Utolsók (és elsők)

Igyekszem nem elharapózni a blogon, de mivel utoljára két hete írtam, azt hiszem, most már belefér egy poszt.

Lassan nekem is elérkezik a gyakornokság vége, és mivel a húsvét miatt elég sokan már a hónap vége előtt (az első kecskék fecskék már holnap) hazamennek, egyre több "utolsó" történik az itteni életemben.

Kedden volt az utolsó németóra (tabut játszottunk és kaptunk csokitojást).

Csütörtök délelőtt volt az értékelésem. A "főni(x)" beteg, a mentorom meg nem volt bent akkor, úgyhogy két volt revizorommal ültünk össze. Nem volt hosszú a beszélgetés, megkérdezték, hogy hogy értékelem én a gyakornokságot (jól éreztem magam, hasznos volt, fejlődtem); felolvasták, hogy a revizoraink miket írtak rólunk hármunkról (ügyesek vagyunk, a kötelezőkön kívül szorgalmasan veszünk le fordításokat a licitből is), illetve rólam konkrétan (jól feltaláltam magam a társaságban - akármit is jelentsen ez, jó a stílusérzékem, csak apró pontatlanságok vannak, amikre jobban kellene figyelnem); és megkérdezték, hogy mi lesz velem ezután (mondtam, hogy nem tudom, majd erről beszéltünk még 10 percig. Meg arról, hogy az egyikük mit csinált 15 éve a finn szak elvégzése után).

Csütörtök délben megtartottam az utolsó magyarórát. Az irányokat és az időt vettük, nagyon ügyesek voltak! Először persze nehéz volt megérteniük, hogy a magyar a negyedórákhoz viszonyít, de aztán már egyedül is össze tudták rakni (és kimondani!), hogy "Hét perc múlva háromnegyed tizenegy"! :) Az óra végén búcsúzóul kaptak tőlem egy-egy Túró Rudit (magyarországi szállítmány), elmondtam, amit tudni kell róla előzetesen, de még így is nagyon ízlett nekik! :) Aleksandra ezt írta (mondanom se kell, nagyon jólesett!):

"Most kóstoltam meg a csokit és IMÁDOM! Nem azért mondom, hogy kedveskedjek, vagy hogy ne sértselek meg, tényleg imádom. Főleg, mert nem olyan édes, és mivel a csokit és a túrót is szeretem, ez a tökéletes kombó! ;)
Ha legközelebb Magyarországon járok, veszek egy egész dobozzal! :P
Köszönöm, hogy tanítottál minket, és ezt az édes meglepit is.Öröm volt az órádra járni.
Hamarosan találkozunk!"

Az utolsó mondattal arra célzott, hogy aznap este volt a gyakornokok nagy közös búcsúbulija (ez volt az utolsó alkalom, amikor még mindenki itt van). A "régiek" és az "újak"  (akik januárban jöttek) a festői nyugatszocreál stílusú Schuman épület aulájában gyűltek össze (illetve a buli tetőfoka körül páran beszöktek az ülésterembe trollkodni, de onnan még időben kiterelték őket). A karácsony előtti bulihoz hasonlóan mindenki a saját országából hozott valamit Én nem találtam semmi magyart, úgyhogy jobb híján paprikás chipset vittem (érted, PAPRIKÁS, az magyar!), de Judit vitt házi szilvapálinkát. Utóbbit én (mivel a jó nyelvtanár tisztában van a célnyelvi kultúra megismertetésének fontosságával) mindkét tanítványommal megkóstol(tat)tam.

internacionális italok

"Excuse me, sir! Do you have a moment to talk about pálinka?"

Trollkodás az ülésteremben

Ott vagyok az első sorban, világoskékben (le kellett guggolnom, nehogy eltakarjam a mögöttem állókat...)

