át- és előretekintés

Túl vagyunk a gyakornokság első három hónapján, HIHETETLENÜL gyorsan elment, pedig október elején még tök lassúnak tűnt az egész.

Az van, hogy én még mindig (és egyre jobban) szeretek itt lenni, szeretem a munkát, a kollégákat, az egész ittlétet. Még mindig mindenki kedves és segítőkész, és a magyar osztályon irtóra megnehezítik a dolgomat, mert konkrétan OTT és VELÜK nagyon szeretek dolgozni, és tudom, hogy uncsik a bejegyzéseim, mert mindig erről írok, de ez van. Úgyhogy most abban a fázisban vagyok, hogy amíg nem mondják az arcomba a kegyetlen valóságot, hogy tudniillik nincs üresedés, addig reménykedem benne, hogy demégislégyszilégyszinaaaaaa.
Szakmailag egyébként, csak hogy ne csak az érzéseimről beszéljek, szerintem fejlődtem, a fordítóprogram kezelése automatizmussá vált, és az EU-s zsargon is már magától jön. Sok-sok témába belekóstoltam eddig, meg sokfajta szövegbe, és amit biztosan tudok, hogy azt utálom a legjobban, ha fordítómemóriából "lefordul" az egész és nekem csak a számokat/tulajdonneveket kell átírnom. Az annyira kiábrándító, egyáltalán nem érzem a magaménak, ezért nem is figyelek rá oda igazán, nem szeretem, nem érdekel. Még nem halt ki belőlem a tolmácsmazochizmus, és ezért azokat a szövegeket élvezem a legjobban, amelyekhez kutakodni kell - így tudtam meg például, hogy Budafokon milyen EU-s projekt keretében újították fel a csatornahálózatot és túrták az utcánkat egész nyáron. Kedvenc szövegem nem volt egyelőre, emlékezetesek voltak, például a gél-körömlakkokról szóló, vagy egy Semjén Zsoltnak írt válaszlevél (szegény aggódik a magyar sportközvetítések miatt).
Ami a horizontális kapcsolataimat illeti - a többi gyakornokkal -, erősen szelektálok. Kevés eventre megyek el, és  általában ott is azokkal az emberekkel beszélgetek, akikkel szívesen vagyok, nem vagyok hajlandó small talkokba bonyolódni (hacsak nem muszáj, mint pl. a karácsonyi vacsin, ahol 3 olyan emberrel ültem, akik nem érdekelnek túlzottan). Úgy érzem, hogy nekem ez az öt hónap a szakmai kapcsolatépítésről szól, nem az "erasmusos" haverkodásról.
Na, ennyit a gyakornokságról, a következő dicshimnuszt nyálat rajongást kört februárra tartogatom.

Előretekintés: ugyan itt eddig nem írtam róla így explicite, de az van, hogy Fanninak hála (hála!!!) Benedek kapott itt egy állást január 4-től, egyelőre csak október elejéig szól a szerződése, de alapvetően mindketten úgy tekintjük, hogy nem akarunk hazamenni utána se, persze a műsorváltozás jogát fenntartjuk. Ez november végén derült ki, kicsit több, mint három hete, és azóta lakást kerestünk nagyon bőszen. Isteni szerencsénk volt (megint, b*meg, megint!), mert azt ugyan elég sok időbe telt eldönteni, hogy akkor hol is keressünk namostakkorkomolyan (a listán szerepelt Trier, Metz, Thionville és Luxemburg (az ország), sőt, Arlon is), és végül Luxembourg( város)nál maradtunk, onanntól kezdve egy héten belül volt lakásunk. Ma vettem át. Nagyon jó helyen van, elég nagy kettőnknek, van benne nappali-konyha, hálószoba, fürdőszoba, WC (külön), erkély, bútorok, konyhai és fürdőszobai gépek, sőt edények is. Igazából a személyes cuccainkon kívül nem is kell mást nagyon vinni (illetve paplant, meg ágyneműhuzatot de, de ezt túléljük valahogy). Mindennek a fantasztikumnak az ára egyébként nem is olyan rettenetes, 1420 euró/hó + villany (kb. 20 euró/hó) + net (kb. 50 euró/hó). Fölösleges átszámítani forintba! Itteni viszonyokhoz képest NAGYON jó, és Benedek fizetésének kb. a felének felel meg.
Így néz ki (a kinti képeket kora délután, a bentieket kora este csináltam, és a kinti képeken jelöltem a mi erkélyünket/ablakunkat):

Itt csörgedez az Alzette, mintegy ötven méterre tőlünk. Látni otthonról sajnos nem lehet, de tényleg nagyon közel van :)

Ezek a cukiságok az utca túloldalán vannak - közvetlenül a festői benzinkút mögött, ami az első képen látható.

