vasárnap-hétfő-1/2 kedd

Most annyira nincs mit csinálnom, hogy a munkából blogolok. :P A sürgősebb fordításokat mind befejeztem, megírtam egy rézümét, elfogadtam a mentorom lektorálását egy múltheti fordításomra, egy fordítandóm van csak, az is 30-ára... és licit csak csütörtökön lesz. Erről nem tudom, írtam-e, a licit egy közösen szerkeszthető Excel-tábla, amit a titkárság küld körbe hétfőn és csütörtökön, és mindenki beírhatja magát fordítónak/lektornak ahhoz a dokumentumhoz, amit kinéz magának, "first come, first served" alapon. Néha jönnek külön is szövegek, de nagyon ritkán, mondjuk kétnaponta egyszer egy, olyankor nincs táblázat, csak a titkárság megírja, hogy van ez meg ez, ki vállalná.

Na mindegy, és tőlem tegnap visszavették a 23 oldalas jegyzőkönyvet, mert kiderült, hogy a hosszabb dokumentumokat (meg a jegyzőkönyveket általában) a freelance-ek fordítják, amit nem is bánok, mert még semennyit nem haladtam vele, nagyon kevés volt hozzá a fordítómemória, és jövő kedden kellett volna leadnom. Kaptam helyette 4 másik szöveget (amiből 1 francia!!), mindegyik földrajzi eredetmegjelöléssel kapcsolatos, tegnap le is fordítottam őket. Három teljesen sablonos volt, egyben meg voltak "de"-k és "azonban"-ok, ami egy ilyen típusú szövegnél szinte csodaszámba megy. Úgyhogy ma nyaralok. :P

Vasárnap várost néztem Arnikával és Donatellával, előbbi lengyel, utóbbi a máltai tolmácslány, aki holnap kezd Brüsszelben, tegnap költözött át. Ezért is találkoztunk, egy búcsúebéd-búcsúkávé-búcsúvárosnézés céljából (fogunk még találkozni, mert jön november végén a Bíróságra tolmácsolni).

A szombatihoz képest kifejezetten szép volt az idő (= nem volt köd, nem esett az eső, és voltak fokok), úgyhogy egészen sokat sétáltunk, és természetesen fényképeztem. Persze folyton ugyanazt, mert nincs más, mert ilyen kicsi ez a város.

A szép (?) Melusinával.

Az utcánk hazafelé :) A mi házunk nem annyira látszik, kb. ott van, ahol a túloldalon parkoló autó.

Tegnap fordítottam, mert a változatosság gyönyörködtet, aztán este elmentünk megnézni a The Intern-t néhány gyakornokkal (micsoda véletlen egybeesés), nagyon cuki volt! 

Viszont a film előtt konkrétan félórányi reklám volt, iszonyat sok és nagyon hosszúak, már tényleg azt hittük, sose kezdődik el. Ja, és itt nem helyre szólnak a jegyek, és önkiszolgáló pultnál lehet popcornt venni, amiből leginkább csak édes van (van sós is, de sokkal kevesebb). Ezek a tanulságok. :P

Ma meg megyek megint úszni munka után. Izgi az élet!

péntek-szombat

Nem igazán emlékszem, hogy tegnap napközben mi volt, gondolom, fordítottam, de az biztos, hogy délután elmentem úszni a d'Coque-ba, ami itt a helyi uszoda (Tartut ismerőknek: teljesen olyan, mint az Aura Veekeskus). 4 euró a belépő, és 3 euróért nagyon szép helyi úszósapkát lehet vásárolni:

Tálalási javaslat

Van 50 méteres medence, ott elvoltam, nem úsztam túl sokat, de azt nagyon élveztem. Jövő héten is megyek. :) (Sajnos nincs bérlet, csak egy évre.)

Ja, ez előtt még az volt, hogy péntek lévén halas volt a napi főétel, mert ez egy katolikus ország, és megmutatom, itt milyen egy átlagos pénteki ebéd:

A jobbra lent látható desszert nem képezi a plat du jour részét :)

Szóval a kagyló és a lazac itt alap, ahogy Fanni is mondta, a lazac az új csirke. 

Tegnap úszás után hazajöttem, aztán hirtelen felindulásból csatlakoztam Fannihoz és a parlamenti gyakornokokhoz, mert a saját kis pajtijaimat képtelen voltam utolérni, aztán kiderült, hogy pont ugyanabban a kocsmában vannak, mint Fanniék. :D Mindenesetre a parlamentiekkel maradtam, megismerkedtem két iszonyú aranyos észt lánnyal, velük dumáltunk egy darabig, közben megittam egy sört, aztán amikor kifogytunk a ki miről írta a szakdogáját-milyen a tolmácsképzés-kinek milyenek a fordítandó szövegei-hol van wifi Észtországban (hol nincs?) témákból, akkor úgy döntöttem, megkeresem a bizottsági gyakornokokat, akik addigra átmentek egy másik kocsmába, és Fanni is jött velem, de sajnos mivel nem volt nálunk térkép, és csak megközelítőleg tudtam, merre kell menni, nem találtuk meg a helyet, úgyhogy egy darabig sétáltunk, aztán hazasétáltunk.

Ma sikerült többet aludni, mint eddig bármikor, azt nem mondom, hogy kialudtuk magunkat (már csak azért sem, mert kettőnk nevében nem nyilatkozom), és 1-re már indulásra készek is voltunk, és végre elmentünk a kazamatákba, amik csak november elejéig vannak nyitva.

Nagyon-nagyon jó volt, közben amúgy összefutottunk random bizottsági gyakornokokkal, egészen hosszú út volt a föld alatt, és közben voltak kilátóhelyek, ahonnan megnézhettük, vajon a húsz méterrel korábbi kilátóhoz képest mennyire undorító az idő. (Nagyon/ugyanannyira, megfelelő aláhúzandó.) Itt lehet egyébként a kazamatákról bővebben olvasni. 

Fanni nézi, hogy egy tízes skálán mennyire sűrű a köd (7).

Aztán kint még egy kicsit néztük a kilátást. A köd ellenére annyira szép!

Tényleg ennyire hideg van!

A kedvenc boltívem, köddel a háttérben.

A kazamaták után még próbáltunk sétálni, meg elmenni a temetőbe, de annyira hideg lett és ilyen szürke és lehangoló idő, hogy egy kicsit még bementünk egy parkba, de aztán hazajöttünk.