Brüsszel, újratöltve ( + egyebek)

Pénteken rendezték a bizottsági gyakornokoknak a brüsszeli búcsúkonferenciát, aminek legalább annyi értelme volt, mint a welcome conference-nek. Ha nem kevesebb. 

Először is sikerült teljesen elbénázni a kommunikációt: a Traineeships Office két hete küldött egy mailt, amiben az volt, hogy azok a gyakornokok (Brüsszelből és Luxembourgból), akiknek nincs bizottsági badge-ük, 17-e szerda délelőtt 10 óráig küldjék el a személyes adataikat, hogy beengedjék őket a konferenciára. Mivel nekünk van bizottsági badge-ünk, nem küldtünk semmit. Erre szerda reggel 9:50-kor jött az emlékeztető, immár pirossal kiemelve a szövegben az, hogy kire is vonatkozik az adatküldési kérés, és kiderült, hogy a luxemburgi gyakornokra ÉS azokra a brüsszeliekre, akiknek nincs badge-ük. Nem tudtam megállni és visszaírtam nekik, hogy az előző mailjükből nem ez derült ki, és lehet, hogy csak én értettem félre, de nem hiszem. (Pénteken délelőtt kiderült, hogy minden luxemburgi trainee úgy értelmezte, ahogy én...) Jó, végülis mint kiderült, nem is volt jelentősége, mert a konferencián ránéztek a badge-ünkre és beengedtek. Úgyhogy még jó, hogy szerdán 9:56-kor elküldtem a személyes adataimat. :P 

Ami ennél még jobb volt, hogy mi azt az infót kaptuk, szintén a Traneeships Office-tól, hogy csak nekünk, a fordtó gyakornokoknak van délelőtt is program, a többieknek a nagy, közös (brüsszeli gyakornokoknak is szóló), kettőkor kezdődő konferencián kell megjelenniük. Ezért aztán a nem DGT-gyakornokok szépen elmentek a hostelükbe - volt, aki ott maradt Brx-ben a hétvégére -, aludtak, várost néztek, nem tudom. Mi meg ültünk a rettentő érdekfeszítő előadáson, amikor berobogott az egyik brüsszeli koordinátor néni (az, aki nem használ melegvizet), és kérdezte, hogy hol vannak a többiek? Mert hogy a nemtudomhol direkt szerveztek nekik délelőtti programot, és ott várják őket... :D

Másodszor is, persze nem volt értelme megint az egésznek (cserébe viszont reggel 7-kor indultunk Luxemburgból és este 10 után értünk vissza). Volt előadás a fordítás kiszervezéséről, amiről mi már itt hallottunk elég sokat, az EPSO-vizsgákról, amikről csak az nem hallott, aki nem akart, és hogy mennyire jó, hogy mi is hozzátettünk az Unióhoz (!), és mi vagyunk az eddigi legjobb gyakornoki csoport (persze). 

Harmadszor: kaptunk ebédjegyet. TIZENÖT euró értékben. Még ha az ember nagyon megfeszül is, akkor sem lehet a bizottsági menzán annyit enni, hogy az elérje a tizenöt eurót...

És kaptunk ajándékba még egy pár EU-s fülhallgatót (!), illetve volt jó híg kávé.

Ebben a nagyon kényelmes és fancy teremben volt a délutáni konferencia. Volt magyar tolmácsfülke is ;) - ebben ki is merülnek a pozitívumok.

Negyedszer: a délutáni konferencia első részében egy olasz pasas hosszasan adott elő az Unió migrációs politikájáról, és folyamatosan migránsként emlegette a menekülteket. Körülöttem egyre többen méltatlankodtak, hogy amiről ő beszél, az nem migráns, hanem menekült, de végül azért nem szólt be emiatt senki, mert az előadó a feltett kérdések mindegyikére pontosan ugyanúgy válaszolt, mint Kósa Lajos Bolgár Györgynek. 

Hát, és ezt az eseményt szánták a gyakornokságunk lezárásának. Tény, hogy a nyitókonferenciához mindenképp méltó volt. (És volt utána libamájas miniszendvics.)

Egyébként tudom, hogy nem írtam a múlt pénteki állásinterjúmról. Még mindig nincs hírem, azt ígérték, ezen a héten jelentkeznek, de mégse. De holnap felhívom őket, ha délig nem hívnak. Maga az interjú hosszú volt és nagyon fárasztó, de a munkát még mindig szeretném, mert nagyon nekem való; és mint kiderült, ha ez sikerült, lesz még egy kör a leendő főnökkel, aki múlt pénteken pont nem ért rá... Meglátjuk.

Holnap kezdődik az utolsó hetem*, úgyhogy hamarosan várható a könnyes búcsúról szóló, öthónapértékelő bejegyzés! 

