Utolsók (és elsők)

Igyekszem nem elharapózni a blogon, de mivel utoljára két hete írtam, azt hiszem, most már belefér egy poszt.

Lassan nekem is elérkezik a gyakornokság vége, és mivel a húsvét miatt elég sokan már a hónap vége előtt (az első kecskék fecskék már holnap) hazamennek, egyre több "utolsó" történik az itteni életemben.

Kedden volt az utolsó németóra (tabut játszottunk és kaptunk csokitojást).

Csütörtök délelőtt volt az értékelésem. A "főni(x)" beteg, a mentorom meg nem volt bent akkor, úgyhogy két volt revizorommal ültünk össze. Nem volt hosszú a beszélgetés, megkérdezték, hogy hogy értékelem én a gyakornokságot (jól éreztem magam, hasznos volt, fejlődtem); felolvasták, hogy a revizoraink miket írtak rólunk hármunkról (ügyesek vagyunk, a kötelezőkön kívül szorgalmasan veszünk le fordításokat a licitből is), illetve rólam konkrétan (jól feltaláltam magam a társaságban - akármit is jelentsen ez, jó a stílusérzékem, csak apró pontatlanságok vannak, amikre jobban kellene figyelnem); és megkérdezték, hogy mi lesz velem ezután (mondtam, hogy nem tudom, majd erről beszéltünk még 10 percig. Meg arról, hogy az egyikük mit csinált 15 éve a finn szak elvégzése után).

Csütörtök délben megtartottam az utolsó magyarórát. Az irányokat és az időt vettük, nagyon ügyesek voltak! Először persze nehéz volt megérteniük, hogy a magyar a negyedórákhoz viszonyít, de aztán már egyedül is össze tudták rakni (és kimondani!), hogy "Hét perc múlva háromnegyed tizenegy"! :) Az óra végén búcsúzóul kaptak tőlem egy-egy Túró Rudit (magyarországi szállítmány), elmondtam, amit tudni kell róla előzetesen, de még így is nagyon ízlett nekik! :) Aleksandra ezt írta (mondanom se kell, nagyon jólesett!):

"Most kóstoltam meg a csokit és IMÁDOM! Nem azért mondom, hogy kedveskedjek, vagy hogy ne sértselek meg, tényleg imádom. Főleg, mert nem olyan édes, és mivel a csokit és a túrót is szeretem, ez a tökéletes kombó! ;)
Ha legközelebb Magyarországon járok, veszek egy egész dobozzal! :P
Köszönöm, hogy tanítottál minket, és ezt az édes meglepit is.Öröm volt az órádra járni.
Hamarosan találkozunk!"

Az utolsó mondattal arra célzott, hogy aznap este volt a gyakornokok nagy közös búcsúbulija (ez volt az utolsó alkalom, amikor még mindenki itt van). A "régiek" és az "újak"  (akik januárban jöttek) a festői nyugatszocreál stílusú Schuman épület aulájában gyűltek össze (illetve a buli tetőfoka körül páran beszöktek az ülésterembe trollkodni, de onnan még időben kiterelték őket). A karácsony előtti bulihoz hasonlóan mindenki a saját országából hozott valamit Én nem találtam semmi magyart, úgyhogy jobb híján paprikás chipset vittem (érted, PAPRIKÁS, az magyar!), de Judit vitt házi szilvapálinkát. Utóbbit én (mivel a jó nyelvtanár tisztában van a célnyelvi kultúra megismertetésének fontosságával) mindkét tanítványommal megkóstol(tat)tam.

internacionális italok

"Excuse me, sir! Do you have a moment to talk about pálinka?"

Trollkodás az ülésteremben

Ott vagyok az első sorban, világoskékben (le kellett guggolnom, nehogy eltakarjam a mögöttem állókat...)

Nagyon jó volt a hangulat, ettünk-ittunk, egy csomó (régi és új) gyakornokkal beszélgettem. A "piknikes" buli után a társaság nagy része átvonult a Scott'sba, ahol épp Szent Patrik napi buli volt. És mi történik, ha a búcsúbuli egybeesik a Szent Patrik nappal? Tánc, zöld sör és a jól megérdemelt másnap... (ráadásul múlt vasárnap óta beteg is vagyok, még mindig köhögök meg folyik az orrom, szóval a pénteki állapotom már csak a hab volt a zöld sörön) A zöld sörrel pedig koccintottunk - az első három hónapra: kiderült, hogy minden "régi" egyetért abban, hogy az első három hónap volt az igazi, sokkal jobb, mint a második fele. Hiába, régen minden jobb volt! #sictransit

balról jobbra hátul: Pedro (PT), Ruth (NL), Kreete (ET), elöl: Tina (SK), Daniel (RO), Fanni

Szent Patrik napi szelfi

buli a Scott'sban
hátul balról jobbra: Pedro (PT), George (GB), Daniel (RO)l Nina (DE), Kreete (ET), Jerko (HR)
elöl balról jobbra: ruth (NL), Petra (HR), Fanni

Azért biztos lesznek még kisebb-nagyobb spontán összeröffenések (péntek este mindjárt volt is egy, biztos, ami biztos, és végül majdnem mindenki eljött akkor is), de egyre fogy a létszám, és egyre jobban uralja a beszélgetéseket a "mikor/hogy mész haza?" és az "Én is utálom ezt a kérdést, de mit fogsz csinálni otthon?"...

Pénteken (az utolsó pénteken, amin dolgoztunk) a hagyománynak megfelelően a gyakornokok adtak reggelit. A koncepció egy könnyű, tavaszias, erősen sajtos jellegű reggeli volt. 5 féle sajt, friss bagett, koktélpari, bébiretek, olajbogyó, narancslé (igény szerint vodkával), illetve opcionálissan fehér bor (nem éltek vele, nem is értem!). A végeredmény: nyammmm!

A búcsúreggelin minket is megleptek: kaptunk három tortát, és egy-egy borítékot ötezer euróval egy képeslappal, amit mindenki aláírt, és egy csoportképpel.

És ha már péntek, muszáj elmondanom, hogy keddtől péntekig mindennap sütött a nap, és egyáltalán nem is esett! Attól tartok, amíg itt vagyok, ebből is ez volt az utolsó (és október eleje óta az első).

csütörtök este hunyorgunk a napfénybe a Philharmonie előtt

napsütötte Luxembourg

pénteki szelfi (annyira meleg volt, hogy kabát és pulcsi nélkül se fáztam!)

Szombaton pedig (szintén először és utoljára) kimentem a bolhapiacra a Place d'Armes-on. Most már kifejezetten hideg volt és a nap se sütött, de a piac pár perc alatt bejárható volt. Nem vettem semmit, de csináltam néhány képet arról, hogy mi mindent lehet kapni. Tényleg MINDENT (is):

A Hétvége, Amikor Egy Csomó Minden Történt Luxemburgban

A hétvégén kivételesen sok minden történt Luxemburgban, úgyhogy hetek óta először volt egy csomó programom.

Péntek este dinner party volt az egyik belga lánynál. Bár volt egy olyan verzió is, hogy nem lesz főzve, de végül mégis sütöttünk házi pizzát, és Anna - megfelelő infrastruktúra híján - lábosban megsütötte a híresen finom brownie-ját! Összesen hatan voltunk: Berlinde (BE), a házigazda, Ruth (NL), Teresa (PT), Anna (BG), Judit (HU) és én. Azért csak lányok, mert a főbérlő nem enged hímnemű látogatókat a lakásába, ugyanis egyszer volt egy, aki "neki nagyon nem tetszett"... (én nem tudom, Luxemburgban egy normális főbérlő sincs, vagy mi van??? Eddig alig hallottam olyanról, aki nem őrült valamilyen szempontból, rendszeres visszatérő téma, hogy kinek mit talált ki már megint a főbérlője...). Az ismeretlenül is szimpatikus szexista/rasszista főbérlővel sajnos nem volt szerencsénk találkozni, de legalább megégettem a kezem és fél este a hideg víz alá tartottam de a buli azért jó volt. :)

balról jobbra: Judit, Anna, Teresa, Ruth, Berlinde

a vega pizza sütés előtt

a lábosos brownie

Szombaton szintén a gasztronómia jegyében folytatódott a hétvége: Benedekkel elmentünk az Eat it! elnevezésű street food fesztiválra. A NAGYON hideg és ergya idő ellenére ismét az udvaron rendezték meg az eseményt, food truckokból lehet enni a mexikóit/indiait/amerikait. A képen látható, forralt borral lekísért hamburger (benne: húspogácsa, whiskys hagyma, garnéla (????), 3 sajtból készült szósz) után desszertnek még benyomtunk egy-egy nutellás-epres-tejszínhabos palacsintát... szerintem ez lehetett az oka, hogy utána órákig rosszul voltam. :(

 Vasárnapig tartott a Luxembourg City Film Festival is, úgyhogy szombat este két filmet is megnéztem Antigonival (ő a programozó gyakornok).

Ezt:

és ezt:

Mind a kettő nagyon tetszett, de a Raytől többet vártam (tök jó, hogy feldolgoztak egy ilyen témát, de többet is ki lehetett volna hozni belőle szerintem. Viszont az mindenképp jó, hogy közönségfilmet csináltak belőle, és pláne ennyire király színészekkel!).

A héten egyébként másik két filmet is láttam a fesztiválon, ezt:

                            

(a látszattal ellentétben inkább dráma, mint vígjáték, még ha a dán közönség nem is gondolta így)

és ezt:


http://www.tarantula.be/film/le-chant-des-hommes/

Vasárnap adtunk a kultúrának, és Benedekkel elmentünk a luxemburgi lett kórus
koncertjére, akik Fauré Requiemjét és két lett darabot adtak elő orgonakísérettel egy templomban.

A koncert gyönyörű volt, de a Világ Legkényelmetlenebb Székein kellett ülni, borzasztó volt. A székek ülés része annyira alacsony volt, hogy nekem ért a vádlim közepéig (!), a támla pedig egy üres fakeret volt, középen egy keresztrúddal... (Benedek szerint "ez ilyen weird katkó dolog", mindenesetre ezután se ebbe a templomba fogok járni...)

Hidegnek továbbra is hideg van (4 fok a maximum, és a nedves levegő miatt hidegebbnek érezni), de a délelőtt az egész várost beborító tejfehér dementorköd után most épp kitisztult az ég. Sőt, reggel 7-kor már világos van! Lehet, hogy tényleg eljön egyszer a tavasz? :)

Búcsúzóul az elmúlt hetek újabb termékei:

(Vera, Benedek és én/ülünk a fa tetején)

Hétvége

Spoiler: az ezután következő posztok sokkal fontosabbak és érdekesek lesznek, de akkor is szeretnék megemlékezni Zita látogatásáról. (Aki nem emlékezne, Ő volt a negyedik magyar gyakornok, akivel egy irodában voltunk decemberig, de Ő már nem jött vissza (életben van, csak nem fogadta el a meghosszabbítást végül!).

Egész hétvégén bitangpusztulatosan ergya idő volt (pici cseppekben szitáló eső, ború, szél), ezért szombaton mégsem mentünk kirándulni, pedig most tökre lett volna kedvem. Vasárnap viszont találkoztunk Zitával, aki látogatóba jött Luxemburgba. Hárman csapattuk Tinával, az egyik görög gyakornokkal (nagyon jófej, és ráadásul megörököltem Tőle 2 csizmát és egy tök jó sötétnarancssárga kabátot, mert neki már nem kell és nem akarja hazavinni). Délelőttre azt terveztük, hogy csatangolunk (nem a Pilisben, csak a belvárosban), de a séta végül rövidre sikerült az undorító idő miatt. Így a nap nagy részét a Pizza Hutban (ebéd) és a betervezett, de teltház miatt elmaradt Chocolate House helyett az Amorinóban (Kaffee&Kuchen) töltöttük. Csomót beszélgettünk, és mindenki nagyon jól érezte magát. Jó volt hallani Zitáról/tól, hogy megtalálta a helyét otthon (illetve pillanatnyilag Belgiumban), és ő is kikérdezett minket az itteniekről.

Zita, Tina, Fanni és a szépidő

majd az alkohol felmelegít!

cukin pózolunk a mérsékelten cuki őrrel a Nagyhercegi Palota előtt

A Chocolate House húsvéti díszben (így februárban miért ne?)

 

a kávé isteni volt, de a meggyes süti nem volt finom :(

 U.i.: Ma viszont hétágra SÜT A NAP és a Hamiliustól gyalog jöttem be (ezt sokszor tervezem, de eddig ezen kívül csak egyszer jött össze, mert az kell hozzá, hogy elérjem a korábbi buszt, és még az idő is olyan legyen, amiben érdemes sétálni, mindkettő szökőévente egyszer jön össze, pláne egyszerre!)! :) Nagyon feldobott, éreztem, hogy ez egy jó nap lesz!

  

Kedves Olvasóink, kérjük, maradjanak velünk, hamarosan friss hírekkel jelentkezünk! :)

ma ezt láttam az irodából

Kb. 30-60 perces eltéréssel... még hogy Londonban lemegy egy nap alatt négy évszak...!