Tessék egy kis Halászjutka, illik a vasárnap délutánhoz:
Mondjuk annyiban nem stimmel, hogy itt abszolút márciusi időjárás van, 8-10 fok, és ma a Kirchbergen láttam, hogy virágzik a krókusz!
A hét elejét azzal töltöttem, hogy keseregtem, hogy már csak három héééééét, és ne már, és ne legyen vége a gyakornokságnak, de azért igyekeztem a jövőre is fókuszálni és folytatni az álláskeresést. Így történt, hogy hétfőn jelentkeztem erre az állásra, amit amúgy korábban már láttam, csak valamiért nem támadt kedvem hozzá, és hétfőn se kifejezetten, csak Fanni átküldte, hogy ezt néztem-e már, és akkor mégis jelentkeztem. Kedden jelentkeztem egy Montessori-bölcsibe adminisztratív asszisztensnek, és ennél a munkánál éreztem először, hogy TÉNYLEG érdekel és szeretném én kapni, úgyhogy írtam hozzá egy gyönyörű motivációs levelet is. Ugyanaznap írtam az itteni Francia Intézetnek egy nem kevésbé szívhezszóló e-mailt, hogy naaaaa, nem akarnak felvenni? Mondanom se kell, mindkét hely azóta is reagál.
Mindeközben hétfő este már jobb volt a kóruspróba, mint múlt héten, leginkább mert a beéneklésről elkésett a fél kórus, és így egyrészt nem éreztem, hogy úgy állunk a pódiumon, mint a heringek abban a bizonyos dobozban, másrészt hallottam a hangomat, harmadrészt jóval tovább énekeltünk be (gondolom, a karnagy reménykedett, hogy a hiányzók addig beesnek).
Ja, még hétfőn az is történt, hogy volt kötelező jelleggel ún. carrier guidance sessionünk, csak a fordító gyakornokoknak, és hát rettentő hasznos infókat tudtam meg, például hogy állásinterjún érdemes arra a kérdésre válaszolni, amit valóban föltettek, nem pedig, amit szerintünk föltettek (!).
Szerdán és csütörtökön teljesen magával rántott a jajistenem-mileszmárciustól hullám, és komolyan elkezdtem aggódni, hogy pénzügyileg meg mindenhogy hogy fogunk ebből az egészből kijönni. Aztán csütörtökön fölhívtak az Amplexortól (aki még nem kattintott rá fönt az állás linkjére, most még nem késő), hogy mondjam már meg, hogy miért jelentkeztem az állásra, mi benne a legvonzóbb. Mondtam valami bullshitet, hogy hát izé, fordítás meg projektmenedzsment, mindkettőt szeretem, ez meg egyesíti mindkettőt. Jó, akkor ráérnék-e egy Skype-interjúra. Őőőő, persze, mikor? Holnap reggel 9, 10? Jó, legyen holnap reggel 9.
Úgyhogy a pénteket pizsamaalsóban és blézerben tiszta idegesen kezdtem, még szerencse, hogy előtte csütörtök este megnéztük a Kairó bíbor rózsáját, amiről Fanni már tett említést, szerintem iszonyat cuki és wtf volt egyszerre (par excellence Woody Allen!), és pont ilyen egy állásinterjú-előestére való film.
Szóval péntek reggel ültem a skype előtt, és 9 előtt pár perccel sikerült lenyugodnom, és akkor hívott (Lisszabonból!) az Amplexor HR-ese, egy nagyon szimpatikus, szerintem korombeli lány, akiről hamar kiderült, hogy szintén EMCI-t végzett (de utálta). :D Alapvetően a végzettségemről volt szó, hogy hol, mit, mikor, miért tanultam/dolgoztam. Úgy éreztem, hogy sikerült jó benyomást tennem, bár igazából csak az önéletrajzomat mondtam el jó hosszan - és kiderült, hogy jól éreztem, mert még aznap délután felhívott ugyanez a nő, hogy örömmel értesít, hogy továbbjutottam a második (és egyben utolsó!) körre, azaz az itteni irodában egy személyes interjúra. Hát az nem kifejezés, hogy madarat lehetett volna velem fogatni, mert addigra kiderült, hogy ez tényleg nagyon nekem való állás, ráadásul a Bizottságnak készítendő fordításokat kellene projektmenedzselni, és pont olyan embert keresnek, amilyen én is vagyok (kevés tapasztalat, de nyelv(észet)i-fordítási dolgok és fordítóprogramok ismerete). Úgyhogy folyt. köv. 12-én 9:30-kor!
Még ugyanezen a pénteken pár gyakornokkal felmentünk a Bíróság 24. emeletére, és amilyen ronda az a torony kívülről, annyira jól néz ki belülről, világos, modern, nagyon jó munkahelynek tűnik. A kilátás az időjárásnak megfelelően nem volt túl izgalmas, de azért mindenképp érdemes volt fölmenni.
panoráma 1
panoráma 2
az EP két tornya, a távolabbiban dolgozik Fanni; a fehér épület a Philharmonie, a barna szocreál szintén a Parlamenthez tartozik
a "kiválasztottak" (b-j): Mihaela (RO), én, Ivana (SK), Michaela (SK), Lena (DE), Ariana (IT), Tomi (HU)
Fun fact: kiderült, hogy a Bíróság épületében több kaptár is van, de az a pár ember, aki tudja, hogy pontosan hol vannak, nem mondja el senkinek, nehogy megzavarják a méhek nyugalmát. :D (Mondom, hogy érdemes volt fölmenni!)
