2015. november 30., hétfő

Újabb egy heti hallgatás után (spoiler: Fanni majd ír Strasbourgról, amikor rá fog érni) beszámolok a jelenlegi helyzetről (munkafronton).

A fordítások terén most nagyon inspirálóak a dolgok (sic), nagyon jó szövegeim vannak, pl. egy sajtóközlemény arról, hogy a legfontosabb termékeket és szolgáltatások akadálymentességét hogyan lehetne EU-s szinten szabályozni, hogy a szerencsétlen mozgássérülteknek ne kelljen azzal szembesülniük, hogy az egyik tagállam teljesen sík és rámpás, a másik meg csupa lépcső (életből vett példa). Vagy egy hosszabb jelentés a fordítási és tolmácsolási (!!) szolgáltatások fontosságáról a határokon átívelő egészségügyi ellátásban, magyarul ha például nekem Bp.-n nem elérhető valamilyen nem-luxus orvosi beavatkozás, hanem csak Bécsben, akkor alanyi jogon járjon nekem német tolmács(olás). De ezt csak anticipálom, mert még nem kezdtem el, csak január 12-re kell. :D Ja, meg péntekre van három szövegem a budapesti szennyvíztároló rendszerről. 
Közben persze be-becsúszik pár szárazabb rendelet meg engedély meg határozat, de azok rövidebbek, és amúgy is arra koncentrálok inkább, ami kifejezetten érdekes.

Most például egy nemzeti nyilvános konzultáció eredményeiről szóló jelentés összefoglalóját (executive summary) fordítottam, két irányelvvel kapcsolatban tettek fel olyan kérdéseket, amikből kiderül, hogy az egyszeri állampolgár szerint mennyire felelnek meg a céljuknak (mármint az irányelvek). És tök jó, hogy úgy volt megcsinálva a kérdőív, amíg folyt a konzultáció (amúgy idén áprilistól júliusig, de én, amilyen ignoráns vagyok, nem is hallottam róla), hogy az első részben 14 általánosabb kérdés van, amire bárki tud választ adni, a második részben meg, ami fakultatív, 18 olyan, ami konkrétan az irányelvek tartalmára és betartatására irányul, és ahhoz tényleg képben kell lenni, hogy miről is szólnak. (Amúgy a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelvekről van szó.) És nekem ez nagyon tetszik, hogy egy kérdőív összeállításakor gondolnak arra, hogy nem feltétlenül ért hozzá mindenki, úgyhogy nem csak, hogy egyszerű a kérdésfeltevés, hanem tényleg az első rész direkt laikusoknak is szól. (És egyébként a második részben van is egy olyan kérdés, hogy maguk az irányelvek érthetőek-e eléggé ahhoz, hogy be lehessen őket tartatni.)
Ja, és tök vicces, mert ez a bizonyos célravezetőségi vizsgálat, azaz hogy az adott szabályozás tényleg megfelel a célnak, angolul úgy van, hogy fitness check. :)

Szóval élvezem a munkát, amikor épp nem fagyok szét az irodában - ironikus, mert a mai nap úgy kezdődött, hogy az emeletünk egyik felén (természetesen a mi folyosónkon) 11-ig nem volt fűtés, majd amikor este fél 8 körül hazaértem, itthon nem volt áram még majdnem két órán keresztül. (Az itt töltött két hónapom eddigi legviccesebb estéje volt gyertyafénynél arról filozofálni a Házinénivel, Piotrral és Nikával, hogy vajon mi a nyavalyát csináltunk az internet előtt, meg röhögni azon, hogy mi van, ha reggelig se lesz áram, azaz se fűtés, se melegvíz, se net, se semmi... ha-ha. De akkor tényleg vicces volt!)

Egyébként voltam ma jógán, és annyira jólesett! Jövő hétfőn folyt. köv. :) 

2015. november 24., kedd

miértnemírunkmár, Mannheim, Mind Mapping

Tudom, hogy senki nem kérdezte, hogy miért nem írunk már, de egy hét csönd, mikor egy ilyen izgalmas, pörgős, sürgő-forgó és folyton valami újjal kecsegtető városban élünk, hát az már mégiscsak sok. 
Na jó, igazából mégiscsak azoknak van igaza, akik szerint Luxembourg egy porfészek nem annyira izgalmas, pörgős, stb. ez a város. Most még a legnagyobb újdonság a karácsonyi fények a főbb útvonalakon, meg a karácsonyi vásárok az összes, tíz négyzetméternél nagyobb összefüggő üres területen. Nekem tényleg kicsit nevetségesnek hat, hogy ahol csak két sétálóutca találkozik, legyen az egy icipici terecske, hát nem ott termett valahogy 4-5 karácsonyi bódé? Hát de. 

