Kimaxoljuk a decembert

Mostanában elég elfoglaltak vagyunk, ezért írunk ritkábban, de még élünk, sőt! Itt a december, ami egyben azt jelenti, hogy itt a hanuka téli sportok, a forralt borozás, és a hazatérő gyakornokoktól való búcsúzkodás ideje. Megpróbálom összefoglalni, hogy miket csináltunk a múlt hét óta. Jó sokat fotóztunk, ami segít felidézni a dolgokat. :) Kiemeltem mindent, ami ráerősít a téli hangulatra. :)

A múlt héten itt volt egy pár napot Andi. Csütörtökön érkezett, aznap  elmentünk a luxembourgi várostörténeti múzeumba, ahol eddig még egyikünk (Andi, Vera, Zita és én) sem volt. Sok mindenről eddig se maradtunk le, elég unalmas a kiállítás, de nagyjából kiderül belőle, hogy olyan nagyon sok minden nem is volt itt, amiről be lehetne számolni. Luxembourg mindig is kicsi volt, és mindig gazdagok lakták. Viszont van a múzeumban egy szoba nagyságú lift!

Andit pénteken máris magára kellett hagynom, mert délelőtt kötelező képzésünk volt, délben pedig a parlamenti magyar fordítói osztály karácsonyi ebédje (igen, december 4-én). Veráéknál kedden lesz. Egy kis étterembe mentünk kb. huszan az osztályról, és a gyakornokokat meghívták az ebédre. Természetesen dokumentáltam, hogy mi volt a menü:

előétel: sonka, röszti, almaszósz

halnyárs lazacból és "valamilyen más halból", salátával és szósszal

mousse au chocolat tejszínhabbal

Az ebéd végén a közös társasozásra már nem maradtam, hanem megkerestem Andit, és együtt sétáltunk a belvárosban. A Place d'Armes-on most karácsonyi vásár van, giccsparádé óriási műanyag mikulással és kitömött kiskecskéket kiállító morbid betlehemmel:

A délután második felében Vera csatlakozott hozzánk és elmentünk a Chocolate House-ba, ami a belvárosban a nagyhercegi palotával szemben egy forrócsokizó/cukrászda, ahova hideg időben kell elmenni. A hely maga elég kicsi és zsúfolt, de hangulatos. Legalább 15  féle ízesítésű forró csoki kapható, meg egy csomó süti. Arra már figyelmeztettek, hogy a kettőt egyszerre nem szabad kérni, mert az már sok a jóból, de arról nem volt szó, hogy egy szelet torta is óriási, legalább háromszor akkora, mint egy "normális" szelet.

instant diabétesz előtt

A pénteki és szombati adventi koncertekről már írtam az előző bejegyzésben, így azokra itt nem is pazarlok több szót.

Mivel Luxembourg turisztikai szempontból "egynapos" város, főleg télen, és amit lehet, már megmutattam Andinak, ezért kitaláltuk, hogy szombaton elmegyünk valahova. A választás Schengenre esett, mert közel van (egy átszállás, kb. 50 perc), és tök poén, hogy 3 ország (Franciaország, Németország és Luxemburg) határán fekszik, ezért pár perc alatt át lehet sétálni külföldre. Ezen kívül van ott egy múzeum a Schengeni Egyezményről, meg egy emlékmű (oszlopok különböző országokat jelképező csillag alakú domborműveivel). Vera, Zita, és egy görög lány, Tina is jött velünk. A fentieket mind megnéztük, és természetesen pózoltunk is egy csomót...

Vera újragondolja Európát

"A nagy dolgok mindig valami kicsiből erednek."

Vasárnap Andival még sétáltunk egy nagyot a városban, mielőtt hazament.

Ezen a héten se unatkoztunk: hétfőn voltam kocsmakvízen (az évben az utolsó), zenei témakör, utolsók lettünk. Szerdán az egyik fordítóval ebédeltünk a menzán, ahol karácsonyi ebéd volt. Kicsit többe került, mint a sima menü, de ISTENI volt!

előétel: csirkemájpástétom cseresznyével, vörösboros(?) marha krumplikrokettel, sült almával és ribizlivel, és a karácsonyi desszert: csokigömbbe töltött mascarpone, málnaszósz, karamellizált mogyoró és csokihab

Csütörtökön pedig a parlamenti gyakornokok karácsonyi bulija. A festői Schuman épület egyik aulájában gyűltünk össze, mindenki hozott valamit enni-inni, sokan a saját országukból. Én egy üveg tokaji furmintot, meg egy Vilian merlot-t vittem, amiket a KAD épület szupermarketében találtam. De volt még Tatratea, Vana Tallinn, sós hering és kókuszkocka is.