Szombaton elkirándultunk Benedekkel Clervaux-ba (ami nem az a Clairvaux, ahol a Szent Bernát tevékenykedett, pedig ugyanúgy kell ejteni), ahol van apátság, almalé meg gyönyörű táj!
ez mind moha *.*
a clervaux-i bencés rend által gyártott almalé, ez az eladó szerzetes szerint november 5-i préselés (tényleg finom volt, kétségtelen)
Este még Fannival megnéztem a Jules et Jim-et, még nem döntöttem el, hogy mit gondolok róla, az biztos, hogy egyformán aranyos és nagyon nyomasztó, és a végkifejlet szerintem az egyetlen lehetséges kiút egy hasonlóan élhetetlen szituációból. Nagyon tetszett, és értem, hogy miért kultfilm, de azt is értem, hogy Catherine miért megy mindenki agyára.
Ennek a nagyon aktív (és sikeres, végre!) hétnek a méltó lezárása pedig az volt, hogy ma elmentünk Benedekkel a Coque-ba úszni, ami után így néztem ki:
A hónap utolsó hete aktívan és szélsebesen telt. Hétfőn jobb meggyőződésem ellenére elmentem a Voices International próbájára, és amit kerestem, azt megtaláltam: társaságot és éneklési lehetőséget. Hogy ne gondoljam meg magam, be is fizettem a tavaszi/nyári évadra a kórusdíjat (80€). A "darabokról" inkább szó se essék. Bízom benne, hogy annyira jó lesz a társaság (annak ígérkezik), hogy az felül tudja írni a zenei igényeimet (de csak a próbák + a koncert(ek) idejére persze).
A héten összesen 11 (tizenegy!) állásra jelentkeztem, igaz, ezek nem mind állások, mert van, ahova csak írtam egy mailt, hogy helló, nem kéne egy talpraesett kolléga?, meg van, ahova szabadúszónak jelentkeztem, vagy csak leadtam egy "spontán" jelentkezést az adatbázisba, ki tudja, mire lesz még jó alapon. Eddig 13 helyre jelentkeztem és ebből kettő utasított vissza, a többiről semmi hír. Ez még messze nem a vége, és szerencsére még van egy hónapom.
Csütörtökön moziban voltunk, a Democracy című, általam propagandafilmnek titulált film premier előtti vetítésén. Gyakorlatilag az uniós törvényalkotást hivatott bemutatni egy (adatvédelemmel kapcsolatos) konkrét törvényjavaslat életének végigkövetésével, és tulajdonképpen be is mutatja, de az jön le belőle, hogy a képviselők/döntéshozók baromi sokat beszélnek róla, nem mindig érdemben, de a megbeszéléseik mindig kajálás köré vannak szervezve (munkareggeli, munkaebéd, munkauzsonna, munkavacsora). És a 2012-ben született javaslatból a mai napig nem lett jogszabály...
(Azért mondom, hogy propagandafilm, mert ingyen le fogják vetíteni középiskolásoknak és egyetemistáknak. Végülis ismeretterjesztőnek is lehetne hívni, jogos, de én úgy érzem, hogy bár "spontán" filmezték, szóval tényleg bele lehet látni, hogy igazából hogy zajlanak ezek a folyamatok, mégis az a lényege, hogy mennyire király az EU-s törvényhozás. Miközben majdnem négy év alatt még mindig nem jutottak dűlőre.)
Az mondjuk menő volt, hogy a vetítésen ott volt Jan Philipp Albrecht, a zöldfülű képviselő, akinek kilátszott a mellszőre, aki a törvényjavaslatot keresztülvitte az EP-n, meg Viviane Reding, aki Fanni szerint, mióta nem az adatvédelmi biztos, Avon tanácsadónő (száz kiló smink van rajta), és lehetett tőlük kérdezni.
Pénteken voltam Benedekkel a Philharmonie-ban kocerten, nagyon érdekes az épület, tele van beugrókkal meg folyosókkal meg erkélyekkel:
Szombaton a többi gyakornokkal és Benedekkel meg Fannival Nancy-ba mentünk. A város nagyon tetszett, kicsit mediterrán jellegű, kicsit Metzre emlékeztet, kicsit Orléans-ra, kicsit Pugliára: világos, tágas, széles utcái vannak, színes rácsokkal/zsalugáterekkel.
Amint a képeken is látszik, az idő sajnos nemhogy nem volt kegyes, de kegyetlen volt, mert a hűvös szél még önmagában nem akadályozta volna a városnézést, de aztán elkezdett úgy istenigazából esni az eső. Úgyhogy először elmentünk ebédelni, aztán a Lotaringiai múzeumba, ami legalább Benedeknek tetszett, részemről a porcelánedények cukik voltak, meg a skanzenszerűen berendezett 18-19. századi szobák, de ezen kívül az volt a legjobb, hogy nem esett bent az eső. :P Bezzeg mikor kiértünk, dézsából öntötték. Be is menekültünk egy japán teaházba, ahol Artúr is megkóstolta a kapucsínót (de nem ízlett neki, ami nem csoda):
Innen pedig az immár szinte monszunnak minősülő időben (zuhogó eső + vízszintesen fújó szél) visszabotorkáltunk a vasútállomásra, és hazajöttünk, próbáltunk megszáradni. :P
Ma meg egész nap a Euro Meet úszóversenyen voltunk, ahol többek között Hosszú Katinka, Cseh Laci, Jakabos Zsuzsanna, és az általunk eddig nem ismert Balog Gábor és Takács Krisztián is indultak, délelőtt voltak az előfutamok, délután a döntők, és hát volt miért szurkolni! :)
Itt épp a Hosszú Katinka nyer meg egy előfutamot...
[INTERMEZZO: a lelkes szurkolótábor egy része a délutáni döntők előtt]
Még a zászlót is elhoztuk az Álamfői olvasóból! (körülöttünk a lelkes szurkolótábor további tagjai)
... itt meg a Cseh Laci csap be a célba elsőként (biztos, ami biztos, két kézzel).
