Let the sunshine in!

Ez a hét több szempontból is elég húzós volt, de azért így is voltak benne tök jó dolgok. Íme, hogy én minek örültem a legjobban:

• A tanítványaim már el tudják mondani, hogy "Obama nem magyar, ő amerikai.", értik, hogy a "Hülye vagy!"-ra miért "Te vagy hülye!" a válasz, és most már egy csomó országnevet és nemzetiséget is tudnak.
  Ki tudják mondani, hogy Franciaország és azt is, hogy Lengyelország, sőt, annyira jó a kiejtésük, hogy néhány szónál nem is hallani, hogy nem anyanyelvi beszélők! És ami a legjobb: szeretik az órákat, már többször külön is megköszönték, és azt mondják, nagyon jól érezték magukat! Ez azért tök jó, mert ez volt a fő célom (és szerintem nekik is). :)

• Az egyik helyi mozi Woody Allen 80. szülinapja alkalmából műsorra tűzte néhány régi filmjét, amiből az egyiket (Kairó bíbor rózsája) már meg is néztük (tök olcsón!). Nekem egyértelműen tetszett, szerintem Verának is, Benedeknek meg még szoknia kell a Woody-filmeket... Jövő héten is megyünk a Hanna és nővéreire, és a Broadway Danny Rose-ra. (Sőt, ma is megyünk ugyanoda a Jules és Jimet megnézni, ami ugyan nem Allen, hanem Truffault, de szintén klasszikus).
  Vessetek a mókusok elé, de én nagyon szeretem Woody Allent!

• Végre eljutottam karaokezni!!!!! Persze ez nem pótolja a "rendes" éneklést (tömegben, rosszul beállított mikrofonba félrészegen üvölteni azért nem nevezhető annak), de azért jó volt! :) Bizottsági gyakornokok szervezték a bulit, de a parlamentieket is meghívták, akik egyértelműen uralták a "színpadot".
  Egyedül végül nem énekeltem, mert egyrészt amikor az a szám jött, amit én kértem, akkor a DJ külön kérésre lecserélte az előzőleg elhangzott One Direction szám repetájára (mert belőlük sosem elég), másrészt mindig volt pár lelkes ember, aki szívesen végigüvöltött bármilyen számot azzal, akinél épp a mikrofon volt. Ez csak azért nem volt nagyon zavaró, mert a mikrofon a zenéhez képest halkra volt állítva, úgyhogy nem sokkal jobban hallottam a saját hangomat mikrofonban, mint anélkül (persze talán jobb is...).
  Azért énekeltem ezt:

Meg ezt (George-dzsal duettben, tök jó lett volna, de ezt is szétüvöltötték):

Meg ezt Tomival, aki Vera mellett a másik magyar fordítógyakornok a Bizottságnál, és egyben a buli egyik szervezője, és rávett, hogy énekeljek vele valamit az elején:

De volt még itt a szokásos csoportban üvöltős I will survive, a fiúktól az I want it that way (az est fénypontja), rockballadák, stb. Érdekes módon Madonnától senki nem énekelt, és kicsit fura volt, hogy egyszer sem hangzott fel a KFT-től az Afrika! :)

• Nóri küldött nekem Koperből postán egy kis lelkisegély/szeretetcsomagot, mert emlékezett rá, hogy január elején nem volt túl jó a kedvem. Annyira aranyos, mindenféle kis cetlik meg apróságok vannak benne a rosszkedv különböző okai (pl.: magány, önbizalomhiány, türelmetlenség, rossz idő, nehéz felkelés, stb.) ellen. Többek között van benne kávé és házi készítésű nutella is. Nagyon jólesett, hogy gondolt rám, megmelengette a kis (?) lelkemet! :) Még egyszer köszi, Nóri!

• És még valami: süt a nap!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)))

(Az ablakból fotózás közben észrevettem, hogy ilyen cuki mohákok nőnek a tetőn! :) )

Lementem egy picit sétálni, és a délutáni kávémat az erkélyen ittam meg.

Napfény!!!!