Szeretem a munkám!!! :) (avagy a lazac az új csirke)

Csütörtökön kaptam egy tök jó fordítást: a UN Women (az ENSZ nőjogi szerve) főtitkárhelyettesének Martin Schultznak írt levelét kellett magyarra fordítanom, amit a közelgő Nők és lányok elleni erőszak megszüntetésének világnapja alkalmából írt (M.Sch. és a Parlament részvételét kérve a világnapi eseményeken, illetve az akkor induló kampányban). Ez tök érdekes és nekem való feladat, nemcsak a téma miatt, hanem azért is, mert ez egy levél, ami ugyan hivatalos stílusú, de szabad szöveg, és sokkal kreatívabb feladat, mint pl. egy sablonokból álló jegyzőkönyv. Egyébként hasonló szövegeket az UNESCO-nál is fordítottam anno, úgyhogy még tapasztalatom is van benne. Nagyon hosszú és összetett mondatok voltak benne, és azokat is kihívás volt úgy szétszedni/rakosgatni/megfogalmazni, hogy magyarul (is) minél érthetőbb legyen. Persze kihívás a jó értelemben: nagyon élveztem a fordítást, részben a téma, részben a szabadabb forma miatt.

Előtte csak egy fordításom volt, a jegyzőkönyv. Ez szerintem első feladatnak tökéletes, mert rövid és nagyon sablonokra épülő (azaz a fordítás nagy része ennél valójában az, hogy előre megadott formulákat választunk ki), viszont kevés dolgot lehet benne elrontani, így arra pont jó, hogy a TWB használatát gyakoroljuk rajta. Ezt Ági tegnapra ki is javította, két apróságot (formai, illetve helyesírási hibát) talált benne, de megdicsért (bár ő is elismerte, hogy ez nem jelentett nagy kihívást).
Emiatt a levél fordítása után kicsit izgultam, hogy vajon ez hogy sikerült, mert ennél tényleg az derül ki, hogy hogy fordítok. Ráadásul nem volt túl sok időm átnézni, mert közeli határidejű.

Ma (péntek) délelőtt Studio képzésen voltunk (ez a másik fordítástámogató szoftver ("CAT"), amit használunk majd. Még csak az alapokat vettük, a jövő héten lesz a folytatás. Mindenesetre most már minden nekem szánt fordítást elkezdhetek, akármiben kell fordítani. 12-en vagyunk egy csoportban, velük lesznek majd közösek a kiscsoportos szemináriumok. A négy magyar lány mellett vannak hollandok, románok, portugálok, meg még valamilyen nemzetiség. Én a portugál srác (Pedro) mellett ültem, aki rólam (!) puskázott a franciára fordításnál (a példafeladat EN-FR nyelvpárra volt állítva), ami eléggé meglepett (van, aki még nálam is kevésbé tud franciául???),  de megtisztelőnek éreztem (pláne, mikor az ellenőrzésnél kiderült, hogy ugyanazt fordítottam, mint a "tanár"). Még a technikai részben is én segítettem neki, pedig az IT szintén nem erősségem. (Egyébként ő is és a portugál lány, Teresa is jófejnek tűnnek, holnap ők is jönnek Trierbe, utána pedig Teresa vasárnapi születésnapját ünnepeljük. Lehet, hogy velük össze fogok spanolni???)

A Studio után visszamentünk az irodába, ahol Ági visszajelzést adott a tegnapi levélről. Megdicsért, azt mondta, nagyon jól fordítok, csak apró stilisztikai dolgokat javított (szórend, stb.)! :) Annyira örülök, mert én is úgy éreztem, hogy amellett, hogy élveztem a fordítást, jól is sikerült, de mégiscsak egy profi visszajelzése a mérvadó!

Szeretek fordítani! :)

Ma rövid péntek lévén már fél 2-kor végeztünk, és rögtön átmentünk kajálni. Az első hét sikeres túléléséért ma kivételesen 3 fogással jutalmaztam magam (6,50-ért):

A mai menü: hagymaleves sajttal és krutonnal, "laminált lazac" (az angol kiírás tanúsága szerint "laminated of salmon" zöldségekkel, málnás krémtúró. Lazac egyébként minden héten van legalább egyszer, és főételként nem is drágább, mint a húsok. Itt nem számít luxusnak, úgyhogy ki is használom és előszeretettel fogyasztom! :) Egyébként sajnos ma pont előttünk fogyott el és 20 percet kellett várnunk rá. Ha tudtuk volna, hogy a laminálás ilyen sokáig tart, nem álltunk volna be a sorba. Egyébként az ebédlő bejáratánál nem csak kiírva vannak az aznapi kaják, hanem mindegyikből ki is van téve egy adag, hogy meg is nézhessük, milyenek. Kitaláltuk, hogy akkor lennénk igazi magyarok, ha nem vennénk meg a kaját, csak ezeket a kitett tányér ételeket vinnénk el (esetleg ételhordóban csempésznénk haza)... :)

Délután semmi izgi nem történt, hacsak az nem, hogy most először kipróbáltam a mosógépet. Ezt csinálta:



Esküszöm, hogy a blúzt és a pizsamanadrágot teljesen külön tettem bele! Hogy ezt hogy csinálták, azt inkább nem akarom tudni...

Verával az első közös hétvégét a sarki töröknél ünnepeltük meg, és megkezdtük az aggódást a pihenést.

Jó hétvégét mindenkinek! :)