Nagyon jó volt a hangulat, ettünk-ittunk, egy csomó (régi és új) gyakornokkal beszélgettem. A "piknikes" buli után a társaság nagy része átvonult a Scott'sba, ahol épp Szent Patrik napi buli volt. És mi történik, ha a búcsúbuli egybeesik a Szent Patrik nappal? Tánc, zöld sör és a jól megérdemelt másnap... (ráadásul múlt vasárnap óta beteg is vagyok, még mindig köhögök meg folyik az orrom, szóval a pénteki állapotom már csak a hab volt a zöld sörön) A zöld sörrel pedig koccintottunk - az első három hónapra: kiderült, hogy minden "régi" egyetért abban, hogy az első három hónap volt az igazi, sokkal jobb, mint a második fele. Hiába, régen minden jobb volt! #sictransit

balról jobbra hátul: Pedro (PT), Ruth (NL), Kreete (ET), elöl: Tina (SK), Daniel (RO), Fanni

Szent Patrik napi szelfi

buli a Scott'sban
hátul balról jobbra: Pedro (PT), George (GB), Daniel (RO)l Nina (DE), Kreete (ET), Jerko (HR)
elöl balról jobbra: ruth (NL), Petra (HR), Fanni

Azért biztos lesznek még kisebb-nagyobb spontán összeröffenések (péntek este mindjárt volt is egy, biztos, ami biztos, és végül majdnem mindenki eljött akkor is), de egyre fogy a létszám, és egyre jobban uralja a beszélgetéseket a "mikor/hogy mész haza?" és az "Én is utálom ezt a kérdést, de mit fogsz csinálni otthon?"...

Pénteken (az utolsó pénteken, amin dolgoztunk) a hagyománynak megfelelően a gyakornokok adtak reggelit. A koncepció egy könnyű, tavaszias, erősen sajtos jellegű reggeli volt. 5 féle sajt, friss bagett, koktélpari, bébiretek, olajbogyó, narancslé (igény szerint vodkával), illetve opcionálissan fehér bor (nem éltek vele, nem is értem!). A végeredmény: nyammmm!

A búcsúreggelin minket is megleptek: kaptunk három tortát, és egy-egy borítékot ötezer euróval egy képeslappal, amit mindenki aláírt, és egy csoportképpel.

És ha már péntek, muszáj elmondanom, hogy keddtől péntekig mindennap sütött a nap, és egyáltalán nem is esett! Attól tartok, amíg itt vagyok, ebből is ez volt az utolsó (és október eleje óta az első).

csütörtök este hunyorgunk a napfénybe a Philharmonie előtt

napsütötte Luxembourg

pénteki szelfi (annyira meleg volt, hogy kabát és pulcsi nélkül se fáztam!)

Szombaton pedig (szintén először és utoljára) kimentem a bolhapiacra a Place d'Armes-on. Most már kifejezetten hideg volt és a nap se sütött, de a piac pár perc alatt bejárható volt. Nem vettem semmit, de csináltam néhány képet arról, hogy mi mindent lehet kapni. Tényleg MINDENT (is):

Tudathasadás

Boldog újévet minden kedves olvasónknak! :) Fanni jelentkezik a volt közös szobánkból.

Új év, új falinaptár

Ez eredetileg egy szándékosan pozitív, optimista hangvételű posztnak indult, amiben összeszedem, hogy annak ellenére, hogy nehéz volt visszajönni, miket teszek szándékosan azért, hogy könnyebben visszarázódjak az itteni életbe.

A hét viszont olyan nehezen indult, hogy utána - ha lett volna időm- egy lehangolt, negatív sirámot terveztem írni azokról a dolgokról, amik megnehezítik a visszaszokást (erős hangsúllyal a közlekedésen).

Közben eltelt egy hét, rengeteg munkám volt, mivel a múlt héten nem voltam itt, így csak most jutottam el odáig, hogy megírjam a bejegyzést. Ezalatt váltakozott, hogy melyik bejegyzésnek nagyobb az aktualitása, ezért végül egy vegyes poszt lett belőle, amiben összegyűjtöm, hogy milyen pozitív és negatív dolgok történtek, mióta visszajöttem.

Kezdem a rosszal. A múlt hétvégén nem volt kedvem visszajönni, mert egyrészt túl jó volt otthon, másrészt féltem, hogy nagyon magányos leszek így, hogy itthon és az irodában is egyedül vagyok (pláne, hogy otthon állandóan emberek közt voltam). Szerencsére ezt eddig még nem érzem, talán azért sem, mert a sok munka miatt elfoglaltam magam napközben. Három más dolog van, amivel viszont szenvedek: a felkelés, a sötétség és a közlekedés.

• A héten mindennap borzasztó nehezen ment a felkelés. Talán azért is van így, mert vasárnap hajnali 4-kor kellett kelnem az utazáshoz, ezért már eleve fáradtan érkeztem, és azóta sem tudtam kipihenni magam, csak halmozódott. Ráadásul a szobában hideg van (2 és fél hétig nem volt bekapcsolva a fűtés, ezért teljesen kihűlt, és mivel csak este érek haza, nincs ideje bemelegedni, mert reggel megint ki kell kapcsolnom), és sötét is, mert csak negyed 9 körül kel fel a nap. Ez nagyon megnehezíti a dolgot (persze a motiváció is hiányzik, ha tudnám, hogy reggelivel és friss kávéval vár valaki a konyhában, hogy jó reggelt kívánjon, könnyebb lenne). Emiatt 7-től fél 8-ig csak fekszem az ágyban és emberfeletti erővel próbálok ébren maradni. Amikor végre sikerül kikelnem az ágyból, akkor is minden egyes mozdulatra kényszeríteni kell magam.

• Ehhez kapcsolódik az időjárás is: amikor megérkeztem, még sütött a nap, de utána kb. egy óra múlva beborult és esni kezdett.

kilátás a szobából

 Azóta is hideg van, és amint írtam, a nap nagyon későn kell, ezért mikor hétfőn beértem az irodába, rögtön villanyt kellett kapcsolnom, mert ennyire sötét volt odakint:

És mivel korán (fél 5-5 körül) lemegy a nap, este, mikor elmegyek, már ilyen sötét van:

És az időjárás miatt a kettő között sem látni a napot, vagy a kék eget. Ez az állandó eléggé kihat az ember hangulatára.

• A harmadik dolog, hogy képtelen vagyok megszokni a közlekedési kultúra teljes hiányát! Kedd kivételével az összes nap relatíve normális körülmények között eljutottam a munkába és haza, de a kedd reggel igazi horror volt. Eleve nagyon nehezen indult, és kicsit világvége hangulatom is volt, eléggé fájt a reggel és rosszul esett élni. Az első buszon majdnem aludtam, annyira meleg volt, és alig vártam, hogy végre beérjek az irodába és nyugodtan sajnálhassam magam az irodámban. Ez azonban nem ment könnyen. Kezdve onnan, hogy a találóan elnevezett Martyrs megállóban vagy 10 percet vártam, amíg végül a harmadik buszra nagy tolakodás árán feljutottam. Az egy dolog, hogy egy minden ujján gombás körmű bácsival fogtam egy kapaszkodót, aki mindenáron úgy akarta fogni a rudat, hogy hozzámérjen, de a következő megállónál, amikor néhányan leszálltak, és vissza akartam szállni, nekem kellett szólni, hogy menjenek beljebb, akik az útban állnak, mivel láttam, hogy belül a forgó teljesen üres, de nem tud senki beljebb jutni 2 pasitól, akik az ülések közötti szűk részt elfoglalták. Nekik maguktól nem jutott eszükbe, hogy nem véletlenül áll mindenki az ajtónál, és senki nem szólt nekik, én Kádár Autoritás Fanni kellettem ahhoz, hogy a magam teljes tekintélyével (szivárványszínű kötött sapka included) rájuk "ripakodjak"... Így nagy nehezen felnyomakodhattunk a buszra, ami baromi lassan (és persze vagy 30 fokban) elevickéltünk a Philharmonie megállóig, ahol meg is állt a busz, de az ajtók nem nyíltak ki (egyik sem). Ez a sofőrt nem zavarta, szokás szerint nem mondott vagy csinált semmit. Mikor már többen kiabáltak, hogy nyissa már ki, nagy nehezen sikerült, és leszálltam - volna, de köztem és az ajtó között állt egy nő, akinek esze ágában nem volt leszállni (még úgy sem, hogy csak így tudtunk volna az ajtóhoz férni). Miután elnézést kérve odamentem és jeleztem, hogy leszállok, nagy kegyesen, bár fintorogva arrébbállt, de nem szállt le, hanem arra kényszerített, hogy egy másik - szintén az ajtóban álló és leszállni nem hajlandó - nőt félre kelljen tolnom, hogy le tudjak szállni (miután nem ment arrébb felszólításra sem). Wáááá! Ez leírva biztos nem hangzik szörnyen, és biztos túlreagálom, de akkor nagyon traumatizálva éreztem magam. :(

Most nézzük a jó dolgokat! Az első nap megterveztem a hetemet úgy, hogy minden napra jusson valami jó, amit lehet várni.

első nap újra az irodában (Artúr elkísért)

