A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kirándulás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kirándulás. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. március 29., kedd

Még utolsóbbak

A legutóbbi utolsók óta egy csomó más utolsó történt. Mindennap mennek haza a többiek, mindennap egyre kevesebben vagyunk itt, és már szinte mindent utoljára csinálunk. Ez már az elköszönések ideje, mindennap egyre kevesebben vagyunk, és egyre gyakrabban jön még egy ötlet, hogy mikor és hol találkozzunk még.

  • Kedden volt az utolsó olyan este, amikor mindenki itthon volt a ház lakói közül, úgyhogy aznap elmentünk a sarki kocsmába elbúcsúzni (Jerko és én hazamegyünk, Grace, a legújabb lakótárs pedig a hónap végén elköltözik). Jan sajnos beteg és nagyon rosszul volt, úgyhogy csak öten voltunk, de nagyon jó volt az este. Egy csomót beszélgettünk Piotr filmélményeiről, Simon utazási terveiről (és a barátnője hajáról, ami "ott van mindenhol és mondjuk már meg, hogy ez hogy lehetséges, hogy MINDENHOL ott vannak a hajszálai???!!!" - itt Grace-szel jelentőségteljesen összenéztünk), Jerko előző/következő munkahelyéről, és végre megismerkedtem Grace-szel is, aki jogász, tök jófej, pont akkora, mint én (és nem zöld!), és úgy beszél, mint a királynő (szemben Simonnal). Sajnálom, hogy ő csak most jött, nagyon szimpatikus lány.
  • Szerdán volt az utolsó munkanapom (az uniós intézményeknél a húsvét előtti csütörtök és péntek szabadnap, a húsvét hétfő utáni 3 munkanapot meg kivettem). Mivel a nagy búcsúztatás már előző pénteken megtörtént, kb. ugyanolyan munkanap volt, mint a többi. A head of unittól kaptam egy szép ajánlólevelet, és a gyakornokság értékelésébe is szépeket írtak rólam.
Este a gyakornokokkal egy csomóan elmentünk a Scott'sba - utoljára.
  • Pénteken utoljára kávéztam Aleksandrával, akivel nagyon jóban lettünk az utóbbi pár hétben (és egyben az egyik tanítványom). Beszélgettünk az Életről, hogy milyen nehéz időszakban vagyunk most, az eddigi gyakornokságairól, stb. Egy csomó dologról ugyanazt gondoljuk, de ő sok mindent sokkal pozitívabban lát, mint én, amit jó volt hallani. Nagyon jólesett beszélgetni vele, őt is nagyon megkedveltem. És megbeszéltük, hogy hamarosan meglátogatom Szlovéniában, aztán majd ő is jön Budapestre. :)
Aznap este a De Gudde Wellenbe mentünk, ahol én amúgy most voltam először (és utoljára). Tök jó üveges sörök vannak, és egész sokan, kb. 12-en összegyűltünk. A hangulatot még az a nagyon részeg pasi se tudta elrontani, aki - miután magában motyogott egy sort - behajolt Petra és közém, és mindenáron azt akarta megtudni, hogy szerintünk "What is Europe?". Egy nem túl hosszú, de annál kellemetlenebb beszélgetés után végül megoldódott a helyzet, mert felmentünk az emeletre, de láttam, hogy tovább zaklatja az utánunk jövőket...
  • Szombaton szép, napsütéses idő volt, amit ki kellett használni (jövő hétvégéig most már nem lesz ilyen), ezért Ruth-tal, két szlovák lánnyal és az egyikük anyukájával (aki épp itt van látogatóban) elmentünk Clervauxba, ami az ország északi részén van, és van ott egy vár. Az út maga nem lenne több másfél óránál, de a vonat helyett Ettelbruckig pótlóbusz járt, így kb. két óra alatt értünk oda. Maga a vár nagyon kicsi, de most van benne egy fotókiállítás, The family of Man címmel, amit megnéztünk. Nagyon-nagyon tetszett!!! 200-nál több fekete-fehér fénykép a világ minden tájáról, különböző időszakokból, témák szerint csoportosítva, mégis egy folyamatot alkotva a születéstől a halálig. Volt köztük néhány híres kép, ami a törikönyvekből vagy máshonnan ismerős, de a legtöbb nem az - csak "fotók emberekről", mégis nagyon érdekes volt.

A kiállítás után ebédeltünk és kávéztunk, aztán felmentünk egy dombra, megnézni az apátságot. Vettünk házi bio almalét!