Ma délután olyan napsütés volt (öt percig), hogy le kellett vennem a kabátomat!

A nappali

A konyha - a főző- és munkafelület elég kicsi, de ha a szükségtelen konyha gépek egy részét elrakjuk, több lesz a hely.

Fürdőszobai szelfi

Zuhanyfülke és mosó-, illetve számító szárítógép

A hálószoba (elektromos a redőny!!!)

Kapucsengő - kint van a nevünk :)

Postaláda - itt is :)

És a legszebb az egészben, hogy második emelet, tizenkettes számú lakás. :))))

Most még péntekig itt vagyok Fannival a Házban, aztán Budapestről már nem ide jövök haza, hanem az új-hazába: L-1460 Luxembourg, 1-3 rue d'Eich.

Addig is...

Boldog karácsonyt és boldog 2016-ot! :)

forrás

az árakról

"Közérdekű" rovatunk harmadik része következik.

Kronologikus sorrendben haladva a kiérkezésünk után az első dolog, amiért fizettünk, a szállás volt. Ugye az az alap, hogy a gyakornokok szobát bérelnek, ezeknek az átlagára olyan 600-700 euró/hó, és ezt viszonyítsuk az 1100-1200 eurós fizetéshez (a Bizottságnál 1100, a Parlamentnél 1200). Általában ez egy rendesen berendezett, általában tiszta szobát jelent internettel, közös konyhával, amit a főbérlő szabályaitól függően lehet használni (pl. van, ahol csak megadott idősávokban), mosási lehetőséggel, stb. A mi szobánkkal nagyon nagy mázlink van, mert itt van reggeli is az árban, jön takarítónő két-háromhetente és van ágynemű- és törülközőcsere háromhetente, plusz van mosógép a pincében, és a konyhában is azt használunk, amit akarunk. De ez tényleg kivételes. Mi itt - így, hogy ketten vagyunk - fejenként 460 eurót fizetünk, de akik még a házban laknak, egyszemélyes szobákban, ők 585 eurót.

Szóval már ez önmagában elég drága. Persze vannak szobák 300-400 euróért is, apácazárdában (nem vicc), tehát nyilván a megfelelő korlátozásokkal. De ha valakinek az megfelel, akkor mázlista, mert nagyon sokat spórolhat. Amúgy érdekes, hogy a lakások ennél nem sokkal-sokkal drágábbak, 800-900 euróért már Luxembourg városban is lehet találni bútorozott stúdiót, vidéken ennél kevesebbért is akár. 

Ami még a kezdetekkor felmerülhet kiadásként, az a SIM-kártya vagy előfizetés, utóbbiról nem tudok semmit, a SIM-kártya a legtöbb helyen 10 euró, ami le is beszélhető. 

Aztán jönnek az alapvető élelmiszerek. Nekünk - megint csak szerencsénkre - kenyeret nem kell vennünk, mert a reggeli miatt ki van téve, és ha elfogy, mindig van a mélyhűtőben "új", de ha mégis veszünk kenyeret, akkor az bagett, és általában 0,75-1,50 euróba kerül darabja, amit aztán min. két napig lehet enni. A tej (amit mi csak az irodai kávézáshoz veszünk, másfél hetente egy litert kb.) 2-3 euró (1,5%-os UHT). A sajtokból nagyon sokféle van, 20 deka szeletelt maasdamer vagy emmentáli 4 euró, a felvágottak viszont borzasztó drágák, 4-5 szelet pulykasonka minimum 3 euró attól függően, hogy hol vesszük. Amit mi még gyakran veszünk, az a koktélparadicsom (25 dkg 2-3 euró) és a narancslé (1,30-1,90/liter). Gyümölcsökből én a pomelóra vagyok most nagyon rákattanva, az 2 euró/db, amúgy a most szezonális narancs és mandarin kilója 3 euró körül van. Nem jut most más eszembe, hogy mit szoktunk rendszeresen venni, talán az irodai kávézáshoz a kávékapszulák, abból egy csomag (10 db) 4 euró, így a délutáni kávézás kb. 50 centre jön ki (beleszámoltam a tejet is). 