Ezen a hétvégén Mannheimben voltam, és akik azt állítják, hogy nincs ott semmi, azoknak igazuk van. De azért elmesélem azt az egy jelenetet, amikor a temetőben sétálva próbáltam lefényképezni, hogy egy fenyő egyik ágán ott van egy mókus és egy papagáj (!), de akkor elterelte a figyelmemet egy nyúl, amelyik épp akkor ugrált át az úton! :D Tisztára mint valami vicc kezdete: a papagáj, a mókus és a nyúl bemennek a kocsmába temetőbe...



Tegnap meg a főnökúr kapacitálására Mindmapping (gondolattérképezés) képzésen voltam, nagyon élveztem, de persze azért szkeptikus vagyok egészen addig, amíg nem látom a gyakorlati hasznát. 

Hát ennyire izgalmas az élet, erről tudok beszámolni. 

2015. november 16., hétfő

sárga

Szerencsére elég messze vagyunk Párizstól, és Luxembourg elég kicsi is ahhoz, hogy itt terrortámadásra lehessen számítani, de a Bizottság azért úgy döntött, sárga jelzést léptet életbe, ezért ma az épületem bejáratánál nagy, "ALERT LEVEL YELLOW" feliratú citromsárga papírok fogadtak, és a három bejárat helyett csak egyen lehetett bejönni, plusz rám szóltak a portán, hogy legyek szíves a nyakamba akasztani a badge-emet (általában csak ebédnél veszem föl, amúgy reggel kézben mutatom meg, amikor megérkezem). 

A felső mondat Kristalina Georgievának, a Bizottság alelnökének leveléből származik: "A belga hatóságok egyelőre nem változtatták meg a Belgiumra vonatkozó fenyegetettségi szint besorolását, az európai intézményekét sem. Habár a Bizottság nem tud semmilyen ellene irányuló konkrét fenyegetésről, az elnökkel [Juncker] együtt úgy döntöttem, hogy átmenetileg, megelőző jelleggel a Bizottság összes épületében fehérről sárgára emeljük a figyelmeztetés szintjét." A második mondat pedig arról szól, hogy mit is jelent a sárga figyelmeztetés: "A sárga figyelmeztetés akkor lép életbe, amikor olyan fenyegetés érkezett vagy olyan rendkívüli események történtek, amelyek a személyzet integritását, az információ[cseré]t, az épületeket vagy a Bizottság más vagyonát veszélyeztetik, és ezzel károsíthatják az Európai Bizottságot vagy annak működését." 

Mondhatnám, hogy milyen izgalmas, hogy most ezt is látom... de inkább ijesztő, borzalmas, rettenetes, undorító, félelmetes (ebben a sorrendben).

Most "megyek" dolgozni.

Ui.: Közben megtudtam, hogy a Parlamentnél is sárga jelzés lépett életbe. 

2015. november 14., szombat

Benelux túra: beszámoló még több képpel - frissített bejegyzés

Ugyan közben elérkezett az újabb hétvége, de csak most jutott rá időm, hogy megírjam az előző hosszúhétvége krónikáját.

3 lányhoz, Ruth-hoz (NL), Teresához (PT) és Annához (BG) csapódtam negyediknek, hogy bejárjuk Belgiumot, amit én egy hollandiai kiruccanással spékeltem meg. :)

Először Gentbe mentünk. 6:10-kor indult a vonatunk, háromórás utazás várt ránk Brüsszelig, ahonnan még 20 perc Gent. Brüsszelbe és vissza a jegyet kedvezménnyel vehettük meg, mert ha 3 fő együtt utazik, akkor fejenként 45 helyett csak 29 euró a retúrjegy. Brüsszelben pedig 10 utazásra érvényes bérletet vettünk, amit több fő is használhat, felszállás előtt kell kitölteni, hogy honnan hova megyünk vele, és így hárman el tudtuk használni a 3 db útra.

A fárasztó és hangos tinilányokkal megspékelt út teljesen megérte: Gent gyönyörű, telejesen odavoltunk érte mindannyian, és ráadásul a nap is kisütött, 18 fok volt, már nem is emlékeztünk, hogy az milyen!


A csomagokat leraktuk a megőrzőben, majd egész délután sétáltunk a városban, a várat is megnéztük, de csak kívülről, mert Bruges-be így is csak estére értünk. Képek Gentből:


limerick könyvesbolt :)

a régi és az új találkozása, és kedvenc kávézónk (sajnos csak kívülről)













a genti katedrális, amint nem fér bele a képbe

Gentben is a Saul fiát hirdetik






Tiszteletet kérünk Isten házában, csendet, rendes ruházatot és viselkedést!
eklektikus szószék
itt már belefért









Cukiságok boltja


A Vár se fért bele teljesen






Gentből tehát Bruges-be (vagy flamandul: Bruggébe) mentünk át, sajnos már sötét volt, mire megérkeztünk, így nem nagyon tudtunk várost nézni. Letettük a cuccunkat a hostelben (nagyon király hely, saját bárja van, adnak reggelit, abszolút meg voltunk elégedve), és söröztünk egyet a recepció melletti bárban. Természetesen különböző helyi söröket próbáltunk ki, majd bementünk a belvárosba, ahol 2, a turistatérkép által ajánlott helyet is megnéztünk, de mindkettő tele volt (és egyik helyen sem tűnt úgy, hogy szívesen látnának), így befejeztük a városnézést, és visszamentünk a hostelba, ahol ittunk még egy sört.


balról jobbra: Anna, Fanni, Ruth, Teresa





szelfipróbálkozás
Másnap reggel Antwerpen volt az úticél, és úgy döntöttünk, hogy gyalog sétálunk el a (kb. 50 percre lévő) pályaudvarig, hogy útközben azért mégis lássunk valamit a városból is. A belváros közepén összefutottunk egy csoport parlamenti gyakornokkal, akik Brüsszelben töltötték az egész hétvégét, és onnan ruccantak ki egy napra Brugesbe.







Ruth segít értelmezni a flamand nyelvű kiírást, miközben én reménykedek, hogy ha jó helyre dobom a levelet, akkor rendben megérkezik (spoiler: megérkezett!)
Antwerpenbe ismét Brüsszelen át, összesen kb. kétórás utazás során jutottunk el (immár csak hárman, mert Ruth ott maradt Brüsszelben). Sajnos nekem csak három óra jutott ebből a gyönyörű városból, de azalatt megnéztem a legjobb látnivalókat: a legjobb sültkrumplist, ahol ebédeltünk, a pályaudvart, ami az egyik legszebb Európában, és a MAS múzeum tetejéről ingyen megtekinthető gyönyörű kilátást.
az antwerpeni pályaudvar kívülről...
... és belülről

Belgium (állítólag) legjobb sültkrumplija, és sajtkrokett







ennek a tetején voltunk





meggyes-tejszínhabos gofri
Én a múzeumból rögtön a pályaudvarhoz siettem, innen indult a Deutsche Bahn által üzemeltetett, mosdóval és wifivel felszerelt (nem fűtött!!!!) buszom Eindhovenbe.
Itt találkoztam Pitájjal (aki nem tudná, ő az unokatesóm, aki civilben Péter névre hallgat), aki akkor ért vissza Amszterdamból. Pitáj nagy világutazó, és már több, mint egy éve Eindhovenben él, ahol a Philipsnél dolgozik. A Research and Design részlegen van (mint "People Data Researcher", azaz emberadat-kutató :D ). Egy olyan projektben vesz részt, ahol okoscumisüveget fejlesztenek, ami egy csomó minden adatot mér a babával kapcsolatban, ezzel információt ad a szülőnek. Illetve van most még egy projekt, egy okosmatrac, szintén babáknak. Mindkét termék a tesztfázisban van egyelőre. Szerintem ez annyira menő, nagyon büszke vagyok rá, hogy 24 évesen ilyen király dolgokban vesz részt! :)

Szerencsém volt, hogy most mentem meglátogatni, ugyanis múlt hétvégén kezdődött a GLOW. Ez egy egyhetes fényfesztivál, minden este egy csomó épületet meg területet megvilágítanak, illetve mindenféle fényinstalláció tekinthető meg. sokkal érdekesebb és hangulatosabb volt, mint képzeltem, végigmentünk az egész útvonalon, és nagyon tetszett. Próbáltam pár dolgot fotózni, de élőben százszor jobb (és zenei aláfestés is van a legtöbbhöz).

videó egy templom falán

Hollandiában mindenki magas :(

lézerinstalláció

fáról lelógó óriás szentjánosbogarak

PET palackokból készült lámpások

nem hó, csak fény! :)

ez volt a kedvencem, halk zene is volt alatta, pont, mintha a Narnia filmben lettem volna!






