Fanni érkezés + első közös nap

Íme az első luxembourgi beszámoló!

Először is az én érkezésem: kivételesen a szokásostól eltérően minden elég flottul ment: a bőröndömbe mindenem befért, be is tudtam csukni, és annyira nem volt 32 kg, hogy 26 volt!

A Ferihegy-Brx Charleroi úton az egyetlen könyvet olvastam, amit elhoztam: a SCIC vizsga után saját magamnak vigaszdíjul vásárolt angol limonádét (tényleg nagyon limonádé, Love from Paris a címe és még a borítója is giccses, de nagyon szeretem az írónőt, már elég sokat olvastam tőle). Brüsszelben megállapítottam, hogy tökéletesen azért mégsem mehet minden: amikor visszakaptam a bőröndöm, az egyik kerekén el volt szakadva a gumi, így alig lehet húzni... :S Még egy órát kellett várnom a buszra, addig elvánszorogtam a bőröndömmel egy padig és tovább olvastam (a Charleroin nem működik a wifi...). Amikor megjött a busz, felszálltam, és röpke 3 óra után már Luxembourg belvárosában is voltam! Vera kijött elém a buszhoz, és elvitt az Auberge de Jeunesse (="ifjúsági szálló") fedőnevű ifjúsági szállóba, ahol a múlt éjszakát töltöttük (egy hatágyas szobában, aminek az ajtaját csak nagyon hangosan lehetett becsapni). Itt kb. "bedőltem" az ágyba (azért idézőjelben, mert fent aludtam az emeletes ágyon, és még az ágyneműhuzatot is nekünk kellett felhúzni, így nem volt olyan egyszerű).

Ma reggel a reggeli után (szigorúan 9-ig!!!) lezuhanyoztunk, összeszedtük a cuccot, majd kicsekkoltunk (szigorúan 10-ig!!!). Mivel a szállásunkra csak este 6-tól lehetett beköltözni, addig is el kellett ütnünk valahogy az időt, ez magyarázza a későbbi programjainkat...

A cuccokat otthagytuk a recepción, és elindultunk a városba, némileg céltalanul. Kitaláltuk, hogy elmegyünk a Kirchberg nevű negyedbe, ahol mindketten dolgozni fogunk. A térképen ugyan nem látszott, de az odavezető út konkrétan egy erdei ösvény volt, ugyanis egyszer csak végetért a járda, és ott voltunk egy "parkban", ami valójában egy erdő:

Az erdőből kijövet egy szerintem nagyon ronda szocreál/modern irodanegyed tárult a szemünk elé, ahol ráadásul minden fel is van túrva. Ezen a festői helyen fogunk dolgozni. Miután megtekintettük a Két Tornyot (ahol a fordítók székhelye van), eldöntöttük, hogy inkább menjünk kávézni. Ezen kívül nekem kellett vennem pár dolgot, úgyhogy elsétáltunk a kb. 20 percre lévő bevásárlóközpontba.

Az idő egyébként szép volt: szikrázóan sütött a nap (egész nap!), és egész meleg lett volna, ha nem fúj borzasztóan a szél.

A bevásárlóközpontban először kávéztunk az Exkiben, majd vettünk nekem itteni SIM kártyát (van itteni számom, akinek kell, megadom, de a magyaron is elérhető vagyok), majd bementünk az Auchanba venni tisztálkodószereket, mert azt nem hoztam. Fantasztikus a választék, mindenből sokkal többféle van mint otthon (#nyugat)! Itt vannak például a gyümölcsök:

Találtam tök jó könyves papucsot 2 (kettő) euróért!

Miután megvettünk mindent, amit kell, megebédeltünk. Találtunk egy Bagelstein (!) nevű bageles helyet, isteni bageleket árulnak, és nagyon vicces feliratok vannak mindenhol. :)

"Egyen naponta 5 zöldséget és gyümölcsöt, hogy elég éhes legyen a bagelhez!"

"- Hány gyerek kell a villany leoltásához a konyhában?
- Három. Egy, aki azt kérdezi, "milyen villany?", és kettő, aki azt mondja, "nem is én gyújtottam föl!"

"Eladót keresünk
Kezdje meg izgalmas karrierjét a bagelek világában!
- soha véget nem érő munkaórák
- nevetséges fizetés
- nehéz tárgyak cipelése
- idióta főnök
- nulla előrelépési lehetőség
- zéró előny
- minimum 7 évnyi felsőfokú végzettség szükséges"

Ebéd után megpróbáltunk hátizsákot venni (sikertelenül), majd bementünk a Belvárosba, a "Fedezzük fel a város legjobb kávézóit!" küldetést elkezdeni. A Trip Advisor ajánlása alapján megtaláltuk a Knopes nevű kávézót, nagyon aranyos hely, isteni kávéval. Erős indítás! Viszont kettővel mellette láttunk egy másik helyet is, hamarosan azt is alávetjük a Nagy Latte Tesztnek.