• Hétfőn elmentem jógára. Nagyon jólesett! Megint a Darth Vader volt mellettem, aki borzasztó hangosan végzi a légzőgyakorlatokat, és időnként random, kicsavart pózokba tekeri a testrészeit, fejen áll vagy úgy csinálja a gyertyát, hogy a lába lótuszülésben van... Amúgy tök jó volt, azzal a kis kivétellel, hogy a táskám és a kabátom bennragadtak a kódos szekrényben... nem felejtettem el a kódot, hanem nem is tudtam beírni, mert mint kiderült, el van romolva az a szekrény (ami nincs kiírva sehova), meg úgy nagyjából az összes többi is, mert vagy nem lehet bezárni őket, vagy kinyitni nem lehet. Mindegy is - jegyezte meg egy random pasi, miután azt a jótanácsot adta, hogy legközelebb próbáljam ki, hogy működik-e, mielőtt betenném a cuccaimat - mert hamarosan ezeket is ledózerolják az egész épülettel együtt (ez a JMO épület, amiben évekkel ezelőtt azbesztet találtak, ezért mindenkit kiköltöztetnek, de még mindig dolgoznak benne). Mivel az öltöző környékén nincs térerő és a mobilom be volt zárva, egy falra szerelt telefonról felhívtam a megadott segélyszámot, akikhez ilyenkor fordulni kell. Miután elmondtam, hogy mi a gond, kiderült, hogy a vonal másik végén a pasinak fogalma nincs róla, miről van szó, és hol, miben kell segíteni, egyáltalán nem számított rá, hogy ilyennel hívhatják. Azt mondta, visszahív... Miután nem hívott vissza, újra felhívtam, erre azt mondta, nem találja a kódot. Na ekkor már tudtam, hogy valami zavar van a kommunikációban, ezért elmondtam neki még egyszer, hogy nincs "kód", illetve van, de nekünk kell kitalálni, de mindegy is, mert be se tudtam írni, mivel rossz a szekrény, küldjön valakit, aki kinyitja. Miután tovább magyaráztam, egy idő után leesett neki valami és felkiáltott: "Oh! vous etes une femme qui fait du sport!" (="Á, maga egy nő, aki sportol!"). Mondtam, hogy szeszá! Ekkor leesett neki, hogy be vannak zárva a cuccaim és ezért telefonálok (ezt már kétszer elmondtam neki, de úgy látszik, zavar volt az erőben és nem ment át a message). Végül küldött valakit, akinek volt univerzális kulcsa, és kiszabadította a cuccaimat. A nagy megkönnyebbülés után a hétfői szokásos kocsmakvízre mentem, ezúttal Ruth, 2 új gyakornok és egy volt belga gyakornok jött (utóbbi kapott állást egy fordítóirodánál, és most itt él). Jófejek voltak, bár sokat nem beszélgettünk. A belgától érdeklődve, de kicsit félreérthetően megkérdeztem, hogy mégis hogy sikerült ezt az állást megszereznie, mire felháborodva és kicsit kioktató hangsúllyal közölte, hogy az interneten volt meghirdetve a pozíció, ő meg jelentkezett rá. Nem tudom, mit hitt, hogy mit feltételezek róla... Maga a kvíz is jó volt, megint 6 témában voltak kérdések, a kedvencem az a blokk volt, amiben sorozatok főcímzenéjét kellett felismerni.

hangulatkép (balról: Milda (SL), Hanne (BE), Anni (FI), Ruth (NL)

Tök jó volt, mindenki hozzá tudott szólni valamihez (ha nem is mindenhez). Én például tudtam, hogy hogy hívják a császárt a Star Warsban. A múltkorin meg azt, hogy hány óra az időeltolódás Luxembourg és Jeruzsálem között.

ő az.

• Újraindultak a nyelvórák, ezért kedden voltam németen. Tök jó! Aznap sajnos több jó nem volt. :(

• Van egy új ír trainee, aki tart írórát. Tudtam, hogy nekem ez KELL. Aki nem tudná, annak idején több, mint 5 éve tanultam írül 4 hónapig (Limerickben Erasmuson, heti kétszer, egy Billy nevű nagyon cuki tanártól). Akkor egy nagyon alap szintre eljutottam, de azóta mindent elfelejtettem. Most itt az alkalom, hogy felfrissítsem a tudásomat! Dólan, aki az órát tartja, ír nyelvet tanult az egyetemen, épp a doktori  disszertációját írja, és maga is ír anyanyelvű. Az elején elméleti bevezetőt tartott az ír nyelvről és a kelta nyelvcsaládokról (ezekről is tanultam már, és most visszajött minden, mit a P és Q kelta nyelvekről tudtam), aztán elkezdtünk alap nyelvtanokat venni. Olyan jól esett egy kicsit megint nyelvészeti kifejezéseket hallani! Azt a szót, hogy copula például vagy 4 éve nem hallottam, de most mégis megvolt rögtön, hogy az mi. Az angol szak óta a nyelveknek csak a gyakorlati oldalával foglalkozom, amit én választottam, de azért az ilyesmi is hiányzik néha. Rajtam kívül még egy cseh lány és egy vak olasz srác járnak az írre (illetve az utóbbit kíséri az egyik traineeship advisor, aki így akaratán kívül szintén írül tanul). Az óra végére már el tudtam mondani, hogy "Dia dhuit! Is mise Fanni. Is bean mé. Tá mé i Lucsamburg . Tá aistritheoir mé . Slán! Go raibh maith agat.". Este pedig átmentem Veráék új lakásába, ahol Benedek csinált melegszendvicset meg pattogatott kukoricát, aztán elment próbálni az új zenekarával, mi meg a Verával csapattuk a "Joy napokat".

• Én is bevállaltam, hogy szívesen tanítok magyart. Csütörtökönként lesznek az órák, most lett volna az első, de elmaradt, mert senki nem jött el. :( Az egyetlen lány, aki jelezte, hogy szeretne járni (a némettanárom) aznap lemondta, mindenki más (kb. 5 másik ember) pedig mind azt mondta, hogy tök szívesen járna, és érdekli, de nem tud garantálni semmit, meg nem biztos, meg attól függ, hogy épp mennyi munka van/mennyire fáradt/hogy fér bele, stb. Jövő hétre viszont a némettanáromon kívül egy máltai srác és az írről ismert olasz srác is jönni fog, ha minden igaz. :) És legalább már megvan az óratervem... Még valami történt csütörtökön: esni kezdett a hó (vagy egy napig abba se hagyta)! Az addigi eső hirtelen havazásba váltott, ami a széllel együtt elég brutális, de nagyon szép volt, utána pedig az egész várost gyönyörű hófehér takaró borította, és a fák ágain még mindig ott van.

a hóvihar az iroda ablakából

hószelfi

a hátsó terasz és kert nálunk péntek reggel

téli mesevilág Luxembourgban (nem saját fotó)

• Ez a péntek hosszú péntek volt, de hogy ebben is legyen valami jó, feliratkoztam masszázsra. Szuper volt! este pedig régi és új gyakornokokkal a Rock Solidban kötöttünk ki. Pedro hozott mindenízű drazsét, amit adott annak, aki jó volt, de csak úgy kóstolhattuk meg, ha nem nézzük meg, hogy milyen ízű. Én a borsossal még jól jártam...

• Ma, azaz szombaton Trierbe mentünk Verával és Benedekkel, mert ők még nem látták a várost és mert Németország sokkal olcsóbb, ezért ott kell shoppingolni. (Benedek szerint kebabot is ott kell enni, mert ott vannak az autentikus törökök). A shoppingolásból Vera vette ki az oroszlánrészét (sic!), bár csizmát nem sikerült találnia. A kebabozásból hagyományos helyi ételek, a városnézésből meg boltról boltra (étterembe/cukrászdába) mászkálás lett, de azért a belvárost, a Porta Nigrát és a katedrálist megnéztük. Az idő szokás szerint rossz volt, de nagyon jól éreztük magunkat.

Trierben találtam ezt a táblácskát, ami most már a fenti baglyos naptár mellett szintén a szobám falát díszíti, hogy ettől is jókedvem legyen, hacsak ránézek:

Még nem merem elkiabálni, de úgy tűnik, kezdek visszarázódni az itteni kerékvágásba, és visszaszokni az itteni életembe, ami néha olyan, mintha egy a budapesti valósággal egyszerre létező párhuzamos univerzum lenne, és ahol épp nem vagyok ott, ott nálam az idő is megáll... Indokolatlan mennyiségű kávé segítségével eddig sikerült ébren tartanom magam a munkaidő során és a többieket is jó újra látni. A vidámabb folytatás reményének jelképeként zárásul itt van egy szivárvány, amit szerdán fotóztam, szintén az irodából:

Újabb egy heti hallgatás után (spoiler: Fanni majd ír Strasbourgról, amikor rá fog érni) beszámolok a jelenlegi helyzetről (munkafronton).

A fordítások terén most nagyon inspirálóak a dolgok (sic), nagyon jó szövegeim vannak, pl. egy sajtóközlemény arról, hogy a legfontosabb termékeket és szolgáltatások akadálymentességét hogyan lehetne EU-s szinten szabályozni, hogy a szerencsétlen mozgássérülteknek ne kelljen azzal szembesülniük, hogy az egyik tagállam teljesen sík és rámpás, a másik meg csupa lépcső (életből vett példa). Vagy egy hosszabb jelentés a fordítási és tolmácsolási (!!) szolgáltatások fontosságáról a határokon átívelő egészségügyi ellátásban, magyarul ha például nekem Bp.-n nem elérhető valamilyen nem-luxus orvosi beavatkozás, hanem csak Bécsben, akkor alanyi jogon járjon nekem német tolmács(olás). De ezt csak anticipálom, mert még nem kezdtem el, csak január 12-re kell. :D Ja, meg péntekre van három szövegem a budapesti szennyvíztároló rendszerről. 

Közben persze be-becsúszik pár szárazabb rendelet meg engedély meg határozat, de azok rövidebbek, és amúgy is arra koncentrálok inkább, ami kifejezetten érdekes.

Most például egy nemzeti nyilvános konzultáció eredményeiről szóló jelentés összefoglalóját (executive summary) fordítottam, két irányelvvel kapcsolatban tettek fel olyan kérdéseket, amikből kiderül, hogy az egyszeri állampolgár szerint mennyire felelnek meg a céljuknak (mármint az irányelvek). És tök jó, hogy úgy volt megcsinálva a kérdőív, amíg folyt a konzultáció (amúgy idén áprilistól júliusig, de én, amilyen ignoráns vagyok, nem is hallottam róla), hogy az első részben 14 általánosabb kérdés van, amire bárki tud választ adni, a második részben meg, ami fakultatív, 18 olyan, ami konkrétan az irányelvek tartalmára és betartatására irányul, és ahhoz tényleg képben kell lenni, hogy miről is szólnak. (Amúgy a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelvekről van szó.) És nekem ez nagyon tetszik, hogy egy kérdőív összeállításakor gondolnak arra, hogy nem feltétlenül ért hozzá mindenki, úgyhogy nem csak, hogy egyszerű a kérdésfeltevés, hanem tényleg az első rész direkt laikusoknak is szól. (És egyébként a második részben van is egy olyan kérdés, hogy maguk az irányelvek érthetőek-e eléggé ahhoz, hogy be lehessen őket tartatni.)

Ja, és tök vicces, mert ez a bizonyos célravezetőségi vizsgálat, azaz hogy az adott szabályozás tényleg megfelel a célnak, angolul úgy van, hogy fitness check. :)

Szóval élvezem a munkát, amikor épp nem fagyok szét az irodában - ironikus, mert a mai nap úgy kezdődött, hogy az emeletünk egyik felén (természetesen a mi folyosónkon) 11-ig nem volt fűtés, majd amikor este fél 8 körül hazaértem, itthon nem volt áram még majdnem két órán keresztül. (Az itt töltött két hónapom eddigi legviccesebb estéje volt gyertyafénynél arról filozofálni a Házinénivel, Piotrral és Nikával, hogy vajon mi a nyavalyát csináltunk az internet előtt, meg röhögni azon, hogy mi van, ha reggelig se lesz áram, azaz se fűtés, se melegvíz, se net, se semmi... ha-ha. De akkor tényleg vicces volt!)

Egyébként voltam ma jógán, és annyira jólesett! Jövő hétfőn folyt. köv. :) 

"Fanni! Az az igazság, hogy...

...nagyon meg kell, hogy dicsérjelek! Látszik, hogy értelmezted, amit fordítasz! Őszintén szólva élesen elválik a szövegben, hogy honnantól fordítottad te."

