Igyekszem nem elharapózni a blogon, de mivel utoljára két hete írtam, azt hiszem, most már belefér egy poszt.
Lassan nekem is elérkezik a gyakornokság vége, és mivel a húsvét miatt elég sokan már a hónap vége előtt (az első kecskék fecskék már holnap) hazamennek, egyre több "utolsó" történik az itteni életemben.
Kedden volt az utolsó németóra (tabut játszottunk és kaptunk csokitojást).
Csütörtök délelőtt volt az értékelésem. A "főni(x)" beteg, a mentorom meg nem volt bent akkor, úgyhogy két volt revizorommal ültünk össze. Nem volt hosszú a beszélgetés, megkérdezték, hogy hogy értékelem én a gyakornokságot (jól éreztem magam, hasznos volt, fejlődtem); felolvasták, hogy a revizoraink miket írtak rólunk hármunkról (ügyesek vagyunk, a kötelezőkön kívül szorgalmasan veszünk le fordításokat a licitből is), illetve rólam konkrétan (jól feltaláltam magam a társaságban - akármit is jelentsen ez, jó a stílusérzékem, csak apró pontatlanságok vannak, amikre jobban kellene figyelnem); és megkérdezték, hogy mi lesz velem ezután (mondtam, hogy nem tudom, majd erről beszéltünk még 10 percig. Meg arról, hogy az egyikük mit csinált 15 éve a finn szak elvégzése után).
Csütörtök délben megtartottam az utolsó magyarórát. Az irányokat és az időt vettük, nagyon ügyesek voltak! Először persze nehéz volt megérteniük, hogy a magyar a negyedórákhoz viszonyít, de aztán már egyedül is össze tudták rakni (és kimondani!), hogy "Hét perc múlva háromnegyed tizenegy"! :) Az óra végén búcsúzóul kaptak tőlem egy-egy Túró Rudit (magyarországi szállítmány), elmondtam, amit tudni kell róla előzetesen, de még így is nagyon ízlett nekik! :) Aleksandra ezt írta (mondanom se kell, nagyon jólesett!):
 |
"Most kóstoltam meg a csokit és IMÁDOM! Nem azért mondom, hogy kedveskedjek, vagy hogy ne sértselek meg, tényleg imádom. Főleg, mert nem olyan édes, és mivel a csokit és a túrót is szeretem, ez a tökéletes kombó! ;)
Ha legközelebb Magyarországon járok, veszek egy egész dobozzal! :P
Köszönöm, hogy tanítottál minket, és ezt az édes meglepit is.Öröm volt az órádra járni.
Hamarosan találkozunk!" |
Az utolsó mondattal arra célzott, hogy aznap este volt a gyakornokok nagy közös búcsúbulija (ez volt az utolsó alkalom, amikor még mindenki itt van). A "régiek" és az "újak" (akik januárban jöttek) a festői nyugatszocreál stílusú Schuman épület aulájában gyűltek össze (illetve a buli tetőfoka körül páran beszöktek az ülésterembe trollkodni, de onnan még időben kiterelték őket). A karácsony előtti bulihoz hasonlóan mindenki a saját országából hozott valamit Én nem találtam semmi magyart, úgyhogy jobb híján paprikás chipset vittem (érted, PAPRIKÁS, az magyar!), de Judit vitt házi szilvapálinkát. Utóbbit én (mivel a jó nyelvtanár tisztában van a célnyelvi kultúra megismertetésének fontosságával) mindkét tanítványommal megkóstol(tat)tam.
 |
| Ott vagyok az első sorban, világoskékben (le kellett guggolnom, nehogy eltakarjam a mögöttem állókat...) |
Nagyon jó volt a hangulat, ettünk-ittunk, egy csomó (régi és új) gyakornokkal beszélgettem. A "piknikes" buli után a társaság nagy része átvonult a Scott'sba, ahol épp Szent Patrik napi buli volt. És mi történik, ha a búcsúbuli egybeesik a Szent Patrik nappal? Tánc, zöld sör és a jól megérdemelt másnap... (ráadásul múlt vasárnap óta beteg is vagyok, még mindig köhögök meg folyik az orrom, szóval a pénteki állapotom már csak a hab volt a zöld sörön) A zöld sörrel pedig koccintottunk - az első három hónapra: kiderült, hogy minden "régi" egyetért abban, hogy az első három hónap volt az igazi, sokkal jobb, mint a második fele. Hiába, régen minden jobb volt! #sictransit
 |
| balról jobbra hátul: Pedro (PT), Ruth (NL), Kreete (ET), elöl: Tina (SK), Daniel (RO), Fanni |
 |
| Szent Patrik napi szelfi |
 |
buli a Scott'sban
hátul balról jobbra: Pedro (PT), George (GB), Daniel (RO)l Nina (DE), Kreete (ET), Jerko (HR)
elöl balról jobbra: ruth (NL), Petra (HR), Fanni |
Azért biztos lesznek még kisebb-nagyobb spontán összeröffenések (péntek este mindjárt volt is egy, biztos, ami biztos, és végül majdnem mindenki eljött akkor is), de egyre fogy a létszám, és egyre jobban uralja a beszélgetéseket a "mikor/hogy mész haza?" és az "Én is utálom ezt a kérdést, de mit fogsz csinálni otthon?"...
Pénteken (az utolsó pénteken, amin dolgoztunk) a hagyománynak megfelelően a gyakornokok adtak reggelit. A koncepció egy könnyű, tavaszias, erősen sajtos jellegű reggeli volt. 5 féle sajt, friss bagett, koktélpari, bébiretek, olajbogyó, narancslé (igény szerint vodkával), illetve opcionálissan fehér bor (nem éltek vele, nem is értem!). A végeredmény: nyammmm!
A búcsúreggelin minket is megleptek: kaptunk három tortát, és egy-egy borítékot ötezer euróval egy képeslappal, amit mindenki aláírt, és egy csoportképpel.
És ha már péntek, muszáj elmondanom, hogy keddtől péntekig mindennap sütött a nap, és egyáltalán nem is esett! Attól tartok, amíg itt vagyok, ebből is ez volt az utolsó (és október eleje óta az első).
 |
| csütörtök este hunyorgunk a napfénybe a Philharmonie előtt |
 |
| napsütötte Luxembourg |
 |
| pénteki szelfi (annyira meleg volt, hogy kabát és pulcsi nélkül se fáztam!) |
Szombaton pedig (szintén először és utoljára) kimentem a bolhapiacra a Place d'Armes-on. Most már kifejezetten hideg volt és a nap se sütött, de a piac pár perc alatt bejárható volt. Nem vettem semmit, de csináltam néhány képet arról, hogy mi mindent lehet kapni. Tényleg MINDENT (is):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése