A Hétvége, Amikor Egy Csomó Minden Történt Luxemburgban

A hétvégén kivételesen sok minden történt Luxemburgban, úgyhogy hetek óta először volt egy csomó programom.

Péntek este dinner party volt az egyik belga lánynál. Bár volt egy olyan verzió is, hogy nem lesz főzve, de végül mégis sütöttünk házi pizzát, és Anna - megfelelő infrastruktúra híján - lábosban megsütötte a híresen finom brownie-ját! Összesen hatan voltunk: Berlinde (BE), a házigazda, Ruth (NL), Teresa (PT), Anna (BG), Judit (HU) és én. Azért csak lányok, mert a főbérlő nem enged hímnemű látogatókat a lakásába, ugyanis egyszer volt egy, aki "neki nagyon nem tetszett"... (én nem tudom, Luxemburgban egy normális főbérlő sincs, vagy mi van??? Eddig alig hallottam olyanról, aki nem őrült valamilyen szempontból, rendszeres visszatérő téma, hogy kinek mit talált ki már megint a főbérlője...). Az ismeretlenül is szimpatikus szexista/rasszista főbérlővel sajnos nem volt szerencsénk találkozni, de legalább megégettem a kezem és fél este a hideg víz alá tartottam de a buli azért jó volt. :)

balról jobbra: Judit, Anna, Teresa, Ruth, Berlinde

a vega pizza sütés előtt

a lábosos brownie

Szombaton szintén a gasztronómia jegyében folytatódott a hétvége: Benedekkel elmentünk az Eat it! elnevezésű street food fesztiválra. A NAGYON hideg és ergya idő ellenére ismét az udvaron rendezték meg az eseményt, food truckokból lehet enni a mexikóit/indiait/amerikait. A képen látható, forralt borral lekísért hamburger (benne: húspogácsa, whiskys hagyma, garnéla (????), 3 sajtból készült szósz) után desszertnek még benyomtunk egy-egy nutellás-epres-tejszínhabos palacsintát... szerintem ez lehetett az oka, hogy utána órákig rosszul voltam. :(

 Vasárnapig tartott a Luxembourg City Film Festival is, úgyhogy szombat este két filmet is megnéztem Antigonival (ő a programozó gyakornok).

Ezt:

és ezt:

Mind a kettő nagyon tetszett, de a Raytől többet vártam (tök jó, hogy feldolgoztak egy ilyen témát, de többet is ki lehetett volna hozni belőle szerintem. Viszont az mindenképp jó, hogy közönségfilmet csináltak belőle, és pláne ennyire király színészekkel!).

A héten egyébként másik két filmet is láttam a fesztiválon, ezt:

                            

(a látszattal ellentétben inkább dráma, mint vígjáték, még ha a dán közönség nem is gondolta így)

és ezt:


http://www.tarantula.be/film/le-chant-des-hommes/

Vasárnap adtunk a kultúrának, és Benedekkel elmentünk a luxemburgi lett kórus
koncertjére, akik Fauré Requiemjét és két lett darabot adtak elő orgonakísérettel egy templomban.

A koncert gyönyörű volt, de a Világ Legkényelmetlenebb Székein kellett ülni, borzasztó volt. A székek ülés része annyira alacsony volt, hogy nekem ért a vádlim közepéig (!), a támla pedig egy üres fakeret volt, középen egy keresztrúddal... (Benedek szerint "ez ilyen weird katkó dolog", mindenesetre ezután se ebbe a templomba fogok járni...)

Hidegnek továbbra is hideg van (4 fok a maximum, és a nedves levegő miatt hidegebbnek érezni), de a délelőtt az egész várost beborító tejfehér dementorköd után most épp kitisztult az ég. Sőt, reggel 7-kor már világos van! Lehet, hogy tényleg eljön egyszer a tavasz? :)

Búcsúzóul az elmúlt hetek újabb termékei:

(Vera, Benedek és én/ülünk a fa tetején)

"Senkit nem érdekel" rovat: vasárnapi ebéd

Annyira üres az életem, hogy eljutottam a "megosztom, mit ettem ma" pontra...

Ma ezt főztem:

Hát nem szexi???

Hozzávalók: négyféle salátából álló "téli" salátamix, kukorica, koktélparadicsom, lilahagyma, bébiretek, 1 db reszelt Babybel sajt, Cookie Dough ízű Ben&Jerry's fagyi.

Petíciók, masszázs, jegyzőkönyvek, zsíros kenyér: kezdek belejönni a munkába

Fanni beszámol a hetéről.

(asszem egyre ritkábban fogok írni, és egyre kevésbé részletesen, ahogy egyre kevesebb az újdonság. De az említésre méltó/vicces/szomorú/meglepő/új dolgokat azért megírom majd.)

Jöhet tehát az összefoglaló:

Hétfőn délelőtt IATE képzésünk volt (ez egy intézményközi terminológiai adatbázis).  Hétfő reggel nem egy álomprogram (főleg, hogy a néni, aki tartotta, maga is bevallotta, hogy mindenkinek jobb lett volna, ha franciául tartja inkább.... valószínűleg még a franciául nem tudóknak is.)
A Néni azt próbálta magyarázni, hogy hogyan tudunk benne keresni, illetve hogyan tudjuk magunk is frissíteni. Létre is hoztam egy szócikket! De egyébként nem volt túl sok értelme a dolognak, mivel már első naptól kezdve használjuk a fordításhoz.

Délután Enikővel, a személyzetis asszisztenssel volt egy kétórás beszélgetésünk. MINDENT (is) részletesen elmagyarázott, úgyhogy most már nem csak azt tudom, hogy lehet ám 1/2 nap szabadságot is kivenni, meg, hogy mit csináljak, ha megbetegszem, de azt is, hogy hol és mikor érdemes akciósan parfümöt venni! :D

Kedden egy újfajta szöveget kaptam fordításra: petíciók összefoglalóját. Ez egy hosszú dokumentum, sok-sok, különböző országból származó, teljesen különböző ügyekkel az EU-hoz forduló személyek panaszának összefoglalója (plusz a hozzájuk fűzött megjegyzések). Nagyon érdekes és változatos, néha kifejezetten szórakoztató is, és mivel mindegyik más és más, nincs hozzá memória, azaz nekünk kell szabadon fordítani az egészet. Nagyon élvezem!!! :) egyébként meglepő, hogy mennyi mindennel fordulnak az emberek az EU-hoz, Edward Snowden menedékjogától a hidraulikus rétegrepesztésen és az érvénytelen TB kártyán át a tudományos és kísérleti célra használt állatok tartásáig minden előfordul.
Délután fantasztikus élményben volt részem: GYÓGYMASSZŐR jött az osztályra, ugyanis engedélyt kaptunk, hogy Gabi mostantól minden kedden fogadja a klienseket az egyik irodában. A 20 perces nyak- és vállmasszázs életem egyik legjobb élménye volt, teljesen kimasszírozta a csomókat a hátamból, de úgy, hogy közben jól is esett, abszolút megért 15 eurót. Biztos, hogy fogok még menni hozzá, de azért nem hetente, mint a többiek.
Este németen voltam, a menekültekről beszélgettünk 2 cikk alapján. A legegyszerűbb mondatokat is képtelen vagyok 5 percnél rövidebb idő alatt összerakni, és ez nagyon zavar. Még ha el is hiszem, hogy a többiek nem néznek hülyének, azt érzem, hogy rabolom az idejüket (plusz néha konkrétan nem tudom átadni, amit gondolok)... Remélem, legalább egy kicsit fogok fejlődni!

Szerdán ismét képzések voltak: délelőtt intézményközi keresők használatát tanultuk. Kivételesen jól magyarázott a nő, sikerült végig fenntartani az érdeklődésemet. Tényleg hasznos volt, figyelembe vette, hogy nekünk mi a fontos, meg adott egy kis háttértudást a többi intézményről.
A délutáni képzés viszont szörnyű volt! A Studio fordítóprogramot vettük, immár második alkalommal, elvileg haladó szinten, gyakorlatilag alig tanultunk újat az első órához képest (most egy másik pasi tartotta, aki nem tudta, mennyit tudunk már). NAGYON lassú volt, én mindig 2 lépéssel a tanár előtt jártam, ez se gyakran fordul elő! 80 percbe telt, mire megnyitottunk egy szöveget a programmal! Annyira keveset mondott el olyan sok idő alatt, hogy azt hittem, megőrülök! Pedig aki ismer, tudja, hogy mindig én vagyok a lassú a csoportban, de most alig vártam, hogy kattinthassunk/befejezze a mondatot/tovább mehessünk/vége legyen.

A kettő között pedig még egy horror élmény ért: KISMALAC volt ebédre!!! Ezt ráadásul külön kiírással hirdették is, hogy "jöjjünk nagy számban megízlelni" az előttünk feltálalt szopós malacot...
Borzasztó!!!!!!!!!!!
Nyilván mindenki azt eszik, amit akar, de hogy ebédért sorba állva ezt kelljen néznem???

Képesek voltak elnevezni őket!!!

Vajon a vegák is ezt érzik a sült csirkemell láttán???

Csütörtökön egész nap fordítottam a petícióösszefoglalókat.

Kaptunk 2016-os határidőnaplót, Klaus Welle és Martin Schulz jókívánságaival. Legmenőbb ever! Minden hónapban be van jelölve a parlamenti ülésszak, és az abban a hónapban esedékes nemzeti ünnepek (az adott ország nyelvén).

Majd nagyon későn értem haza az Auchanból, ahol bevásároltunk, mert...

