogy beszélni is tudjak, és mindent értsek, amit mondanak nekem. Annyira, hogy már franciául is bátran vállalhassak tolmácsolást. Ennek érdekében a helyiekkel megpróbálok mindig franciául kommunikálni (a munkában úgyis magyar lesz a munkanyelv)."

Hát ez sajnos nagyon nem jött össze! Ugyan a "helyiekkel" igyekeztem tényleg franciául kommunikálni, de ez általában csak a "Bonjour", "Au revoir", illetve, a "Non, je n'ai pas de carte Cactus" mondatokban merült ki. Előbbit egy idő után felváltotta a luxemburgi "Moien".
Az irodában egész nap magyarul beszéltünk, itthon a többi lakóval és a többi gyakornokkal pedig angolul. A leghosszabb beszélgetésem franciául a Házinéni exférjével történt (aki egy félóráig azt hitte, hogy a takarítónő vagyok, de még utána is pénzt akart nekem adni), illetve egyszer a gyógyszertárban, amikor füldugót akartam venni. Szóval ha valaha rendesen megtanulok franciául, az még várat magára.
A németem viszont egészen visszajött a középfok közelébe, sőt még az egykori minimális írtudásomat is visszanyertem szóval minden nyelven jobban tudok lassan, mint franciául.

  • "Azt, hogy megtanuljam önállóan beosztani a pénzem. Itthon "otthon" lakom, eltartanak, így - a 4 hónapos Erasmust kivéve, de az nem számít, mert ott nem lehetett megélni az ösztöndíjból, a szüleim segítettek, de még így is éheztem és fáztam - eddig soha nem kellett magamnak gazdálkodnom. Ez a gyakornokság erre kiváló alkalom lesz (persze az eurós fizetés és a nyugati árak mellett más, mint itthon)."
Ez se igazán jött be: az első pár napot követően már egyáltalán nem vezettem, hogy mennyit költök, csak időnként megnéztem, hogy mennyi van még a számlámon. Azt meg tudtam becsülni, hogy mennyi időre kb. mennyi pénzre lesz szükségem, illetve x összeg meddig elég, sőt, spórolnom is sikerült, de nem szándékosan és nem az előrelátásomnak köszönhetően, hanem azért, mert bár a gyakornoki fizetés az itteni viszonyokhoz képest kevés (egy eu-s tisztviselő fizetésének a negyede), de az irreálisan drága szálláson kívül semmire nem igazán kellett sokat költeni. Bérletet kaptunk, a menzán nagyon olcsón tudtunk ebédelni, és nekem még a reggeli is benne volt a szoba árában. Ami pedig nagyon sokba került volna, azt meg úgyse engedhettem meg magamnak. Így aztán annak ellenére, hogy nem ez volt a fő célom és utazgattam is meg minden, így is bőven ki lehetett jönni a pénzből, sőt! De gazdálkodni sem itt tanultam meg.

  • "Bár nagyon örülök, hogy a Verával mehetek, ez iszonyatosan nagy mázli, mert együtt minden könnyebb meg persze nagyobb fun, de mindenképp szeretnék ismerkedni, új barátokat, ismerősöket szerezni. Magyarokat (a kollégák azok lesznek) és külföldieket is. Ezért is jó, hogy nem egy helyen fogunk dolgozni: Vera a Bizottságiakkal vegyül majd, én meg a Parlamentiekkel bandázok. (Aztán majd jól vegyítjük a baráti köreinket és káoszt okozunk az eu-s bürokráciában!)"

Barátokat - ha nem is nagyon közelieket - szereztem, főleg a vége felé lettünk igazán jóban sokakkal. Persze már mindenki meghívott mindenkit magához, és mindenki megígérte, hogy el is megy mindenhova.
A kollégákkal jó viszonyt sikerült kialakítanom, de nekem úgy tűnt, hogy ennél ők nem törekedtek többre: minden 3/6 hónapban jönnek az új gyakornokok, megismerkednek velük, aztán minden jót kívánnak. A mentorommal nagy szerencsém volt, nagyon egy hullámhosszon voltunk és borzasztó segítőkész volt mindenben. A kapcsolatot nem hiszem, hogy nagyon tartani fogjuk bárkivel.
Verával meg... meg kell tanulnunk külön országban élni. Legalábbis egyelőre biztosan.