 

"Selfie a lányokkal"
Zita (HU), Anna (HU), Iines (FI), én

Judit (HU), Teresa (PT), Alex (GB), Andraz (SL), tina (SK), Zita (HU)

"Selfie a fiúkkal" - balról jobbra: Alexandros (GR), Andraz (SL), Pedro (PT), Daniel (RO) + Zita és én

a strasbourgi különítmény + Teresa
Alena (SK), Jozef (SK), Teresa (PT), Pedro(PT), Tina (SK), Judit (HU)

péntek esti Glühwein
Veli (FI), Iines (FI), Vera, én, Zita

finn-magyar a Rock Solidban

Tegnap pedig Verával és Zitával a bizottsági gyakornokok szervezésében Strasbourgba mentünk, a...wait for it... karácsonyi vásárba (meg persze várost nézni). Strasbourg továbbra is nagyon tetszik, de durván értelmezik az adventet: az egész város egy giccsparádé, minden ház agyon van díszítve, és valamilyen rejtélyes okból náluk a jegesmedve és a pingvin a karácsonyi időszak két fő jelképe.

Miután sikeresen leépítettünk mindenki mást (a szervező csaj érkezéskor kitalálta, hogy "az első pár órában" menjünk mind együtt, és a Vera hiába próbálta elmagyarázni, hogy negyven felnőtt emberről van szó, nem egy oviscsoportról) és meglógtunk, Verával és Zitával hárman sétáltunk.

az ízléses és kicsit sem félelmetes angyalszárnyú jegesmedve

a katedrális

ezt a házat pedig unikornisok díszítik

Petite France

Strasbourg, a karácsony fővárosa

ott vagyunk! :)

egy szolíd pékség

az ebédem: nokedli, tejszín, sajt és sült hagyma

A giccs mellett jellemző még erre az időszakra a TÖMEG, hiszen meglepő módon nem mi vagyunk az egyetlenek, akik hallották, hogy Strasbourgban van Franciaország legszebb karácsonyi vására... Igaz, mi nem emiatt mentünk, hanem mert így olcsón megúszhattuk az utat a külön busszal, de ettől még ugyanúgy a turistaáradat részét képeztük. A város továbbra is nagyon szép, de biztos, hogy legközelebb nem decemberben megyek oda!

Szombat este a kirándulás után még egy karaoke buliba voltam hivatalos, amit én szerveztem (sic!). Mondjuk ez túlzás, kitaláltam, hogy énekelni akarok, és mivel (amint már kifejtettem) erre gyakorlatilag sehol nincs lehetőségem, ezzel akartam teremteni. Sajnos a kocsmáról, ahol minden szombaton van karaoke, kiderült, hogy nagyon pici, és nem fér be annyi ember, mint amennyi ott szokott lenni. Értsd: még állva se lehetett úgy elférni, hogy ne álljunk az út közepén, és énekelni is az (erősen ittas) közönség közepén lehetett csak. Ezért egy Teresával és Ruthtal (és random ismeretlenekkel) közösen elénekelt I will survive-on kívül maradtam az "énekessel közösen üvöltve éneklés" kifinomult műfajánál, majd pár óra után át is mentünk egy sörözőbe, ahol viszont üvöltött a zene, így inkább hazamentem. Legalább még egy helyről megtudtam, hogy ott sem tudok énekelni...

Ma korizni akartunk menni, de ez végül jövő hétvégére marad, de már nagyon várjuk! :) Este pedig a helyi lett kórus adventi koncertjén voltunk egy templomban, na ŐK tudnak énekelni, nagyon szépen, csak nekem egy kicsit túl hosszan ahhoz képest, hogy mennyire lettül. (Ők azok, akikhez azért nem csatlakozhattunk, mert nem lenne meg a szólamarány).

Hamarosan újra jelentkezünk, addig is jó telezést mindenkinek! :)