Pénteken a gyakornokok vendégelték meg a fordítókat reggelivel (tízóraival). Amint már írtam, van ez a hagyomány, hogy minden pénteken valaki hoz reggelit. Mi azt találtuk ki, hogy magyaros jelelgű reggelit szervírozunk: zsíroskenyeret (itt csak disznózsír van) lilahagymával és paprikával, illetve körözöttet. Az utóbbit én csináltam, a rendelkezésre álló folyós túróból. Vettünk még csokis kekszet és narancslét, hogy teljesen belopjuk magunkat a fordítók szívébe. ;) Pár fordító a mélyhűtőből elővett Unicummal, és egy oszlopra mágnesekkel felrakott magyar zászlóval emelte a reggel színvonalát.

Reggeli után még 2x átnéztem, majd elküldtem a petíciókat, és lefordítottam egy jegyzőkönyvet. :)

Városnézés Artúrral

Tegnap este végül Zitával rávettük egymást, hogy menjünk el szocializálódni. Nem annyira volt kedvem este fél 10-kor elindulni, de azért nem bántam meg. Egy Vis-a-vis nevű helyen találkoztunk, elég sokan, kb. 12-en ott voltak már, kint ültek az utcán, mert nem volt hideg. Utána együtt csatlakoztunk egy másik gyakornoki társasághoz, akik a Scots nevű pubban vártak minket. Mindkét helyen elég kevés emberrel tudtam beszélgetni, mert sokan voltunk és csak egymással szemben két sorban fértünk el (ami rendszerint azt jelentik hogy mindenki a körülötte lévőkkel beszélget). Az első helyen 2 portugállal váltottam pár mondatot, a második helyen 2 német lánnyal, meg egy lett sráccal beszélgettünk. Igazi small talk volt, főleg a szállásainkról meg a gyakornokságról. Senki nem volt ellenszenves, mindenki barátságos, szóval aránylag szimpatikusak, de semmi több. Persze ennyi ismeretség alapján nem is szabad többet várni, de azért reméltem, hogy esetleg köztük lesz az új legjobb barátnőm  lelki társam leendő férjem pár ember, akikkel összebarátkozom, vagy legalábbis szimpik annyira, hogy több időt akarjak eltölteni velük. Mindegy, majd meglátjuk, adok még nekik esélyt, úgyis lesz közös szeminárium meg biztos lesz még beülés is! :)

A máról: bár sajnos az előrejelzés ellenére megérkezett a rossz idő, nem akartam itthon maradni, ezért megkértem Artúrt, hogy jöjjön velem várost nézni.

Még rossz időben is nagyon szép a város, megmutatom, miket láttunk:

Artúr nem mer lenézni

Kilátás a viaductról

Luxembourg: régi és modern

Kiltátás a túloldalon

Megnéztük a Katedrálist

Könyvtár :)

A Nagyhercegi Palota a távolból

Azok ott lent kicsodák?

Artúrnak tetszik a park

Ez a szobornéni meg kicsoda?

Azért mégiscsak fára mászni a legjobb!

Aki nem tudná: Luxembourg a soros elnök!


Kirchberg, az EU-negyed (színes fénykép)


Az a bizonyos festői Schuman épület, szerencsére nem itt dolgozom...


...hanem itt, a nyolcadikon!


párhuzamosok (a képen éppen a végtelenben találkoznak)


vjú


A Dräi Eechelen erőd (belépő 5 euro, mivel bevallottam, hogy nem vagyok diák és elmúltam 26. Nem érte meg, nagyon unalmas a kiállítás, és ráadásul kortárs dzsezzbemutatót tartottak közben kisgyerekeknek, úgyhogy ha érdekes lett volna, se tudtam volna nyugodtan nézegetni a múzeumot. A kilátás viszont nagyon szép:









városi erdő








Sajnos a zárt kapun keresztül csak ennyi látszott a régi zsidó temetőből. :(


clauseni katonai temető:




ismét egy viadukt


akit még érdekelne: ez lett a csirke másik feléből. Először valami mediterránt akartam, de nem volt se oregánó, se bazsalikom, viszont találtam kurkumát Tandoori fűszerkeveréket, így tandoori Dezsőt csirkét csináltam inkább (a salit meg feldobtam egy kis koktélparival, mert az se rossz soha). Megígérem, hogy nem fogom minden kajámat lefotózni és megosztani, csak ha nagyon izgi! Esetleg csinálok egy "napi menü" rovatot, hogy mit ettem, ha érdekes a dolog.


Simon, az angol srác bemutatott a Házinéni 2 plüssállatának: ők Mustafa, a rá, és Andris (?), a maci. Szeretik a focit, mindig odaülnek a fiúkhoz a kanapéra, ha meccs van. :)

Ennyit mára! Jövő héttől már nem fogok ennyire unatkozni részletesen és gyakran írni, de az újdonságokról/hírekről/érdekességekről mindenképp beszámolok! :)