Kultúrsokk, második (?) felvonás.
Volt ma videókonferenciánk a többi fordító gyakornokkal Brüsszelből meg a két nénivel (V. és S., csak mert még fogom őket emlegetni), akik a DGT-nél fölkarolják a kis gyakornokokat és akik például október elején a nyitókonferenciák egyikén mondtak pár hasznos infót (azóta nem nagyon). Na és a terv az volt - legalábbis a nénik terve -, hogy most akkor egyesével elmondja mindaz a kb. 100 gyakornok, aki jelen van Brüsszelből és Luxemburgból, hogy 1. hogy érzi magát, 2. mennyire sikerült beilleszkednie, 3. mennyi munkája van, 4. van-e valamilyen panasza. Előre látszott, hogy ez kizárt dolog, mert ugyan a 3-as pontra senki nem vallotta (volna) be, hogy elég sok, de ahhoz sok, hogy másfél órát azzal töltsünk, hogy egyesével (bemutatkozás után!) elmondjuk a fentieket. Na mindegy, azért a nénik próbálkoztak, és a brüsszeliek, mivel ők fizikailag is ott voltak, nem csak egy képernyőn, mint mi, elég aktívak is voltak, és elkezdtek válaszolgatni a kérdésekre. És elmondták, hogy minden fantasztikusan istenkirály, mindenki cuki és segítőkész, csak hát kényelmetlen a szék. Erre így majdnem felröhögtünk (let's admit it: nem majdnem), és én mondtam is, hogy itt meg tele van azbeszttel az épület és nincs melegvíz. Erre V., az egyik néni kérdezte, hogy a konyhában? Erre visszakérdeztünk, már többen, hogy milyen konyha? Erre ő, hogy de nem érti, akkor hol? Mi: a mosdóban. Ő: [értetlenül néz]. Mi: [kedvesen magyarázva] Tetszik tudni, kézmosáshoz. Ő: [egyre kerekebb szemekkel néz], úgyhogy S., a kolléganője odahajolt és suttogva elmagyarázta neki franciául, hogy vannak, akik melegvízzel mosnak kezet, de amúgy ő sem szokott, csak ha fázik a keze, akkor a konyhában bedugja kicsit a melegvizes csap alá, aztán bocsánatkérően ránk nézett, és mondta, hogy V. csak egy vidéki flamand, ne haragudjunk rá (sic!), mi meg hitetlenkedve néztünk egymásra a lengyelekkel meg a lettekkel, hogy tényleg csak Kelet-Európában szokás melegvízzel kezet mosni?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése