sic transit január

A hónap utolsó hete aktívan és szélsebesen telt. Hétfőn jobb meggyőződésem ellenére elmentem a Voices International próbájára, és amit kerestem, azt megtaláltam: társaságot és éneklési lehetőséget. Hogy ne gondoljam meg magam, be is fizettem a tavaszi/nyári évadra a kórusdíjat (80€). A "darabokról" inkább szó se essék. Bízom benne, hogy annyira jó lesz a társaság (annak ígérkezik), hogy az felül tudja írni a zenei igényeimet (de csak a próbák + a koncert(ek) idejére persze).

A héten összesen 11 (tizenegy!) állásra jelentkeztem, igaz, ezek nem mind állások, mert van, ahova csak írtam egy mailt, hogy helló, nem kéne egy talpraesett kolléga?, meg van, ahova szabadúszónak jelentkeztem, vagy csak leadtam egy "spontán" jelentkezést az adatbázisba, ki tudja, mire lesz még jó alapon. Eddig 13 helyre jelentkeztem és ebből kettő utasított vissza, a többiről semmi hír. Ez még messze nem a vége, és szerencsére még van egy hónapom.

Csütörtökön moziban voltunk, a Democracy című, általam propagandafilmnek titulált film premier előtti vetítésén. Gyakorlatilag az uniós törvényalkotást hivatott bemutatni egy (adatvédelemmel kapcsolatos) konkrét törvényjavaslat életének végigkövetésével, és tulajdonképpen be is mutatja, de az jön le belőle, hogy a képviselők/döntéshozók baromi sokat beszélnek róla, nem mindig érdemben, de a megbeszéléseik mindig kajálás köré vannak szervezve (munkareggeli, munkaebéd, munkauzsonna, munkavacsora). És a 2012-ben született javaslatból a mai napig nem lett jogszabály...

(Azért mondom, hogy propagandafilm, mert ingyen le fogják vetíteni középiskolásoknak és egyetemistáknak. Végülis ismeretterjesztőnek is lehetne hívni, jogos, de én úgy érzem, hogy bár "spontán" filmezték, szóval tényleg bele lehet látni, hogy igazából hogy zajlanak ezek a folyamatok, mégis az a lényege, hogy mennyire király az EU-s törvényhozás. Miközben majdnem négy év alatt még mindig nem jutottak dűlőre.)
Az mondjuk menő volt, hogy a vetítésen ott volt Jan Philipp Albrecht, a zöldfülű képviselő, akinek kilátszott a mellszőre, aki a törvényjavaslatot keresztülvitte az EP-n, meg Viviane Reding, aki Fanni szerint, mióta nem az adatvédelmi biztos, Avon tanácsadónő (száz kiló smink van rajta), és lehetett tőlük kérdezni. 

Pénteken voltam Benedekkel a Philharmonie-ban kocerten, nagyon érdekes az épület, tele van beugrókkal meg folyosókkal meg erkélyekkel:

Szombaton a többi gyakornokkal és Benedekkel meg Fannival Nancy-ba mentünk. A város nagyon tetszett, kicsit mediterrán jellegű, kicsit Metzre emlékeztet, kicsit Orléans-ra, kicsit Pugliára: világos, tágas, széles utcái vannak, színes rácsokkal/zsalugáterekkel.

Amint a képeken is látszik, az idő sajnos nemhogy nem volt kegyes, de kegyetlen volt, mert a hűvös szél még önmagában nem akadályozta volna a városnézést, de aztán elkezdett úgy istenigazából esni az eső. Úgyhogy először elmentünk ebédelni, aztán a Lotaringiai múzeumba, ami legalább Benedeknek tetszett, részemről a porcelánedények cukik voltak, meg a skanzenszerűen berendezett 18-19. századi szobák, de ezen kívül az volt a legjobb, hogy nem esett bent az eső. :P Bezzeg mikor kiértünk, dézsából öntötték. Be is menekültünk egy japán teaházba, ahol Artúr is megkóstolta a kapucsínót (de nem ízlett neki, ami nem csoda):

Innen pedig az immár szinte monszunnak minősülő időben (zuhogó eső + vízszintesen fújó szél) visszabotorkáltunk a vasútállomásra, és hazajöttünk, próbáltunk megszáradni. :P

Ma meg egész nap a Euro Meet úszóversenyen voltunk, ahol többek között Hosszú Katinka, Cseh Laci, Jakabos Zsuzsanna, és az általunk eddig nem ismert Balog Gábor és Takács Krisztián is indultak, délelőtt voltak az előfutamok, délután a döntők, és hát volt miért szurkolni! :)

Itt épp a Hosszú Katinka nyer meg egy előfutamot...

[INTERMEZZO: a lelkes szurkolótábor egy része a délutáni döntők előtt]

Még a zászlót is elhoztuk az Álamfői olvasóból! (körülöttünk a lelkes szurkolótábor további tagjai)

... itt meg a Cseh Laci csap be a célba elsőként (biztos, ami biztos, két kézzel).