  • "Szakmai fejlődést: bár az FTT-n első évben tanultuk a fordítástámogató szoftverek használatát, mióta lejárt az itthoni gépemen a MemoQ próbaverzió (kb. másfél éve), azóta nem volt előttem ilyesmi, és bár emlékszem, hogy anno egész felhasználóbarátnak tűnt a Trados és a MemoQ is, egyáltalán nem vagyok gyakorlott a használatukban (pedig az egyik diplomám szerint félig-meddig fordító is vagyok, úgyhogy ez tök ciki). Ahhoz a kevés fordításhoz, amit az utóbbi időben vállaltam, nem vettem volna hasznát, a munkaadók meg nemhogy nem biztosítanak ilyet, de amikor az UNESCÓnál megkérdeztem, hogy használnak-e valamilyen fordítóprogramok, konkrétan a Wordöt említették... Az EU-ban viszont minden fordító ilyenben tolja, úgyhogy ha minden igaz, pár hónap múlva profi leszek!"
Profi nem vagyok, felhasználói szinten tudom használni a Studio 2014-es verzióját. Viszont mivel a Parlament a világ legkényelmesebb munkahelye, a fordítás előtti és utáni fázisokat (előkészítés, exportálás, stb.) nálunk az asszisztensek végzik, így ezeket egyáltalán nem tanultam meg, pedig a Való Életben egy fordítónak ezt is tudni kell.

  • "Végül, de nem utolsó sorban: azt remélem, hogy a kinti 3 hónap alatt jobban látom a jövőmet, illetve valahogy kezd kialakulni, hogy mi lesz utána. Nem csak karrier, hanem minden szempontból. Ezt egyelőre nem tudom, hogy kell elképzelni: egy napon megvilágosodom, hogy mit és hol szeretnék csinálni, vagy csak úgy alakulnak a dolgok, hogy új lehetőségek nyílnak, vagy valami. A lényeg, hogy szeretnék többet tudni arról, hogy mi lesz velem 2016-ban. Már egy bárminek is örülnék, nincsenek nagy igényeim. Vagy már ez is túl sok?"

    Na hát ez egyelőre egyáltalán nem látszik megvalósulni. Annyi biztos, hogy hazamegyek. A többit meglátjuk. Mindenesetre azt megtanultam, hogy muszáj türelmesebbnek lennem (magammal is).

"Mit tudok nyújtani?

    A Parlamentnek: elegendő kávémennyiség biztosítása esetén szorgalmas és lelkiismeretes munkaerő vagyok. Poénokat igyekszem a társaság humorérzékével arányban elsütni.



    Mivel a Parlament az infrastruktúrát (Nespresso kávégép) biztosította, nekem csak a kapszulákat kellett vennem, igyekeztem szorgalmasan és lelkiismeretesen dolgozni. A visszajelzések és az értékelésem alapján sikerült, nyitott, érdeklődő, értelmes valakinek találtak, "with a vibrant personality". :D
    Azt azért hozzá kell tenni, hogy amellett, hogy a világ összes fordítói állása közül a parlamenti a legkényelmesebb, ezen belül a gyakornokoknak még jobb dolga van: tudták, hogy azért vagyunk ott, hogy kipróbáljuk magunkat, tanuljunk, ezért nem terheltek túl, mindig figyeltek rá, hogy ne legyen túl sok munkánk vagy túl szoros határidőnk, mi magunk szabtuk a munkamennyiséget, és abba is beleszólhattunk, hogy mit szeretnénk kipróbálni. Például a vége felé kipróbálhattuk a lektorálást és a módosítások fordítását is, ha akartuk.


    "A blog olvasóinak: nem vagyok olyan grafomán, mint a Vera, de azért igyekszem én is írni, főleg olyan dolgokról, amik kettőnk közül csak engem érintenek. A bejegyzések nyomokban youtube videók formájában zenét, illetve Artúr, a plüss babaorángután szelfijeit tartalmazhatják!"

    Ezzel szerintem nem volt gond, majdnem, ha nem legalább annyit írtam, mint a Vera (már-már el is harapóztam időnként). A beígért videók és szelfik is megvoltak. Ha valaki hiányol valamit, akkor keressen meg és pótolom!

    Ez lett tehát abból, amit vártam, mindenki vonja le az esetleges következtetéseket.

    A gyakornokságainkkal együtt lassan ez a blog is a végéhez ér, de nem tűnünk el búcsú nélkül, egy közös záróposzt még várható. Äddi!

    Nincsenek megjegyzések:

    Megjegyzés küldése