péntek-szombat

Nem igazán emlékszem, hogy tegnap napközben mi volt, gondolom, fordítottam, de az biztos, hogy délután elmentem úszni a d'Coque-ba, ami itt a helyi uszoda (Tartut ismerőknek: teljesen olyan, mint az Aura Veekeskus). 4 euró a belépő, és 3 euróért nagyon szép helyi úszósapkát lehet vásárolni:

Tálalási javaslat

Van 50 méteres medence, ott elvoltam, nem úsztam túl sokat, de azt nagyon élveztem. Jövő héten is megyek. :) (Sajnos nincs bérlet, csak egy évre.)

Ja, ez előtt még az volt, hogy péntek lévén halas volt a napi főétel, mert ez egy katolikus ország, és megmutatom, itt milyen egy átlagos pénteki ebéd:

A jobbra lent látható desszert nem képezi a plat du jour részét :)

Szóval a kagyló és a lazac itt alap, ahogy Fanni is mondta, a lazac az új csirke. 

Tegnap úszás után hazajöttem, aztán hirtelen felindulásból csatlakoztam Fannihoz és a parlamenti gyakornokokhoz, mert a saját kis pajtijaimat képtelen voltam utolérni, aztán kiderült, hogy pont ugyanabban a kocsmában vannak, mint Fanniék. :D Mindenesetre a parlamentiekkel maradtam, megismerkedtem két iszonyú aranyos észt lánnyal, velük dumáltunk egy darabig, közben megittam egy sört, aztán amikor kifogytunk a ki miről írta a szakdogáját-milyen a tolmácsképzés-kinek milyenek a fordítandó szövegei-hol van wifi Észtországban (hol nincs?) témákból, akkor úgy döntöttem, megkeresem a bizottsági gyakornokokat, akik addigra átmentek egy másik kocsmába, és Fanni is jött velem, de sajnos mivel nem volt nálunk térkép, és csak megközelítőleg tudtam, merre kell menni, nem találtuk meg a helyet, úgyhogy egy darabig sétáltunk, aztán hazasétáltunk.

Ma sikerült többet aludni, mint eddig bármikor, azt nem mondom, hogy kialudtuk magunkat (már csak azért sem, mert kettőnk nevében nem nyilatkozom), és 1-re már indulásra készek is voltunk, és végre elmentünk a kazamatákba, amik csak november elejéig vannak nyitva.

Nagyon-nagyon jó volt, közben amúgy összefutottunk random bizottsági gyakornokokkal, egészen hosszú út volt a föld alatt, és közben voltak kilátóhelyek, ahonnan megnézhettük, vajon a húsz méterrel korábbi kilátóhoz képest mennyire undorító az idő. (Nagyon/ugyanannyira, megfelelő aláhúzandó.) Itt lehet egyébként a kazamatákról bővebben olvasni. 

Fanni nézi, hogy egy tízes skálán mennyire sűrű a köd (7).

Aztán kint még egy kicsit néztük a kilátást. A köd ellenére annyira szép!

Tényleg ennyire hideg van!

A kedvenc boltívem, köddel a háttérben.

A kazamaták után még próbáltunk sétálni, meg elmenni a temetőbe, de annyira hideg lett és ilyen szürke és lehangoló idő, hogy egy kicsit még bementünk egy parkba, de aztán hazajöttünk.