*Amivel kapcsolatban részben az tartja bennem a lelket, hogy a hét végén Fannival elugrunk ide.

de minek nekünk melegvíz

Kultúrsokk, második (?) felvonás. 

Volt ma videókonferenciánk a többi fordító gyakornokkal Brüsszelből meg a két nénivel (V. és S., csak mert még fogom őket emlegetni), akik a DGT-nél fölkarolják a kis gyakornokokat és akik például október elején a nyitókonferenciák egyikén mondtak pár hasznos infót (azóta nem nagyon). Na és a terv az volt - legalábbis a nénik terve -, hogy most akkor egyesével elmondja mindaz a kb. 100 gyakornok, aki jelen van Brüsszelből és Luxemburgból, hogy 1. hogy érzi magát, 2. mennyire sikerült beilleszkednie, 3. mennyi munkája van, 4. van-e valamilyen panasza. Előre látszott, hogy ez kizárt dolog, mert ugyan a 3-as pontra senki nem vallotta (volna) be, hogy elég sok, de ahhoz sok, hogy másfél órát azzal töltsünk, hogy egyesével (bemutatkozás után!) elmondjuk a fentieket. Na mindegy, azért a nénik próbálkoztak, és a brüsszeliek, mivel ők fizikailag is ott voltak, nem csak egy képernyőn, mint mi, elég aktívak is voltak, és elkezdtek válaszolgatni a kérdésekre. És elmondták, hogy minden fantasztikusan istenkirály, mindenki cuki és segítőkész, csak hát kényelmetlen a szék. Erre így majdnem felröhögtünk (let's admit it: nem majdnem), és én mondtam is, hogy itt meg tele van azbeszttel az épület és nincs melegvíz. Erre V., az egyik néni kérdezte, hogy a konyhában? Erre visszakérdeztünk, már többen, hogy milyen konyha? Erre ő, hogy de nem érti, akkor hol? Mi: a mosdóban. Ő: [értetlenül néz]. Mi: [kedvesen magyarázva] Tetszik tudni, kézmosáshoz. Ő: [egyre kerekebb szemekkel néz], úgyhogy S., a kolléganője odahajolt és suttogva elmagyarázta neki franciául, hogy vannak, akik melegvízzel mosnak kezet, de amúgy ő sem szokott, csak ha fázik a keze, akkor a konyhában bedugja kicsit a melegvizes csap alá, aztán bocsánatkérően ránk nézett, és mondta, hogy V. csak egy vidéki flamand, ne haragudjunk rá (sic!), mi meg hitetlenkedve néztünk egymásra a lengyelekkel meg a lettekkel, hogy tényleg csak Kelet-Európában szokás melegvízzel kezet mosni?...

Benelux túra: beszámoló még több képpel - frissített bejegyzés

Ugyan közben elérkezett az újabb hétvége, de csak most jutott rá időm, hogy megírjam az előző hosszúhétvége krónikáját.

3 lányhoz, Ruth-hoz (NL), Teresához (PT) és Annához (BG) csapódtam negyediknek, hogy bejárjuk Belgiumot, amit én egy hollandiai kiruccanással spékeltem meg. :)

Először Gentbe mentünk. 6:10-kor indult a vonatunk, háromórás utazás várt ránk Brüsszelig, ahonnan még 20 perc Gent. Brüsszelbe és vissza a jegyet kedvezménnyel vehettük meg, mert ha 3 fő együtt utazik, akkor fejenként 45 helyett csak 29 euró a retúrjegy. Brüsszelben pedig 10 utazásra érvényes bérletet vettünk, amit több fő is használhat, felszállás előtt kell kitölteni, hogy honnan hova megyünk vele, és így hárman el tudtuk használni a 3 db útra.

A fárasztó és hangos tinilányokkal megspékelt út teljesen megérte: Gent gyönyörű, telejesen odavoltunk érte mindannyian, és ráadásul a nap is kisütött, 18 fok volt, már nem is emlékeztünk, hogy az milyen!