épp a virtuális valóságban vagyok :)
vacsi a Glow caféban: bitterballen mustárral és sör
Másnap délelőtt Pitáj dolgozott, én pedig elmentem alacsony minőségéről és árairól Nyugat-Európaszerte méltán híres Primarkba (ami itt nincs). Egy szó: BAGLYOK!!! :)
Ebédre csatlakoztam Pitájhoz a High Tech Campuson, ahol vega indiait ettünk, sétáltunk, valamint megmutatta az irodáját (és két kollégáját). Spoiler: láttam a híres cumisüveget!


reggeli a The coffee labben: holland sajtos- mézes mustáros toast és flat white




Délután még együtt csapattuk, aztán feltett az Antwerpenbe menő buszomra, ahonnan vonattal Brüsszelbe mentem, a másnapi kötelező program végett. A pályaudvarról egyenesen abba az étterembe (kocsmába? sörözőbe?) mentem, ahol a többiek voltak, és isteni carbonade au chimay-t ettem krumplipürével (sörös mártásban párolt marhapörkölt, nyammmm). Bár a kaja után mindenki elpilledt, azért kellett még futni egy kötelező kört (részemről a kisbőrönddel) a világhírű Deliriumban, ami Brüsszel leghíresebb kocsmája, és többezer fajta sört csapolnak ott állítólag. íme az aznap esti társaság:

tőlem elkezdve: Iines (FI), Anna (BG), Tina (SK), Tina barátja, aki Brüsszelben él, de már nem emlékszem, milyen nemzetiségű, Alex (GB), Martin (EST), Pedro (PT), Teresa (PT)
 A sörözés után nagyon fáradtak voltunk, ezért amikor kiderült, hogy már nem jár a metró, taxit fogtunk és úgy mentünk a város északi részén lévő, viszonylag olcsó, ár-érték arányban viszont drága szállodai szobánkba. Nem minősíteném a helyet, de a legszebb az volt, amikor Anna és Iines beszorultak a két személyes liftbe, és még a recepciós bácsi is csak véletlenül tudta kiszabadítani őket...

Másnap volt a kötelező "osztálykirándulás" (tanulmányút), hogy megismerjük a brüsszeli uniós intézményeket, különös tekintettel a Parlamentre.
Szervezési hiba miatt a délelőttre tervezett csoportos parlamentáriumi látogatás késő délutánra halasztódott, így csak fél 12-kor kellett találkozni a Bruxelles Luxembourg (!) nevű pályaudvaron az aznap reggel Luxemburgból érkező többi gyakornokkal, illetve a minket kísérő "tanárokkal" (gyakornokokért felelős Illetők). Közösen bementünk a Parlament brüsszeli épületébe, ahol megmutatták, hol leszünk délután, majd mindenki az ottani menzán ebédelt (olyan, mint a miénk, csak rengetegen vannak és mindenért sokáig kell sorba állni).

Ebéd után elmentem az EPSO vizsgákról (EU-s intézmények alkalmazottai számára kötelező felvételi vizsgasorozat) tartott fakultatív előadásra, ami nem volt túl informatív (semmit nem tudtam meg, ami nincs fent a neten), majd kezdődött a kötelező rész: a Parlament kül-, illetve belügyi bizottságáról, illetve a bizottságokról magukról tartottak előadást, itt már voltak hasznos/új infók, de össze lehetett volna foglalni félóra helyett 5 percben.

Az előadások után betekintést nyerhettünk a bizottságok munkájába: az aznap délután ülésező bizottságok közül négyben foglaltak nekünk helyeket. Engem a belső piacért és fogyasztóvédelemért felelős bizottsághoz osztottak be, és bár Teresával megpróbáltuk elintézni, hogy inkább a női jogokért és nemek közötti egyenlőségért felelős bizottságba mehessünk (meg lehetett kérni, hogy másik bizottsághoz mehessünk, ha jobban érdekel), de ők sajnos aznap nem üléseztek, úgyhogy maradtam az eredeti helyemen. Volt magyar tolmácsolás, így azt hallgattam, igyekeztem szakmai füllel figyelni, hogy legalább valami szakmailag hasznos legyen a programok között, mert maga az ülés teljes rizsázás volt végig: mindenki felszólalt és 3 percben elmondta, hogy milyen fontos a digitális belső piac, és, hogy az ezzel kapcsolatos törvények legyenek lényegretörőek, mert ez már nagyon szükséges a mai világban, és a) ne húzzuk túl sokáig, fogadjuk el az eredeti javaslatot minél előbb b) lehetőleg igyekezzünk beépíteni minden módosító indítványt.


Másfél óra után együtt átmentünk a Parlamentáriumba, ami egy ingyenes, nagyon érdekes és interaktív múzeum, ami az EU-t, illetve az EP-t mutatja be. Szerintem nagyon kreatív és minden célcsoportot megtalál (nem utolsó sorban minden uniós nyelven elérhető), én viszont már voltam egyszer, idén szeptemberben. de még így is ez volt a legérdekesebb része a napnak, mert így is találtam egy csomó mindent, amit legutóbb nem láttam.

A fárasztó és sajnos szerintem értelmetlen napnak 6-kor lett vége, fél 7-kor indult a vonatunk vissza Luxembourgba, fél 10-re pedig már itthon is voltam.


a luxembourgi intézmények makettje a Parlamemtáriumban: a közelebbi narancssárga toronyban dolgozom én
bizottsági ülés hátulról