E verssel ér a közös blogunk véget.
Fogadjátok boldog-szomorú dalunk:
megszűnik a poszt, eliramlik az élet.
Volt itt eső, nem is kevés,
és napfényt csak hébe-hóba láttunk,
és rengeteg jövés-menés,
hetedhét (schengeni) határt bejártunk.
Kicsit betettük a lábunkat az EU-ba.
Kicsit kitettük a lábunkat otthonról,
Elég gyakran jártunk Woodyt nézni moziba,
S már-már fájt a hasunk a sok macarontól.
Ha időnk volt rá, fordítottunk: kérdést, választ és közleményt,
Én pedig sok jegyzőkönyvet, napirendet, petíciót,
A szövegekből összeraktunk (se!) két-három nagyregényt,
Követtünk pár régi és kreáltunk pár új tradíciót.
Most útelágazódáshoz értünk:
Kinek a kelet, kinek a hanyatló nyugat...
A blogot olvasni érdemes volt, reméljük.
Visszakapcsolhatják mobiltelefonjukat!