A csomagokat leraktuk a megőrzőben, majd egész délután sétáltunk a városban, a várat is megnéztük, de csak kívülről, mert Bruges-be így is csak estére értünk. Képek Gentből:

limerick könyvesbolt :)

a régi és az új találkozása, és kedvenc kávézónk (sajnos csak kívülről)

a genti katedrális, amint nem fér bele a képbe

Gentben is a Saul fiát hirdetik

Tiszteletet kérünk Isten házában, csendet, rendes ruházatot és viselkedést!

eklektikus szószék

itt már belefért

Cukiságok boltja

A Vár se fért bele teljesen

Gentből tehát Bruges-be (vagy flamandul: Bruggébe) mentünk át, sajnos már sötét volt, mire megérkeztünk, így nem nagyon tudtunk várost nézni. Letettük a cuccunkat a hostelben (nagyon király hely, saját bárja van, adnak reggelit, abszolút meg voltunk elégedve), és söröztünk egyet a recepció melletti bárban. Természetesen különböző helyi söröket próbáltunk ki, majd bementünk a belvárosba, ahol 2, a turistatérkép által ajánlott helyet is megnéztünk, de mindkettő tele volt (és egyik helyen sem tűnt úgy, hogy szívesen látnának), így befejeztük a városnézést, és visszamentünk a hostelba, ahol ittunk még egy sört.

balról jobbra: Anna, Fanni, Ruth, Teresa

szelfipróbálkozás

Másnap reggel Antwerpen volt az úticél, és úgy döntöttünk, hogy gyalog sétálunk el a (kb. 50 percre lévő) pályaudvarig, hogy útközben azért mégis lássunk valamit a városból is. A belváros közepén összefutottunk egy csoport parlamenti gyakornokkal, akik Brüsszelben töltötték az egész hétvégét, és onnan ruccantak ki egy napra Brugesbe.

Ruth segít értelmezni a flamand nyelvű kiírást, miközben én reménykedek, hogy ha jó helyre dobom a levelet, akkor rendben megérkezik (spoiler: megérkezett!)

Antwerpenbe ismét Brüsszelen át, összesen kb. kétórás utazás során jutottunk el (immár csak hárman, mert Ruth ott maradt Brüsszelben). Sajnos nekem csak három óra jutott ebből a gyönyörű városból, de azalatt megnéztem a legjobb látnivalókat: a legjobb sültkrumplist, ahol ebédeltünk, a pályaudvart, ami az egyik legszebb Európában, és a MAS múzeum tetejéről ingyen megtekinthető gyönyörű kilátást.

az antwerpeni pályaudvar kívülről...

... és belülről

Belgium (állítólag) legjobb sültkrumplija, és sajtkrokett

ennek a tetején voltunk

meggyes-tejszínhabos gofri

Én a múzeumból rögtön a pályaudvarhoz siettem, innen indult a Deutsche Bahn által üzemeltetett, mosdóval és wifivel felszerelt (nem fűtött!!!!) buszom Eindhovenbe.

Itt találkoztam Pitájjal (aki nem tudná, ő az unokatesóm, aki civilben Péter névre hallgat), aki akkor ért vissza Amszterdamból. Pitáj nagy világutazó, és már több, mint egy éve Eindhovenben él, ahol a Philipsnél dolgozik. A Research and Design részlegen van (mint "People Data Researcher", azaz emberadat-kutató :D ). Egy olyan projektben vesz részt, ahol okoscumisüveget fejlesztenek, ami egy csomó minden adatot mér a babával kapcsolatban, ezzel információt ad a szülőnek. Illetve van most még egy projekt, egy okosmatrac, szintén babáknak. Mindkét termék a tesztfázisban van egyelőre. Szerintem ez annyira menő, nagyon büszke vagyok rá, hogy 24 évesen ilyen király dolgokban vesz részt! :)

Szerencsém volt, hogy most mentem meglátogatni, ugyanis múlt hétvégén kezdődött a GLOW. Ez egy egyhetes fényfesztivál, minden este egy csomó épületet meg területet megvilágítanak, illetve mindenféle fényinstalláció tekinthető meg. sokkal érdekesebb és hangulatosabb volt, mint képzeltem, végigmentünk az egész útvonalon, és nagyon tetszett. Próbáltam pár dolgot fotózni, de élőben százszor jobb (és zenei aláfestés is van a legtöbbhöz).

videó egy templom falán

Hollandiában mindenki magas :(

lézerinstalláció

fáról lelógó óriás szentjánosbogarak

PET palackokból készült lámpások

nem hó, csak fény! :)

ez volt a kedvencem, halk zene is volt alatta, pont, mintha a Narnia filmben lettem volna!

épp a virtuális valóságban vagyok :)

vacsi a Glow caféban: bitterballen mustárral és sör

Másnap délelőtt Pitáj dolgozott, én pedig elmentem alacsony minőségéről és árairól Nyugat-Európaszerte méltán híres Primarkba (ami itt nincs). Egy szó: BAGLYOK!!! :)
Ebédre csatlakoztam Pitájhoz a High Tech Campuson, ahol vega indiait ettünk, sétáltunk, valamint megmutatta az irodáját (és két kollégáját). Spoiler: láttam a híres cumisüveget!

reggeli a The coffee labben: holland sajtos- mézes mustáros toast és flat white

Délután még együtt csapattuk, aztán feltett az Antwerpenbe menő buszomra, ahonnan vonattal Brüsszelbe mentem, a másnapi kötelező program végett. A pályaudvarról egyenesen abba az étterembe (kocsmába? sörözőbe?) mentem, ahol a többiek voltak, és isteni carbonade au chimay-t ettem krumplipürével (sörös mártásban párolt marhapörkölt, nyammmm). Bár a kaja után mindenki elpilledt, azért kellett még futni egy kötelező kört (részemről a kisbőrönddel) a világhírű Deliriumban, ami Brüsszel leghíresebb kocsmája, és többezer fajta sört csapolnak ott állítólag. íme az aznap esti társaság:

tőlem elkezdve: Iines (FI), Anna (BG), Tina (SK), Tina barátja, aki Brüsszelben él, de már nem emlékszem, milyen nemzetiségű, Alex (GB), Martin (EST), Pedro (PT), Teresa (PT)

 A sörözés után nagyon fáradtak voltunk, ezért amikor kiderült, hogy már nem jár a metró, taxit fogtunk és úgy mentünk a város északi részén lévő, viszonylag olcsó, ár-érték arányban viszont drága szállodai szobánkba. Nem minősíteném a helyet, de a legszebb az volt, amikor Anna és Iines beszorultak a két személyes liftbe, és még a recepciós bácsi is csak véletlenül tudta kiszabadítani őket...

Másnap volt a kötelező "osztálykirándulás" (tanulmányút), hogy megismerjük a brüsszeli uniós intézményeket, különös tekintettel a Parlamentre.
Szervezési hiba miatt a délelőttre tervezett csoportos parlamentáriumi látogatás késő délutánra halasztódott, így csak fél 12-kor kellett találkozni a Bruxelles Luxembourg (!) nevű pályaudvaron az aznap reggel Luxemburgból érkező többi gyakornokkal, illetve a minket kísérő "tanárokkal" (gyakornokokért felelős Illetők). Közösen bementünk a Parlament brüsszeli épületébe, ahol megmutatták, hol leszünk délután, majd mindenki az ottani menzán ebédelt (olyan, mint a miénk, csak rengetegen vannak és mindenért sokáig kell sorba állni).

Ebéd után elmentem az EPSO vizsgákról (EU-s intézmények alkalmazottai számára kötelező felvételi vizsgasorozat) tartott fakultatív előadásra, ami nem volt túl informatív (semmit nem tudtam meg, ami nincs fent a neten), majd kezdődött a kötelező rész: a Parlament kül-, illetve belügyi bizottságáról, illetve a bizottságokról magukról tartottak előadást, itt már voltak hasznos/új infók, de össze lehetett volna foglalni félóra helyett 5 percben.

Az előadások után betekintést nyerhettünk a bizottságok munkájába: az aznap délután ülésező bizottságok közül négyben foglaltak nekünk helyeket. Engem a belső piacért és fogyasztóvédelemért felelős bizottsághoz osztottak be, és bár Teresával megpróbáltuk elintézni, hogy inkább a női jogokért és nemek közötti egyenlőségért felelős bizottságba mehessünk (meg lehetett kérni, hogy másik bizottsághoz mehessünk, ha jobban érdekel), de ők sajnos aznap nem üléseztek, úgyhogy maradtam az eredeti helyemen. Volt magyar tolmácsolás, így azt hallgattam, igyekeztem szakmai füllel figyelni, hogy legalább valami szakmailag hasznos legyen a programok között, mert maga az ülés teljes rizsázás volt végig: mindenki felszólalt és 3 percben elmondta, hogy milyen fontos a digitális belső piac, és, hogy az ezzel kapcsolatos törvények legyenek lényegretörőek, mert ez már nagyon szükséges a mai világban, és a) ne húzzuk túl sokáig, fogadjuk el az eredeti javaslatot minél előbb b) lehetőleg igyekezzünk beépíteni minden módosító indítványt.

Másfél óra után együtt átmentünk a Parlamentáriumba, ami egy ingyenes, nagyon érdekes és interaktív múzeum, ami az EU-t, illetve az EP-t mutatja be. Szerintem nagyon kreatív és minden célcsoportot megtalál (nem utolsó sorban minden uniós nyelven elérhető), én viszont már voltam egyszer, idén szeptemberben. de még így is ez volt a legérdekesebb része a napnak, mert így is találtam egy csomó mindent, amit legutóbb nem láttam.

A fárasztó és sajnos szerintem értelmetlen napnak 6-kor lett vége, fél 7-kor indult a vonatunk vissza Luxembourgba, fél 10-re pedig már itthon is voltam.

a luxembourgi intézmények makettje a Parlamemtáriumban: a közelebbi narancssárga toronyban dolgozom én

bizottsági ülés hátulról