Tudom, hogy senki nem kérdezte, hogy miért nem írunk már, de egy hét csönd, mikor egy ilyen izgalmas, pörgős, sürgő-forgó és folyton valami újjal kecsegtető városban élünk, hát az már mégiscsak sok.
Na jó, igazából mégiscsak azoknak van igaza, akik szerint Luxembourg egy porfészek nem annyira izgalmas, pörgős, stb. ez a város. Most még a legnagyobb újdonság a karácsonyi fények a főbb útvonalakon, meg a karácsonyi vásárok az összes, tíz négyzetméternél nagyobb összefüggő üres területen. Nekem tényleg kicsit nevetségesnek hat, hogy ahol csak két sétálóutca találkozik, legyen az egy icipici terecske, hát nem ott termett valahogy 4-5 karácsonyi bódé? Hát de.
Ezen a hétvégén Mannheimben voltam, és akik azt állítják, hogy nincs ott semmi, azoknak igazuk van. De azért elmesélem azt az egy jelenetet, amikor a temetőben sétálva próbáltam lefényképezni, hogy egy fenyő egyik ágán ott van egy mókus és egy papagáj (!), de akkor elterelte a figyelmemet egy nyúl, amelyik épp akkor ugrált át az úton! :D Tisztára mint valami vicc kezdete: a papagáj, a mókus és a nyúl bemennek a kocsmába temetőbe...
Tegnap meg a főnökúr kapacitálására Mindmapping (gondolattérképezés) képzésen voltam, nagyon élveztem, de persze azért szkeptikus vagyok egészen addig, amíg nem látom a gyakorlati hasznát.
Hát ennyire izgalmas az élet, erről tudok beszámolni.
A bogyós fenyőágak (tiszafa?) is nagyon cuki! :DD
VálaszTörlés