Ebédelni a menzán ebédelünk, az napi 3-6 euró. 

Ami tartós fogyasztási cikk, az pl. a mosószer, amiből másfél liter 8 euró, de az aztán jó is két hónapig, meg persze a mindenféle higiéniai dolgok: sampon, tusfürdő 3-4 euró, fogkrém szintén. De ezek nem rendszeres kiadások nyilván, ahogy az alapozó (itt 12, Németországban 6 euró) sem.

Még költünk a közlekedésre, ha kimegyünk a városból (városi bérletet kapunk a munkahelyünktől), Luxemburgon belül a vonat- és a buszjegy egységesen 2 euró két órára, 4 euró egész napra. A buszközlekedés a városban szombaton és azokon a vasárnapokon, amikor nyitva vannak a boltok (pl. Advent), ingyenes, illetve pénteken és szombaton van ingyenes éjszakai busz. (Amúgy semmilyen nincs.) 

Ha esetleg megengedjük magunknak azt a luxust, hogy ruhaneműt vegyünk, akkor pl. van egy egész olcsó cipőbolt, ahol én 40 euróért vettem csizmát, amúgy az Auchanban lehet olcsón (az itteni árakhoz képest olcsón!) venni kicsitgagyit. 

Szeretem a munkám!!! :) (avagy a lazac az új csirke)

Csütörtökön kaptam egy tök jó fordítást: a UN Women (az ENSZ nőjogi szerve) főtitkárhelyettesének Martin Schultznak írt levelét kellett magyarra fordítanom, amit a közelgő Nők és lányok elleni erőszak megszüntetésének világnapja alkalmából írt (M.Sch. és a Parlament részvételét kérve a világnapi eseményeken, illetve az akkor induló kampányban). Ez tök érdekes és nekem való feladat, nemcsak a téma miatt, hanem azért is, mert ez egy levél, ami ugyan hivatalos stílusú, de szabad szöveg, és sokkal kreatívabb feladat, mint pl. egy sablonokból álló jegyzőkönyv. Egyébként hasonló szövegeket az UNESCO-nál is fordítottam anno, úgyhogy még tapasztalatom is van benne. Nagyon hosszú és összetett mondatok voltak benne, és azokat is kihívás volt úgy szétszedni/rakosgatni/megfogalmazni, hogy magyarul (is) minél érthetőbb legyen. Persze kihívás a jó értelemben: nagyon élveztem a fordítást, részben a téma, részben a szabadabb forma miatt.

Előtte csak egy fordításom volt, a jegyzőkönyv. Ez szerintem első feladatnak tökéletes, mert rövid és nagyon sablonokra épülő (azaz a fordítás nagy része ennél valójában az, hogy előre megadott formulákat választunk ki), viszont kevés dolgot lehet benne elrontani, így arra pont jó, hogy a TWB használatát gyakoroljuk rajta. Ezt Ági tegnapra ki is javította, két apróságot (formai, illetve helyesírási hibát) talált benne, de megdicsért (bár ő is elismerte, hogy ez nem jelentett nagy kihívást).
Emiatt a levél fordítása után kicsit izgultam, hogy vajon ez hogy sikerült, mert ennél tényleg az derül ki, hogy hogy fordítok. Ráadásul nem volt túl sok időm átnézni, mert közeli határidejű.

