Fanni érkezés + első közös nap

Íme az első luxembourgi beszámoló!

Először is az én érkezésem: kivételesen a szokásostól eltérően minden elég flottul ment: a bőröndömbe mindenem befért, be is tudtam csukni, és annyira nem volt 32 kg, hogy 26 volt!

A Ferihegy-Brx Charleroi úton az egyetlen könyvet olvastam, amit elhoztam: a SCIC vizsga után saját magamnak vigaszdíjul vásárolt angol limonádét (tényleg nagyon limonádé, Love from Paris a címe és még a borítója is giccses, de nagyon szeretem az írónőt, már elég sokat olvastam tőle). Brüsszelben megállapítottam, hogy tökéletesen azért mégsem mehet minden: amikor visszakaptam a bőröndöm, az egyik kerekén el volt szakadva a gumi, így alig lehet húzni... :S Még egy órát kellett várnom a buszra, addig elvánszorogtam a bőröndömmel egy padig és tovább olvastam (a Charleroin nem működik a wifi...). Amikor megjött a busz, felszálltam, és röpke 3 óra után már Luxembourg belvárosában is voltam! Vera kijött elém a buszhoz, és elvitt az Auberge de Jeunesse (="ifjúsági szálló") fedőnevű ifjúsági szállóba, ahol a múlt éjszakát töltöttük (egy hatágyas szobában, aminek az ajtaját csak nagyon hangosan lehetett becsapni). Itt kb. "bedőltem" az ágyba (azért idézőjelben, mert fent aludtam az emeletes ágyon, és még az ágyneműhuzatot is nekünk kellett felhúzni, így nem volt olyan egyszerű).

Ma reggel a reggeli után (szigorúan 9-ig!!!) lezuhanyoztunk, összeszedtük a cuccot, majd kicsekkoltunk (szigorúan 10-ig!!!). Mivel a szállásunkra csak este 6-tól lehetett beköltözni, addig is el kellett ütnünk valahogy az időt, ez magyarázza a későbbi programjainkat...

A cuccokat otthagytuk a recepción, és elindultunk a városba, némileg céltalanul. Kitaláltuk, hogy elmegyünk a Kirchberg nevű negyedbe, ahol mindketten dolgozni fogunk. A térképen ugyan nem látszott, de az odavezető út konkrétan egy erdei ösvény volt, ugyanis egyszer csak végetért a járda, és ott voltunk egy "parkban", ami valójában egy erdő:

Az erdőből kijövet egy szerintem nagyon ronda szocreál/modern irodanegyed tárult a szemünk elé, ahol ráadásul minden fel is van túrva. Ezen a festői helyen fogunk dolgozni. Miután megtekintettük a Két Tornyot (ahol a fordítók székhelye van), eldöntöttük, hogy inkább menjünk kávézni. Ezen kívül nekem kellett vennem pár dolgot, úgyhogy elsétáltunk a kb. 20 percre lévő bevásárlóközpontba.

Az idő egyébként szép volt: szikrázóan sütött a nap (egész nap!), és egész meleg lett volna, ha nem fúj borzasztóan a szél.

A bevásárlóközpontban először kávéztunk az Exkiben, majd vettünk nekem itteni SIM kártyát (van itteni számom, akinek kell, megadom, de a magyaron is elérhető vagyok), majd bementünk az Auchanba venni tisztálkodószereket, mert azt nem hoztam. Fantasztikus a választék, mindenből sokkal többféle van mint otthon (#nyugat)! Itt vannak például a gyümölcsök:

Találtam tök jó könyves papucsot 2 (kettő) euróért!

Miután megvettünk mindent, amit kell, megebédeltünk. Találtunk egy Bagelstein (!) nevű bageles helyet, isteni bageleket árulnak, és nagyon vicces feliratok vannak mindenhol. :)

"Egyen naponta 5 zöldséget és gyümölcsöt, hogy elég éhes legyen a bagelhez!"

"- Hány gyerek kell a villany leoltásához a konyhában?
- Három. Egy, aki azt kérdezi, "milyen villany?", és kettő, aki azt mondja, "nem is én gyújtottam föl!"

"Eladót keresünk
Kezdje meg izgalmas karrierjét a bagelek világában!
- soha véget nem érő munkaórák
- nevetséges fizetés
- nehéz tárgyak cipelése
- idióta főnök
- nulla előrelépési lehetőség
- zéró előny
- minimum 7 évnyi felsőfokú végzettség szükséges"

Ebéd után megpróbáltunk hátizsákot venni (sikertelenül), majd bementünk a Belvárosba, a "Fedezzük fel a város legjobb kávézóit!" küldetést elkezdeni. A Trip Advisor ajánlása alapján megtaláltuk a Knopes nevű kávézót, nagyon aranyos hely, isteni kávéval. Erős indítás! Viszont kettővel mellette láttunk egy másik helyet is, hamarosan azt is alávetjük a Nagy Latte Tesztnek.

A kávézás után elsétáltunk a hostelhez, ami egy gyönyörű völgyben fekszik.

 

Artúr business classon utazik :)

A hostelből taxival költöztünk "haza". A "végleges kérónk" (by Bence) egy igazi flamand típusú ház (nem tudom, mi az igazi elnevezés, de én így hívom). Brüsszelben meg Hollandiában látni hasonlókat: szemből viszonylag szűk, fölfelé terjeszkedő (3 szintes), hátul kertes ház, csigalépcsővel. A bejárati ajtót táblák díszítik: 

A bőröndjeinket az egyik udvarias albán srác felhozta a másodikra, ahol a szobánk van. Itt fogadott minket Elisabeth, a Házinéni. Behívott minket a szobánkba, becsukta az ajtót és beszélt nekünk a Helyzetről. A Helyzet az, hogy november végéig egy csomó véletlen következtében 8-an fogunk a házban lakni (ami 2-3 fővel több, mint az alapvető befogadóképessége), ami neki elég nagy stresszhelyzet. Ráadásul a Lakótársak (5 fiú) közül 2 folyton a nappaliban lóg, play stationözik, filmet néz és már korán reggel alkoholizál. Közölte, hogy ha akarunk, már most keressünk másik szállást, mert a Helyzet nagyon dúúúrva. Egy pillanatra sikerült elbizonytalanítania, de egyelőre mi ki se jöttünk a szobánkból, és a többiek egyáltalán nem zavarnak. Ezután a Néni megmutatta, mi hol van a házban, nagyon tetszik az egész!!! Mi a konyhában fogunk reggelizni (mert ennyi ember nem fér el a reggeliző szobában), de van terasz és egy kis kert is! :)

Decembertől 3-an már nem lesznek itt, így az egyik pici szoba is felszabadul, úgyhogy akkortól akár dönthetek is úgy, hogy én átköltözöm oda (némileg több pénzért a saját szobáért persze)! Elgondolkoztam rajta, mert nagyon aranyos kis szoba (tényleg pici, a házban ez a legkisebb, de láttam én már ennél SOKKAL kisebbet is...), és jó nagy ruhásszekrény van hozzá.

Ez pedig a mi szobánk, miután beköltöztünk és teljesen otthonossá tettük:

Balra az én, jobbra Vera térfele

Ez az én ágyam :)

Az íróasztalom

Beköltöztem!

Mára ennyit, holnap Vera elutazik Brüsszelbe, hogy üdvözöljék, én pedig itt kezdek, "informális ismerkedéssel", illetve tájékoztatóval, ahol mindent megtudunk a következő 3 hónapról. Utána jelentkezem! :)