szombati izgalmak

Ma vagyok először egyedül (ha nem számítjuk a szept. 28-át és 29-ét). Bár nagyon örülök, hogy együtt lakunk Fannival, sőt, minden nap egyre jobban örülök neki, de most jólesik kicsit nem társaságban lenni. 

Mivel tegnap teljesen kiütöttem magam a JMO-ban (biztos a sok azbeszt), mára csak egy projektem volt, és azt sikeresen teljesítettem is, beiratkoztam a cuki városi könyvtárba. Van menő, OSZK-jellegű is, de én inkább a kisebb, FSzEK-re hajazó, de annál kb. ötször kisebb könyvtárat választottam, mert mindig a kisebbek pártján állok, meg mert sokkal szimpibb volt a honlapjuk. Véletlenül pont ott szálltam le a buszról, ahonnan öt perc volt gyalog az épület, odamentem, beiratkoztam (3 perc, 0 euró), aztán belemerültem a keresgélésbe. Van francia, angol, német és luxemburgi nyelvű szépirodalom, illetve szakirodalom, meg gyerekrészleg, és persze kézikönyvek, de az egész könyvtár elég kompakt (mások lehet, hogy inkább kicsinek mondanák); az egyetlen baj, hogy nagyon közel vannak egymáshoz a polcok, és így nem lehet kényelmesen elolvasni a címeket. De azért megoldottam a 110%-os látásommal. ;)

Végül két angol és két francia könyvet vettem ki, az egyik egy Woody Allen-kötet! :) Kint a Place d'Armes-on meg pont bolhapiac (brocante) volt:

Ahogy látszik, minden volt (és külön-külön is), sőt, ami nem látszik, hogy közben egy dán gyerekzenekar játszott és énekelt a tér közepén. Elég szörnyű volt, de cukik voltak. 

Aztán hazajöttem ebédelni, négysajtos tortellinit pestóval és sk. salátát a szokásos alapanyagokból: rukkola, koktélpari (itt ugyanannyiba kerül, mint a rendes), kaliforniai paprika, lilahagyma, olívaolaj.

És a végére egy szolgálati közlemény: csináltam "Fanni" és "Vera" címkéket, úgyhogy ha valaki csak az egyikünk bejegyzéseire kíváncsi (remélem, nincs ilyen! :P), az rá tud szűrni jobb oldalon a megfelelő címke kiválasztásával. :)

Szeretem a munkám!!! :) (avagy a lazac az új csirke)

Csütörtökön kaptam egy tök jó fordítást: a UN Women (az ENSZ nőjogi szerve) főtitkárhelyettesének Martin Schultznak írt levelét kellett magyarra fordítanom, amit a közelgő Nők és lányok elleni erőszak megszüntetésének világnapja alkalmából írt (M.Sch. és a Parlament részvételét kérve a világnapi eseményeken, illetve az akkor induló kampányban). Ez tök érdekes és nekem való feladat, nemcsak a téma miatt, hanem azért is, mert ez egy levél, ami ugyan hivatalos stílusú, de szabad szöveg, és sokkal kreatívabb feladat, mint pl. egy sablonokból álló jegyzőkönyv. Egyébként hasonló szövegeket az UNESCO-nál is fordítottam anno, úgyhogy még tapasztalatom is van benne. Nagyon hosszú és összetett mondatok voltak benne, és azokat is kihívás volt úgy szétszedni/rakosgatni/megfogalmazni, hogy magyarul (is) minél érthetőbb legyen. Persze kihívás a jó értelemben: nagyon élveztem a fordítást, részben a téma, részben a szabadabb forma miatt.

Előtte csak egy fordításom volt, a jegyzőkönyv. Ez szerintem első feladatnak tökéletes, mert rövid és nagyon sablonokra épülő (azaz a fordítás nagy része ennél valójában az, hogy előre megadott formulákat választunk ki), viszont kevés dolgot lehet benne elrontani, így arra pont jó, hogy a TWB használatát gyakoroljuk rajta. Ezt Ági tegnapra ki is javította, két apróságot (formai, illetve helyesírási hibát) talált benne, de megdicsért (bár ő is elismerte, hogy ez nem jelentett nagy kihívást).
Emiatt a levél fordítása után kicsit izgultam, hogy vajon ez hogy sikerült, mert ennél tényleg az derül ki, hogy hogy fordítok. Ráadásul nem volt túl sok időm átnézni, mert közeli határidejű.

