bizalom, bátorság, b...logbejegyzés

Nem nagyon történik semmi különleges, úgyhogy most egy pszeudo-tematikus bejegyzés következik.

Tegnapelőtt este jöttem haza, és a közeli park mellett megszólított egy pasas, hogy tudom-e, hol van az X étterem. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy hol van kb., de csak az irányban voltam biztos, a távolságban nem. Mindenesetre tudtam, hogy arra van, amerre én is megyek, úgyhogy amikor a pasas kérdezte, hogy én is arrafele megyek-e, mondtam, hogy igen, és jött velem. És mondta, hogy volt már abban az étteremben, de csak kocsival jött és sötétben, és ezért nem emlékszik, és nem is találna oda magától. (Milyen szerencse, hogy épp ott voltam. - a szerk.) Én meg mondtam, hogy velem ugyanez van, csak fordítva, mindenhova tömegközlekedéssel vagy gyalog megyek, és ezért ha egy sofőr kérdezi meg tőlem, hogy kocsival hogy lehet odajutni, nem tudom biztosan. És így beszélgettünk, közben átértünk a park túloldalára, és ott volt az étterem, amit a pasas keresett. Kérdezte, hogy itt lakom-e, mondtam, hogy most igen, de amúgy Magyarországról jöttem. Mire ő, hogy nem baj, mert ő meg Kamerunból. :D És még be is mutatkozott, legalábbis a keresztnevét elmondta: Kikinek hívják. :D Aztán szép estét kívántunk egymásnak, és elköszöntünk.

Mindezzel csak azt akartam elmondani, hogy van, aki ezt a jelenetet úgy látja, hogy egy fekete pasas odamegy egy fehér nőhöz, leszólítja, majd nem szakad le róla. És elmesélhettem volna így is. Illetve érezhettem volna így is. Ehelyett azt éreztem, hogy mennyire nagyon kedves és barátságos volt hozzám egy vadidegen.

Bátorság: fordítottam egy sajtóközleményt, egy igazit, ami ki fog kerülni a Bizottság honlapjára, és a lektor nagyon megdicsérte, többek között ezt a kommentárt fűzte hozzá: