munka "kint"

Most már hamarosan itt a vége ennek a blognak (ó, nem kell aggódni, lesz folytatás, de mindent a maga idejében), de addig is gondoltam, írok a munkámról, hátha valakit érdekel. 

A kollégáim tök fiatalok többségükben, abban a csapatban, ahol dolgozom - heten ülünk egy irodában, mint a törpék, de ebből hatan dolgozunk a bizottsági fordításokon - hárman is 25 alatt vannak. A nemzetiségek nagyon változók, én vagyok az egyetlen magyar, van itt ukrán, spanyol, orosz, német, belga, holland, angol, görög, román, stb. A közös nyelv az "angol", amit mindenki beszél... valamennyire. :P Sokan tudnak még németül vagy franciául, de nem mindenki. 

Szóval ülök egy irodában egy gép előtt:

iroda

gép

.. és fordításokat osztok ki fordítóknak, lektorálásokat lektoroknak, a kész fordításokat átnézem és elküldöm a Bizottságnak, aztán kiszámlázom nekik (ördögi kacaj helye). Közben ebédelek is a többiekkel.

Luxemburgban tőlük lehet meleg ebédet rendelni, nem túl nagy a választék, de mivel nincs menza, az az egyetlen alternatíva, ha az ember magának főz, vagy...

... elmegy az újdonsült kollégáival egy étterembe galette bretonne-t enni :)

Általában 9 után pár perccel érek be, egy csomó kollégával együtt jövök a vonaton, aztán fél 6-kor vagy 6-kor megyek el, attól függően, mennyi munka van. Általában a nap vége elég húzós, mert akkor kell leadnunk a kész fordításokat, és ha még nem érkezett meg valamelyik, akkor utána kell mennünk, hogy mi lett vele, és ha csak lehetséges, le kell adnunk még aznap. 

az első napom végén, este 6-kor fényképeztem a buszmegállóban

Most megtanultam, milyen értékesek az esték és a hétvégék, nem beszélve a szabadságról, amit én még június közepéig persze nem élvezhetek (#próbaidő), de már most számolom, mikor hány napot tudnék kivenni és mire szánnám.

tegnapi kép; a cipőt anyutól kaptam karácsonyra, a virágokat pedig a luxemburgi tavasz biztosította (8°C)