Zordon a január,/ bunda van a fákon./ Foltot hagy február/ a télikabáton.

Tessék egy kis Halászjutka, illik a vasárnap délutánhoz:

Mondjuk annyiban nem stimmel, hogy itt abszolút márciusi időjárás van, 8-10 fok, és ma a Kirchbergen láttam, hogy virágzik a krókusz! 

A hét elejét azzal töltöttem, hogy keseregtem, hogy már csak három héééééét, és ne már, és ne legyen vége a gyakornokságnak, de azért igyekeztem a jövőre is fókuszálni és folytatni az álláskeresést. Így történt, hogy hétfőn jelentkeztem erre az állásra, amit amúgy korábban már láttam, csak valamiért nem támadt kedvem hozzá, és hétfőn se kifejezetten, csak Fanni átküldte, hogy ezt néztem-e már, és akkor mégis jelentkeztem. Kedden jelentkeztem egy Montessori-bölcsibe adminisztratív asszisztensnek, és ennél a munkánál éreztem először, hogy TÉNYLEG érdekel és szeretném én kapni, úgyhogy írtam hozzá egy gyönyörű motivációs levelet is. Ugyanaznap írtam az itteni Francia Intézetnek egy nem kevésbé szívhezszóló e-mailt, hogy naaaaa, nem akarnak felvenni? Mondanom se kell, mindkét hely azóta is reagál.

Mindeközben hétfő este már jobb volt a kóruspróba, mint múlt héten, leginkább mert a beéneklésről elkésett a fél kórus, és így egyrészt nem éreztem, hogy úgy állunk a pódiumon, mint a heringek abban a bizonyos dobozban, másrészt hallottam a hangomat, harmadrészt jóval tovább énekeltünk be (gondolom, a karnagy reménykedett, hogy a hiányzók addig beesnek). 

Ja, még hétfőn az is történt, hogy volt kötelező jelleggel ún. carrier guidance sessionünk, csak a fordító gyakornokoknak, és hát rettentő hasznos infókat tudtam meg, például hogy állásinterjún érdemes arra a kérdésre válaszolni, amit valóban föltettek, nem pedig, amit szerintünk föltettek (!). 

Szerdán és csütörtökön teljesen magával rántott a jajistenem-mileszmárciustól hullám, és komolyan elkezdtem aggódni, hogy pénzügyileg meg mindenhogy hogy fogunk ebből az egészből kijönni. Aztán csütörtökön fölhívtak az Amplexortól (aki még nem kattintott rá fönt az állás linkjére, most még nem késő), hogy mondjam már meg, hogy miért jelentkeztem az állásra, mi benne a legvonzóbb. Mondtam valami bullshitet, hogy hát izé, fordítás meg projektmenedzsment, mindkettőt szeretem, ez meg egyesíti mindkettőt. Jó, akkor ráérnék-e egy Skype-interjúra. Őőőő, persze, mikor? Holnap reggel 9, 10? Jó, legyen holnap reggel 9.

Úgyhogy a pénteket pizsamaalsóban és blézerben tiszta idegesen kezdtem, még szerencse, hogy előtte csütörtök este megnéztük a Kairó bíbor rózsáját, amiről Fanni már tett említést, szerintem iszonyat cuki és wtf volt egyszerre (par excellence Woody Allen!), és pont ilyen egy állásinterjú-előestére való film.
Szóval péntek reggel ültem a skype előtt, és 9 előtt pár perccel sikerült lenyugodnom, és akkor hívott (Lisszabonból!) az Amplexor HR-ese, egy nagyon szimpatikus, szerintem korombeli lány, akiről hamar kiderült, hogy szintén EMCI-t végzett (de utálta). :D Alapvetően a végzettségemről volt szó, hogy hol, mit, mikor, miért tanultam/dolgoztam. Úgy éreztem, hogy sikerült jó benyomást tennem, bár igazából csak az önéletrajzomat mondtam el jó hosszan - és kiderült, hogy jól éreztem, mert még aznap délután felhívott ugyanez a nő, hogy örömmel értesít, hogy továbbjutottam a második (és egyben utolsó!) körre, azaz az itteni irodában egy személyes interjúra. Hát az nem kifejezés, hogy madarat lehetett volna velem fogatni, mert addigra kiderült, hogy ez tényleg nagyon nekem való állás, ráadásul a Bizottságnak készítendő fordításokat kellene projektmenedzselni, és pont olyan embert keresnek, amilyen én is vagyok (kevés tapasztalat, de nyelv(észet)i-fordítási dolgok és fordítóprogramok ismerete). Úgyhogy folyt. köv. 12-én 9:30-kor!

Még ugyanezen a pénteken pár gyakornokkal felmentünk a Bíróság 24. emeletére, és amilyen ronda az a torony kívülről, annyira jól néz ki belülről, világos, modern, nagyon jó munkahelynek tűnik. A kilátás az időjárásnak megfelelően nem volt túl izgalmas, de azért mindenképp érdemes volt fölmenni.

panoráma 1

panoráma 2

az EP két tornya, a távolabbiban dolgozik Fanni; a fehér épület a Philharmonie, a barna szocreál szintén a Parlamenthez tartozik

a "kiválasztottak" (b-j): Mihaela (RO), én, Ivana (SK), Michaela (SK), Lena (DE), Ariana (IT), Tomi (HU)

Fun fact: kiderült, hogy a Bíróság épületében több kaptár is van, de az a pár ember, aki tudja, hogy pontosan hol vannak, nem mondja el senkinek, nehogy megzavarják a méhek nyugalmát. :D (Mondom, hogy érdemes volt fölmenni!)

Szombaton elkirándultunk Benedekkel Clervaux-ba (ami nem az a Clairvaux, ahol a Szent Bernát tevékenykedett, pedig ugyanúgy kell ejteni), ahol van apátság, almalé meg gyönyörű táj!

ez mind moha *.*

a clervaux-i bencés rend által gyártott almalé, ez az eladó szerzetes szerint november 5-i préselés (tényleg finom volt, kétségtelen)

Este még Fannival megnéztem a Jules et Jim-et, még nem döntöttem el, hogy mit gondolok róla, az biztos, hogy egyformán aranyos és nagyon nyomasztó, és a végkifejlet szerintem az egyetlen lehetséges kiút egy hasonlóan élhetetlen szituációból. Nagyon tetszett, és értem, hogy miért kultfilm, de azt is értem, hogy Catherine miért megy mindenki agyára.

Ennek a nagyon aktív (és sikeres, végre!) hétnek a méltó lezárása pedig az volt, hogy ma elmentünk Benedekkel a Coque-ba úszni, ami után így néztem ki:

Csőőőőőő!