Terveztük, hogy Clervaux után még útbaejtjük Esch-sur-Sure-t is, ami szintén szép, de csak félnapos városka egy várrommal, de mire visszaértünk a clervaux-i vasútállomásra, ehhez már késő volt (vissza kellett volna menni Etelbruckba, és onnan még egy félóra vonatút lett volna, és már nem lett volna elég időnk naplementéig). Legalább lesz miért visszajönni! :)


Este karaokezni voltunk az Oscar'sban. Kivételesen nem volt tömegnyomor, még asztalunk is volt! Ruthtal és Petrával hárman énekeltük a Zombie-t - szerintem jók voltunk! ;) Az est fénypontja a teli torokból átszellemülten énekelt We are the World volt (még szerencse, hogy ki volt írva a szöveg, az eredeti változatot nem is tudom fejből, így is mindig az jutott eszembe, ahogy a nyelvészek éneklik). :D
Sajnos többre nem jutott idő, mert 1-kor bezárt a hely (itt egyébként MINDEN kocsma/bár/étterem/pub bezár legkésőbb 1-kor, még péntek-szombaton is, csak a diszkók/klubok vannak nyitva hajnalig - a szerk.). Utána még átmentünk az Erkélyes Helyre a belvárosban (nem tudom a nevét), hogy az erkélyen ünnepélyesen elköszönjük, ami végül Petrával megtörtént, de rögtön utána mindenki hazament, mert az óraátállítás miatt így is csak fél 4 körül értünk haza...

  • Ruth kérte, hogy vasárnap menjünk el bruncholni: ez náluk Hollandiában húsvéti hagyomány. 1000 éve nem ettem ennyire nagy és laktató reggelit:




Meséltem neki a locsolkodásról, de beszéltünk még a családjáról, a hangszerekről, meg az antiszemitizmusról, a kirekesztésről, és arról, hogy Adele hogy tud úgy énekelni, hogy közben sír. Utána elkísértem az utcájáig, aztán elköszöntünk, de aztán este is találkoztunk  Mariával és Daniellel négyesben a Konrad'sban. Utoljára ott, utoljára négyen.

  • Húsvét hétfőn már azt hittem, tényleg nem lesz semmi, meg zuhogott is az eső, úgyhogy nem mentem megnézni a húsvéti kirakodóvásárt a Place d'Armes-on. Este viszont mégiscsak elmentünk kajálni a maradék gyakornokokkal, vagy tizenöten - nem mondhattam nemet, lehet, hogy most látom őket utoljára! A Bossóban ettünk, ami egy főleg német jellegű kajákat kínáló normális árú étterem a Grundon. Käsespätzlét ettem mindennel. A pénteken naivan a hétvégére vett kajákat majd megeszem ebédre a héten. Vagy valamikor. Vagy elosztogatom. Valamit mindenképp kezdek velük.
  • Kedden és szerdán utoljára eszem a KAD-ban (a parlamenti menzán) - valószínűleg a saját kajámat (ott ezt tök legálisan lehet). 
  • Ma (kedd) délután elmentem a Természettudományi Múzeumba (a Villa Vaubant is ajánlották, ahol festmények vannak, de az kedden zárva van). Az állandó kiállítás az év végéig felújítás miatt nem tekinthető meg, de van egy időszakos kiállítás "Orchideák, kakaó és kolibrik" címmel, ami a Latin-Amerikába induló luxemburgi felfedezőkről szól. Mivel nem volt nálam készpénz, csak kártya, a pénztáros inkább adott ingyenjegyet... nem is baj, mert annyira nem volt érdekes a kiállítás, bő háromnegyed óra alatt megnéztem mindent. A szövegek nem voltak izgik, viszont volt egy csomó ijesztő kitömött állat... O.o



ez nem volt ijesztő: hangya viszi a levelet! :)




vízidisznó

Majd írok még értékelést erről a 6 hónapról, addig is pihenjetek Ti is, ha tudtok!

2016. március 12., szombat

What happens in Budapest/Luxembourg

Mielőtt Fanni elharapódzna itt a blogon, én is gyorsan idefirkantok valamit ;) Otthon voltam Budapesten másfél hétig, és végig visszavágytam ide (helyileg). Most egész másképp éreztem magam Pesten, mint karácsonykor, annak ellenére se éreztem magam "otthon" egyáltalán, hogy csak két hónapja voltam ott utoljára. Ez persze objektív okokkal magyarázható: most itt lakom, itt van Benedek, itt kezdem életem első igazi állását (holnapután!).
A barátokkal, kórussal, családdal való találkozás(ok) nagyon jólestek, tényleg igyekeztem kimaxolni ezt a másfél hetet: otthon laktam a szüleimnél (mondjuk ez kényszerűség, de azért jó volt, nekem is, nekik is, legalábbis remélem), voltam a nagyszüleimnél többször is, voltam Énekel az Ország-próbán és lánykari próbán, voltam Anyuval moziban (Spotlight) és színházban (Heltai naplója), mindkettő nagyon jó választás volt, aztán... találkoztam az otthoni két Gondnokkal, Julival (kétszer is!), Noémivel, voltam filmklubban (ahol az Így neveld a sárkányodat 1-et néztük), ebédeltem az anyósommal és a sógorommal, benéztem a volt munkahelyemre, és elköltöttem egy csomó pénzt olyasmikre, amiket itt is vettem volna, csak még csomóbb pénzért.
Éééééés szinte végig ilyen napsütés volt, meg enyhe tavaszi idő:

mögöttem a Nyugati pu.
De a szép tavaszi idő és a barátok/család jelenléte (sőt, a feketés kávé!) sem volt elég ahhoz, hogy ne érezzem magam idegennek Budapesten.
Egyre inkább azt a tanulságot vonom le (sic), hogy Luxemburg még ha véletlen volt is (a gyakornokság Brüsszelben is lehetett volna akár), nagyon jó döntés volt! :) Remélem, nem fog megváltozni a véleményem... mondjuk ha igen, az se baj, akkor majd elmegyünk máshova. :)

Tegnap este jöttem vissza (este... 3/4 7-kor itt még világos van!), és ma rögtön el is mentünk felfedezni az ajándékba kapott túraútvonalas könyv 21. számú kirándulását (Mersch-Lorentzweiler)... jobban mondva a felét (Mersch-Lintgen), kb. 7-8 kilométert, mert én kidőltem a sok oxigéntől és napsütéstől. :D

ilyen gyönyörű zöld mezők fölött sétáltunk a szikrázó napsütésben :)
teraszos gazdálkodás :P 
az útikönyv szerinti "bizarre rockformations" (sic), azaz furcsa sziklaképződmények
a turisták nem kevésbé furcsák errefelé (ez a legjobb szelfi, amit sikerült B.-ből kicsikarnom)
rég láttam erre ennyi napsütést meg kék eget :)
volt patak is
na ez annyira giccses, hogy ha nem én fotóztam volna, biztos beszólnék rá valamit...
...de közben annyira szép is! (mert én fotóztam)
Benedek is fotóz
ZÖLD

fenyvesek
csendélet legelésző lóval (ez is súrolja a giccs határát azért)
kikerics :)

2016. január 24., vasárnap

Szombat = kirándulás + koncert


Tegnap, azaz szombaton kirándulni mentünk a Piskótatekercs kiránduló klubbal. A klub tagjai Luxemburgban, a Parlamentnél, a Bizottságnál, a Bíróságon és a Befektetési Banknál dolgozó magyarok (köztük a három parlamenti gyakornok és Vera), akik rendszeresen járnak a környékre túrázni, valamint Rudi, a másfél éves vizsla.
Altrierből indultunk, és egy 11 km-es, nagyrészt sík útvonalat jártunk be. Nagyon jólesett a mozgás, és az idő is kicsit enyhébb volt, mint eddig. Óriási köd volt, de ami kilátszott belőle, az nagyon szép volt, és ráadásul még egy lóval is találkoztunk. ízelítőnek íme néhány fotó (Vera, illetve Anna jóvoltából):


"kirándulóidő"



találkozás a Lóval
adtam neki répát


Este pedig a Conservatoire de Luxembourgba mentünk Benedek első itteni fellépésére az új zenekarával, a Luxembourg Philharmoniával. Szegénynek életében először kellett fehér inget vennie, és még csokornyakkendőt is, ami miatt majdnem kilépett.
Újévi koncert volt, a bécsinek a helyi változata: egy kicsit kisebb, egy kicsit gagyibb, egy kicsit kommerszebb, egy kicsit giccsesebb, de a miénk. Az est folyamán Strauss, Lehár és egyéb, bécsi hangulatot idéző népszerű dallamok csendültek fel a közönség legnagyobb örömére, volt két hegedű- és egy szopránszólista is, mind a hárman nagyon jók (egyébként a két hegedűs lány 95-ös, illetve 97-es születésű, ezen nem tudom túltenni magam - a szerk.) A dán karmester fehér ingben és zakóban volt, a ráadás pedig borzasztó meglepő módon a Radetzky mars volt - kétszer. Közben a karmester körbejárt, és a zenészeknek simogatta meg a fejét/áldást osztott á la Némethsándor...

Mindenesetre a brácsa kifejezetten jól szólt benne.

Íme egy képp az összes fellépőről (elöl a 2 hegedűs, az énekes, és a karmester):



U.i.: És még egy tanulság: szombaton fél 10 után nincs busz a Conservatoire megállóból (sem), ahol rendszeresen vannak koncertek esténként.