Ezt a visszajelzést kaptam tegnap. :)

Feeling proud vol. 2

A héten leadtam az első francia fordításomat (ezekből kevés van, a fordítások 80%-a angol, a maradékból legalább 15% olasz állásfoglalási indítvány, mert van 2 olasz képviselő, akik ontják magukból ezeket). Kicsit féltem, hogy hogy fog menni, mert az angolom mégiscsak sokkal erősebb.
Tegnapelőtt kaptam vissza a lektorált verziót, és egy kivételtől eltekintve csak formai és stilisztikai javítások szerepeltek benne (pl.: mivel  helyett mert, stb.)! Az egy kivételről pedig kiderült, hogy nem is hiba, megnéztük közösen és mégiscsak én értettem jól! :)
Utána még megnéztem egy angol fordításom javítását, volt benne egy megjegyzés, ez állt benne: "Ügyes voltál!". :)

bizalom, bátorság, b...logbejegyzés

Nem nagyon történik semmi különleges, úgyhogy most egy pszeudo-tematikus bejegyzés következik.

Tegnapelőtt este jöttem haza, és a közeli park mellett megszólított egy pasas, hogy tudom-e, hol van az X étterem. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy hol van kb., de csak az irányban voltam biztos, a távolságban nem. Mindenesetre tudtam, hogy arra van, amerre én is megyek, úgyhogy amikor a pasas kérdezte, hogy én is arrafele megyek-e, mondtam, hogy igen, és jött velem. És mondta, hogy volt már abban az étteremben, de csak kocsival jött és sötétben, és ezért nem emlékszik, és nem is találna oda magától. (Milyen szerencse, hogy épp ott voltam. - a szerk.) Én meg mondtam, hogy velem ugyanez van, csak fordítva, mindenhova tömegközlekedéssel vagy gyalog megyek, és ezért ha egy sofőr kérdezi meg tőlem, hogy kocsival hogy lehet odajutni, nem tudom biztosan. És így beszélgettünk, közben átértünk a park túloldalára, és ott volt az étterem, amit a pasas keresett. Kérdezte, hogy itt lakom-e, mondtam, hogy most igen, de amúgy Magyarországról jöttem. Mire ő, hogy nem baj, mert ő meg Kamerunból. :D És még be is mutatkozott, legalábbis a keresztnevét elmondta: Kikinek hívják. :D Aztán szép estét kívántunk egymásnak, és elköszöntünk.

Mindezzel csak azt akartam elmondani, hogy van, aki ezt a jelenetet úgy látja, hogy egy fekete pasas odamegy egy fehér nőhöz, leszólítja, majd nem szakad le róla. És elmesélhettem volna így is. Illetve érezhettem volna így is. Ehelyett azt éreztem, hogy mennyire nagyon kedves és barátságos volt hozzám egy vadidegen.

Bátorság: fordítottam egy sajtóközleményt, egy igazit, ami ki fog kerülni a Bizottság honlapjára, és a lektor nagyon megdicsérte, többek között ezt a kommentárt fűzte hozzá:

Petíciók, masszázs, jegyzőkönyvek, zsíros kenyér: kezdek belejönni a munkába

Fanni beszámol a hetéről.

(asszem egyre ritkábban fogok írni, és egyre kevésbé részletesen, ahogy egyre kevesebb az újdonság. De az említésre méltó/vicces/szomorú/meglepő/új dolgokat azért megírom majd.)

Jöhet tehát az összefoglaló:

Hétfőn délelőtt IATE képzésünk volt (ez egy intézményközi terminológiai adatbázis).  Hétfő reggel nem egy álomprogram (főleg, hogy a néni, aki tartotta, maga is bevallotta, hogy mindenkinek jobb lett volna, ha franciául tartja inkább.... valószínűleg még a franciául nem tudóknak is.)
A Néni azt próbálta magyarázni, hogy hogyan tudunk benne keresni, illetve hogyan tudjuk magunk is frissíteni. Létre is hoztam egy szócikket! De egyébként nem volt túl sok értelme a dolognak, mivel már első naptól kezdve használjuk a fordításhoz.

Délután Enikővel, a személyzetis asszisztenssel volt egy kétórás beszélgetésünk. MINDENT (is) részletesen elmagyarázott, úgyhogy most már nem csak azt tudom, hogy lehet ám 1/2 nap szabadságot is kivenni, meg, hogy mit csináljak, ha megbetegszem, de azt is, hogy hol és mikor érdemes akciósan parfümöt venni! :D