Ma (péntek) délelőtt Studio képzésen voltunk (ez a másik fordítástámogató szoftver ("CAT"), amit használunk majd. Még csak az alapokat vettük, a jövő héten lesz a folytatás. Mindenesetre most már minden nekem szánt fordítást elkezdhetek, akármiben kell fordítani. 12-en vagyunk egy csoportban, velük lesznek majd közösek a kiscsoportos szemináriumok. A négy magyar lány mellett vannak hollandok, románok, portugálok, meg még valamilyen nemzetiség. Én a portugál srác (Pedro) mellett ültem, aki rólam (!) puskázott a franciára fordításnál (a példafeladat EN-FR nyelvpárra volt állítva), ami eléggé meglepett (van, aki még nálam is kevésbé tud franciául???),  de megtisztelőnek éreztem (pláne, mikor az ellenőrzésnél kiderült, hogy ugyanazt fordítottam, mint a "tanár"). Még a technikai részben is én segítettem neki, pedig az IT szintén nem erősségem. (Egyébként ő is és a portugál lány, Teresa is jófejnek tűnnek, holnap ők is jönnek Trierbe, utána pedig Teresa vasárnapi születésnapját ünnepeljük. Lehet, hogy velük össze fogok spanolni???)

A Studio után visszamentünk az irodába, ahol Ági visszajelzést adott a tegnapi levélről. Megdicsért, azt mondta, nagyon jól fordítok, csak apró stilisztikai dolgokat javított (szórend, stb.)! :) Annyira örülök, mert én is úgy éreztem, hogy amellett, hogy élveztem a fordítást, jól is sikerült, de mégiscsak egy profi visszajelzése a mérvadó!

Szeretek fordítani! :)

Ma rövid péntek lévén már fél 2-kor végeztünk, és rögtön átmentünk kajálni. Az első hét sikeres túléléséért ma kivételesen 3 fogással jutalmaztam magam (6,50-ért):

A mai menü: hagymaleves sajttal és krutonnal, "laminált lazac" (az angol kiírás tanúsága szerint "laminated of salmon" zöldségekkel, málnás krémtúró. Lazac egyébként minden héten van legalább egyszer, és főételként nem is drágább, mint a húsok. Itt nem számít luxusnak, úgyhogy ki is használom és előszeretettel fogyasztom! :) Egyébként sajnos ma pont előttünk fogyott el és 20 percet kellett várnunk rá. Ha tudtuk volna, hogy a laminálás ilyen sokáig tart, nem álltunk volna be a sorba. Egyébként az ebédlő bejáratánál nem csak kiírva vannak az aznapi kaják, hanem mindegyikből ki is van téve egy adag, hogy meg is nézhessük, milyenek. Kitaláltuk, hogy akkor lennénk igazi magyarok, ha nem vennénk meg a kaját, csak ezeket a kitett tányér ételeket vinnénk el (esetleg ételhordóban csempésznénk haza)... :)

Délután semmi izgi nem történt, hacsak az nem, hogy most először kipróbáltam a mosógépet. Ezt csinálta:



Esküszöm, hogy a blúzt és a pizsamanadrágot teljesen külön tettem bele! Hogy ezt hogy csinálták, azt inkább nem akarom tudni...

Verával az első közös hétvégét a sarki töröknél ünnepeltük meg, és megkezdtük az aggódást a pihenést.

Jó hétvégét mindenkinek! :)

Vera első napja a dolgozóban

!!!! Voltam ma az irodámban!!!!!!!4444!!!! 

Holnap lefényképezem azt is, mert muszáj látnotok, hogy milyen gyönyörű (se!). Viszont a kilátással baromi nagy mázlim van, mert a város felé néz az ablakom, és az ötödiken vagyok, úgyhogy a színes lombokat látom... ebből a festői épületből:

Ráadásul az épület nem csak hogy kb. a legrondább, amit életemben láttam (bár Fanni szerint a Schuman épület rondább), hanem azbeszt van a szerkezetében, amire lépten-nyomon feliratok figyelmeztetnek:

És ezért az épületet kb. jövő ilyenkorra már lebontják, úgyhogy most fokozatosan az összes iroda elköltözik, a magyar fordítói osztály hivatalosan májusban költözik ki (értsd: augusztusban). Vannak olyan épületrészek, amelyek már most le vannak zárva, és ez tök nagy trauma azoknak, akik 5+ éve itt dolgoznak, nem csak azért, mert az épületben van mindenféle facility, úgy mint bolt, bank, posta, trafik, hanem mert még nincs meg a végleges új hely, hanem háromfele osztják az itt dolgozó, szerény becslésem szerint öt-hatszáz embert, van, akiket ideiglenes épület(ek)be. 

