át- és előretekintés

Túl vagyunk a gyakornokság első három hónapján, HIHETETLENÜL gyorsan elment, pedig október elején még tök lassúnak tűnt az egész.

Az van, hogy én még mindig (és egyre jobban) szeretek itt lenni, szeretem a munkát, a kollégákat, az egész ittlétet. Még mindig mindenki kedves és segítőkész, és a magyar osztályon irtóra megnehezítik a dolgomat, mert konkrétan OTT és VELÜK nagyon szeretek dolgozni, és tudom, hogy uncsik a bejegyzéseim, mert mindig erről írok, de ez van. Úgyhogy most abban a fázisban vagyok, hogy amíg nem mondják az arcomba a kegyetlen valóságot, hogy tudniillik nincs üresedés, addig reménykedem benne, hogy demégislégyszilégyszinaaaaaa.
Szakmailag egyébként, csak hogy ne csak az érzéseimről beszéljek, szerintem fejlődtem, a fordítóprogram kezelése automatizmussá vált, és az EU-s zsargon is már magától jön. Sok-sok témába belekóstoltam eddig, meg sokfajta szövegbe, és amit biztosan tudok, hogy azt utálom a legjobban, ha fordítómemóriából "lefordul" az egész és nekem csak a számokat/tulajdonneveket kell átírnom. Az annyira kiábrándító, egyáltalán nem érzem a magaménak, ezért nem is figyelek rá oda igazán, nem szeretem, nem érdekel. Még nem halt ki belőlem a tolmácsmazochizmus, és ezért azokat a szövegeket élvezem a legjobban, amelyekhez kutakodni kell - így tudtam meg például, hogy Budafokon milyen EU-s projekt keretében újították fel a csatornahálózatot és túrták az utcánkat egész nyáron. Kedvenc szövegem nem volt egyelőre, emlékezetesek voltak, például a gél-körömlakkokról szóló, vagy egy Semjén Zsoltnak írt válaszlevél (szegény aggódik a magyar sportközvetítések miatt).
Ami a horizontális kapcsolataimat illeti - a többi gyakornokkal -, erősen szelektálok. Kevés eventre megyek el, és  általában ott is azokkal az emberekkel beszélgetek, akikkel szívesen vagyok, nem vagyok hajlandó small talkokba bonyolódni (hacsak nem muszáj, mint pl. a karácsonyi vacsin, ahol 3 olyan emberrel ültem, akik nem érdekelnek túlzottan). Úgy érzem, hogy nekem ez az öt hónap a szakmai kapcsolatépítésről szól, nem az "erasmusos" haverkodásról.
Na, ennyit a gyakornokságról, a következő dicshimnuszt nyálat rajongást kört februárra tartogatom.

Előretekintés: ugyan itt eddig nem írtam róla így explicite, de az van, hogy Fanninak hála (hála!!!) Benedek kapott itt egy állást január 4-től, egyelőre csak október elejéig szól a szerződése, de alapvetően mindketten úgy tekintjük, hogy nem akarunk hazamenni utána se, persze a műsorváltozás jogát fenntartjuk. Ez november végén derült ki, kicsit több, mint három hete, és azóta lakást kerestünk nagyon bőszen. Isteni szerencsénk volt (megint, b*meg, megint!), mert azt ugyan elég sok időbe telt eldönteni, hogy akkor hol is keressünk namostakkorkomolyan (a listán szerepelt Trier, Metz, Thionville és Luxemburg (az ország), sőt, Arlon is), és végül Luxembourg( város)nál maradtunk, onanntól kezdve egy héten belül volt lakásunk. Ma vettem át. Nagyon jó helyen van, elég nagy kettőnknek, van benne nappali-konyha, hálószoba, fürdőszoba, WC (külön), erkély, bútorok, konyhai és fürdőszobai gépek, sőt edények is. Igazából a személyes cuccainkon kívül nem is kell mást nagyon vinni (illetve paplant, meg ágyneműhuzatot de, de ezt túléljük valahogy). Mindennek a fantasztikumnak az ára egyébként nem is olyan rettenetes, 1420 euró/hó + villany (kb. 20 euró/hó) + net (kb. 50 euró/hó). Fölösleges átszámítani forintba! Itteni viszonyokhoz képest NAGYON jó, és Benedek fizetésének kb. a felének felel meg.
Így néz ki (a kinti képeket kora délután, a bentieket kora este csináltam, és a kinti képeken jelöltem a mi erkélyünket/ablakunkat):

Itt csörgedez az Alzette, mintegy ötven méterre tőlünk. Látni otthonról sajnos nem lehet, de tényleg nagyon közel van :)

Ezek a cukiságok az utca túloldalán vannak - közvetlenül a festői benzinkút mögött, ami az első képen látható.

Ma délután olyan napsütés volt (öt percig), hogy le kellett vennem a kabátomat!

A nappali

A konyha - a főző- és munkafelület elég kicsi, de ha a szükségtelen konyha gépek egy részét elrakjuk, több lesz a hely.

Fürdőszobai szelfi

Zuhanyfülke és mosó-, illetve számító szárítógép

A hálószoba (elektromos a redőny!!!)

Kapucsengő - kint van a nevünk :)

Postaláda - itt is :)

És a legszebb az egészben, hogy második emelet, tizenkettes számú lakás. :))))

Most még péntekig itt vagyok Fannival a Házban, aztán Budapestről már nem ide jövök haza, hanem az új-hazába: L-1460 Luxembourg, 1-3 rue d'Eich.

Addig is...

Boldog karácsonyt és boldog 2016-ot! :)

forrás