Kedden egy újfajta szöveget kaptam fordításra: petíciók összefoglalóját. Ez egy hosszú dokumentum, sok-sok, különböző országból származó, teljesen különböző ügyekkel az EU-hoz forduló személyek panaszának összefoglalója (plusz a hozzájuk fűzött megjegyzések). Nagyon érdekes és változatos, néha kifejezetten szórakoztató is, és mivel mindegyik más és más, nincs hozzá memória, azaz nekünk kell szabadon fordítani az egészet. Nagyon élvezem!!! :) egyébként meglepő, hogy mennyi mindennel fordulnak az emberek az EU-hoz, Edward Snowden menedékjogától a hidraulikus rétegrepesztésen és az érvénytelen TB kártyán át a tudományos és kísérleti célra használt állatok tartásáig minden előfordul.
Délután fantasztikus élményben volt részem: GYÓGYMASSZŐR jött az osztályra, ugyanis engedélyt kaptunk, hogy Gabi mostantól minden kedden fogadja a klienseket az egyik irodában. A 20 perces nyak- és vállmasszázs életem egyik legjobb élménye volt, teljesen kimasszírozta a csomókat a hátamból, de úgy, hogy közben jól is esett, abszolút megért 15 eurót. Biztos, hogy fogok még menni hozzá, de azért nem hetente, mint a többiek.
Este németen voltam, a menekültekről beszélgettünk 2 cikk alapján. A legegyszerűbb mondatokat is képtelen vagyok 5 percnél rövidebb idő alatt összerakni, és ez nagyon zavar. Még ha el is hiszem, hogy a többiek nem néznek hülyének, azt érzem, hogy rabolom az idejüket (plusz néha konkrétan nem tudom átadni, amit gondolok)... Remélem, legalább egy kicsit fogok fejlődni!

Szerdán ismét képzések voltak: délelőtt intézményközi keresők használatát tanultuk. Kivételesen jól magyarázott a nő, sikerült végig fenntartani az érdeklődésemet. Tényleg hasznos volt, figyelembe vette, hogy nekünk mi a fontos, meg adott egy kis háttértudást a többi intézményről.
A délutáni képzés viszont szörnyű volt! A Studio fordítóprogramot vettük, immár második alkalommal, elvileg haladó szinten, gyakorlatilag alig tanultunk újat az első órához képest (most egy másik pasi tartotta, aki nem tudta, mennyit tudunk már). NAGYON lassú volt, én mindig 2 lépéssel a tanár előtt jártam, ez se gyakran fordul elő! 80 percbe telt, mire megnyitottunk egy szöveget a programmal! Annyira keveset mondott el olyan sok idő alatt, hogy azt hittem, megőrülök! Pedig aki ismer, tudja, hogy mindig én vagyok a lassú a csoportban, de most alig vártam, hogy kattinthassunk/befejezze a mondatot/tovább mehessünk/vége legyen.

A kettő között pedig még egy horror élmény ért: KISMALAC volt ebédre!!! Ezt ráadásul külön kiírással hirdették is, hogy "jöjjünk nagy számban megízlelni" az előttünk feltálalt szopós malacot...
Borzasztó!!!!!!!!!!!
Nyilván mindenki azt eszik, amit akar, de hogy ebédért sorba állva ezt kelljen néznem???

Képesek voltak elnevezni őket!!!

Vajon a vegák is ezt érzik a sült csirkemell láttán???

Csütörtökön egész nap fordítottam a petícióösszefoglalókat.

Kaptunk 2016-os határidőnaplót, Klaus Welle és Martin Schulz jókívánságaival. Legmenőbb ever! Minden hónapban be van jelölve a parlamenti ülésszak, és az abban a hónapban esedékes nemzeti ünnepek (az adott ország nyelvén).

Majd nagyon későn értem haza az Auchanból, ahol bevásároltunk, mert...

Pénteken a gyakornokok vendégelték meg a fordítókat reggelivel (tízóraival). Amint már írtam, van ez a hagyomány, hogy minden pénteken valaki hoz reggelit. Mi azt találtuk ki, hogy magyaros jelelgű reggelit szervírozunk: zsíroskenyeret (itt csak disznózsír van) lilahagymával és paprikával, illetve körözöttet. Az utóbbit én csináltam, a rendelkezésre álló folyós túróból. Vettünk még csokis kekszet és narancslét, hogy teljesen belopjuk magunkat a fordítók szívébe. ;) Pár fordító a mélyhűtőből elővett Unicummal, és egy oszlopra mágnesekkel felrakott magyar zászlóval emelte a reggel színvonalát.

Reggeli után még 2x átnéztem, majd elküldtem a petíciókat, és lefordítottam egy jegyzőkönyvet. :)