A kávézás után elsétáltunk a hostelhez, ami egy gyönyörű völgyben fekszik.

 

Artúr business classon utazik :)

A hostelből taxival költöztünk "haza". A "végleges kérónk" (by Bence) egy igazi flamand típusú ház (nem tudom, mi az igazi elnevezés, de én így hívom). Brüsszelben meg Hollandiában látni hasonlókat: szemből viszonylag szűk, fölfelé terjeszkedő (3 szintes), hátul kertes ház, csigalépcsővel. A bejárati ajtót táblák díszítik: 

A bőröndjeinket az egyik udvarias albán srác felhozta a másodikra, ahol a szobánk van. Itt fogadott minket Elisabeth, a Házinéni. Behívott minket a szobánkba, becsukta az ajtót és beszélt nekünk a Helyzetről. A Helyzet az, hogy november végéig egy csomó véletlen következtében 8-an fogunk a házban lakni (ami 2-3 fővel több, mint az alapvető befogadóképessége), ami neki elég nagy stresszhelyzet. Ráadásul a Lakótársak (5 fiú) közül 2 folyton a nappaliban lóg, play stationözik, filmet néz és már korán reggel alkoholizál. Közölte, hogy ha akarunk, már most keressünk másik szállást, mert a Helyzet nagyon dúúúrva. Egy pillanatra sikerült elbizonytalanítania, de egyelőre mi ki se jöttünk a szobánkból, és a többiek egyáltalán nem zavarnak. Ezután a Néni megmutatta, mi hol van a házban, nagyon tetszik az egész!!! Mi a konyhában fogunk reggelizni (mert ennyi ember nem fér el a reggeliző szobában), de van terasz és egy kis kert is! :)

Decembertől 3-an már nem lesznek itt, így az egyik pici szoba is felszabadul, úgyhogy akkortól akár dönthetek is úgy, hogy én átköltözöm oda (némileg több pénzért a saját szobáért persze)! Elgondolkoztam rajta, mert nagyon aranyos kis szoba (tényleg pici, a házban ez a legkisebb, de láttam én már ennél SOKKAL kisebbet is...), és jó nagy ruhásszekrény van hozzá.

Ez pedig a mi szobánk, miután beköltöztünk és teljesen otthonossá tettük:

Balra az én, jobbra Vera térfele

Ez az én ágyam :)

Az íróasztalom

Beköltöztem!

Mára ennyit, holnap Vera elutazik Brüsszelbe, hogy üdvözöljék, én pedig itt kezdek, "informális ismerkedéssel", illetve tájékoztatóval, ahol mindent megtudunk a következő 3 hónapról. Utána jelentkezem! :)

Vera megérkezett

Aki a rövid verzióra kíváncsi: megérkeztem és nagyon tetszik a város. :)

Selfie este fél 7-kor (!).
Gondoltam, nem elég a csupa cukiság a többi képen, megspékelem még pár bagollyal. 

Aki a hosszabbra:

Tegnap este, ahogy pakolgattam a legkésőbb-elteendő dolgaimat (gép, papírok, ilyesmi), sehol se találtam az EU-s egészségbiztosítási kártyámat...  Hosszú perceket töltöttem a szentségelés után azzal, hogy vajon ki se váltottam nyáron, vagy kiváltottam és elvesztettem valahol? De ha ez utóbbi, akkor HOGY lehettem ennyire béna? :D 

Na mindegy, szerencsére csak 11:25-kor indult ma a gépem Ferihegyről, úgyhogy pont belefért, hogy előtte fél 8-ra (nehogy a szemfüles nyuggerek beelőzzenek) odamenjünk a 11. kerületi OEP-be és kiváltsam az EU-bigyót - mint kiderült, valóban másodszor, mert jól emlékeztem, kiváltottam nyáron. Így 3000 Ft-ba került, de még ez is a töredéke annak, amit kártya hiányában az itteni orvosi ellátásért fizetnem kéne (azért remélem, nem lesz rá szükség). 

Sőt, olyannyira hatékonyak voltunk, hogy nemcsak ezt intéztük el még pre-Ferihegy, hanem igazolványképet is csináltattam (szintén baglyos sállal :D). Itt állítólag minden ügyintézéshez kell, regisztrációhoz meg számlanyitáshoz is. Kérem. 