Anyway. Tehát voltam az irodámban, találkoztam az advisor-ömmel, aki kb. a közvetlen főnököm, nagyon szimpatikus, meghívott két kávéra is (nem közvetlenül egymás után :D), az első napom örömére. Zárójel: a bizottsági kávézó tejeskávéja tök jó és 90 cent. Olcsóbb, mint otthon. :P Megismerkedtem a magyar fordítók kb. egynegyedével - sokan otthonról/távolról dolgoznak az azbesztveszély miatt -, mindenki nagyon kedves és segítőkész és közvetlen, és úgy éreztem, hogy örülnek nekem és én is szimpatikus vagyok nekik. :) Az első pillanattól megtaláltuk a közös hangot, mondjuk nagyon hosszan nem beszéltem senkivel, de akivel igen, azzal úgy éreztem, hogy egy hullámhosszon vagyunk.

Ma egyelőre annyit sikerült intézni, hogy lett jelszavam meg felhasználónevem az irodai géphez, ehhez kb. húsz percig kellett telefonálnom a helpdeskkel franciául, szóval ugyanaz, mint Fanninak egy héttel ezelőtt, meg megnéztem az outlookomat, ahova kapjuk a feladatokat, és láttam, hogy már van is nekem kiosztva két feladat, de egyik se fordítás. :D Hanem az egyik egy lengyel (!) fordítás lektorálása (!), a másik pedig egy magyar szöveg angol rézüméjének megírása. Mindkettőre bőven van időm, de még jó is, mert egyelőre magához a fordítószoftverhez nem férek hozzá és nem is tudom használni, majd holnapután lesz belőle tréning. 

Délben végre eljutottunk A Menzára, ez állítólag még csak nem is annyira jó, de nekem tökéletes volt, sőt, tök nagy a választék, minden nagyon guszta, rengeteg a zöldség-gyümölcs, szóval lehet összeválogatni, amit csak akarok. Mindennap van napi főétel, napi vegetáriánus főétel és napi tészta, ezek 3,40-be kerülnek a gyakornokoknak, minden másra nem jár a kedvezmény. 

Kirúgtam a hámból és a napi főétel mellé egy tányér gyümölcsöt választottam, ami drága volt ugyan (2,70), de jó döntés, mert ez így egyben volt a saláta, a desszert és a... gyümölcs.

A főétel cordon bleu gombás szósszal, sültkrumpli és grillezett paradicsom volt.

Délután hosszas fejtágításon kellett résztvennünk (többesszám: fordító gyakornokok), IT témában, adatbázisok, jelszavak, outlook, Windows úgy általában (!), de nem is emlékszem, hogy miket mondott a pasas, mert annyira monoton és halk volt, hogy az is óriási erőfeszítésbe került (a két kávé ellenére!), hogy ne aludjak el. 

Amikor kijöttünk a JMO-ból (ez a Jean Monnet rövidítése, minden épületnek betűkódja van), tök hideg volt és szemerkélt az eső, meg fújt a szél, szóval elég rusnya volt az idő, de tök szép színesek voltak a fák. Még elmentem az Auchanba bevásárolni, tényleg óriási a választék, és olyan gyönyörűek a sütik!!!!! De erős voltam, és csak szükséges dolgokat vettem. 

Amúgy az árak nem annyira vészesek, 20 euró fizettem, és ebből vettem bagettet, felvágottat, kenőmájast, paradicsomot, paprikát, rukkolát, gyümölcslevet, banánt, müzlit (meg Fanninak egy szemceruzát)... Ebből a bagetten kívül minden elég kb. egy hétre (a szemceruzáról nem is beszélve). A bagett meg 70 centbe kerül.

Ja, tegnap kitapasztaltam a mosást, a pincében van mosógépünk, és itt a közeli, Cactus nevű szupermarketben vettünk mosógélt, meg van fregoli, úgyhogy tisztára otthon érzem magam (mínusz a pince).

Holnap unit meeting lesz, ha minden igaz, megismerkedem az összes magyar fordítóval. :) 

Az ott a fák mögött a JMO.