Ferihegyen kiderült, hogy a nagy bőröndöm 22,1 kg (23 lehet), már épp megnyugodtam volna, mikor a check-in leány közölte, hogy de a kézipoggyászomat meg nem fogom tudni felvinni a gépre, mert ilyen kis propelleressel megyünk, és ott az ülések fölötti tartó túl kicsi, úgyhogy fel kell adnom poggyászként, de a repülőnél közvetlenül, és érkezéskor is ott kapom vissza. Úgyhogy vegyek ki belőle minden értéket. (Benne volt a laptoptáskám, mert nem akartam százötven csomaggal mászkálni.) Ja, és ne aggódjak, mert a Bécs-Luxembourg repülő nagyobb lesz és ott majd befér a bőrönd. Nem aggódtam.

De a Bécs-Luxembourg repülő nemhogy nem volt nagyobb, de kisebb volt. :D A Bp.-Bécs járaton 2+2-es ülések voltak, a Bécs-Luxin meg 1+2-es. Életemben ilyen pici gépet még nem láttam. :D Viszont ha lehet hinni a rettentő olvasmányos laminált tájékoztatónak, Rolls-Royce motor van benne. De még ez sem volt elég ahhoz, hogy szárazon megússzam: az egyébként nagyon kedves stewardessnek sikerült rámöntenie egy pohár kólát, amit a szomszédomnak akart épp odaadni. De úgy rám, hogy konkrétan mindenhova ÉS a tabletemre, amin épp olvastam. Szerencsére az ijedtségen kívül semminek nem lett baja, nem maradt folt a becsületemen nadrágomon, se a felsőmön. Kár, hogy nem valami fehér volt rajtam...

Teljesen tiszta volt az ég és elég alacsonyan is repültünk, és Luxembourg fölött én már beleszerettem a városba. :D Sajnos nem fényképeztem, mert kivételesen azzal voltam elfoglalva, hogy kibámultam az ablakon. Láttam a Kirchberget, ahol dolgozni fogunk (modern városnegyed és mivel egy hegy tetején van, a városnak is szinte minden pontjáról látszik), meg cuki fehér házakat, meg egy csomó hidat, és nagyon-nagyon vártam, hogy "igazából" is megnézhessek mindent. A reptéren nagyon hamar kiért a csomag (mire én is kiértem a mosdóból), és elindultam végigcígölni a városon az összesen kb. 37 kilót. Még mindig fáj egy kicsit a csuklóm. Annyira jó volt, hogy sütött a nap, én meg csak vigyorogtam, mint a vadalma, hogy áááá, milyen jó már ez a város, és ott a busz, amire fel kell szállnom, és itt az automata, ahol jegyet lehet venni. Tisztára mint valami hülye tyúk :D De még mindig extázisban vagyok a gondolattól, hogy effektíve itt fogok élni öt hónapig, és hogy mennyire szimpatikus volt a hely már a levegőből. És hogy ez milyen mázli, mert eshetett volna az eső egész nap, vagy tele lehetne a város szocreál betontömbökkel...

Na, de szóval az automatánál követtem el az első (és eddig utolsó) hibát, ugyanis két "courte durée" (rövid ideig felhasználható) jegyet vettem, gondolván, hogy az első érvényesítéstől számít a bármennyi idő (még nem tudtam, mennyi), és inkább legyen nálam +1 jegy a későbbiekre. De aztán a buszon próbáltam érvényesíteni, és nem lehetett, és akkor megnéztem, és rá volt írva, hogy akkortól, azaz a vásárlástól számítva 120 (pontosabban 121) percig érvényes! Így lett két jegyem ugyanarra a két órára. Amúgy 2 euróba került, szerintem nem drága. A másik két euró meg tanulópénz. 

Annak ellenére, hogy a buszon nem voltak kiírva/bemondva a megállók, leszálltam ott, ahol kellett, és átszálltam a másik buszra, és arról is leszálltam a megfelelő helyen, és a megállótól a hostelig teli szájjal vigyorogva mentem (vagyis jöttem, mert most is itt vagyok), és csak bámultam, hogy hogy lehet valami ennyire szép?! 

Becsekkoltam, lepakoltam, aztán elindultam, és a következő kb. három órában sétáltam, fényképeztem és ettem. És neteztem, mert az EU-elnökség alkalmából az egész városban mindenhol (mindenhol!) van ingyen wifi. :D Semmit nem intéztem el (regisztráció, bankszámla), viszont vettem egy sim-kártyát, úgyhogy most van luxembourgi telefonszámom. Aki kíváncsi, hamar megöregszik szívesen megadom! A képeket itt lehet megnézni, nyilvános az album annak is, aki nem ismerősöm, vagy horribile nincs is fönt Facebookon. 

Mondtam már, hogy nagyon tetszik a város? :)))))))