Ma (péntek) délelőtt Studio képzésen voltunk (ez a másik fordítástámogató szoftver ("CAT"), amit használunk majd. Még csak az alapokat vettük, a jövő héten lesz a folytatás. Mindenesetre most már minden nekem szánt fordítást elkezdhetek, akármiben kell fordítani. 12-en vagyunk egy csoportban, velük lesznek majd közösek a kiscsoportos szemináriumok. A négy magyar lány mellett vannak hollandok, románok, portugálok, meg még valamilyen nemzetiség. Én a portugál srác (Pedro) mellett ültem, aki rólam (!) puskázott a franciára fordításnál (a példafeladat EN-FR nyelvpárra volt állítva), ami eléggé meglepett (van, aki még nálam is kevésbé tud franciául???),  de megtisztelőnek éreztem (pláne, mikor az ellenőrzésnél kiderült, hogy ugyanazt fordítottam, mint a "tanár"). Még a technikai részben is én segítettem neki, pedig az IT szintén nem erősségem. (Egyébként ő is és a portugál lány, Teresa is jófejnek tűnnek, holnap ők is jönnek Trierbe, utána pedig Teresa vasárnapi születésnapját ünnepeljük. Lehet, hogy velük össze fogok spanolni???)

A Studio után visszamentünk az irodába, ahol Ági visszajelzést adott a tegnapi levélről. Megdicsért, azt mondta, nagyon jól fordítok, csak apró stilisztikai dolgokat javított (szórend, stb.)! :) Annyira örülök, mert én is úgy éreztem, hogy amellett, hogy élveztem a fordítást, jól is sikerült, de mégiscsak egy profi visszajelzése a mérvadó!

Szeretek fordítani! :)

Ma rövid péntek lévén már fél 2-kor végeztünk, és rögtön átmentünk kajálni. Az első hét sikeres túléléséért ma kivételesen 3 fogással jutalmaztam magam (6,50-ért):

A mai menü: hagymaleves sajttal és krutonnal, "laminált lazac" (az angol kiírás tanúsága szerint "laminated of salmon" zöldségekkel, málnás krémtúró. Lazac egyébként minden héten van legalább egyszer, és főételként nem is drágább, mint a húsok. Itt nem számít luxusnak, úgyhogy ki is használom és előszeretettel fogyasztom! :) Egyébként sajnos ma pont előttünk fogyott el és 20 percet kellett várnunk rá. Ha tudtuk volna, hogy a laminálás ilyen sokáig tart, nem álltunk volna be a sorba. Egyébként az ebédlő bejáratánál nem csak kiírva vannak az aznapi kaják, hanem mindegyikből ki is van téve egy adag, hogy meg is nézhessük, milyenek. Kitaláltuk, hogy akkor lennénk igazi magyarok, ha nem vennénk meg a kaját, csak ezeket a kitett tányér ételeket vinnénk el (esetleg ételhordóban csempésznénk haza)... :)

Délután semmi izgi nem történt, hacsak az nem, hogy most először kipróbáltam a mosógépet. Ezt csinálta:



Esküszöm, hogy a blúzt és a pizsamanadrágot teljesen külön tettem bele! Hogy ezt hogy csinálták, azt inkább nem akarom tudni...

Verával az első közös hétvégét a sarki töröknél ünnepeltük meg, és megkezdtük az aggódást a pihenést.

Jó hétvégét mindenkinek! :)

Hogyan nem fordítok még mindig

Már véget is ért az első hét, és én, Fannival ellentétben, még mindig nem fordítottam. :D 

Mindenesetre először megmutatom az irodámat, kilátással egyetemben:

Igen. Ilyen kopár. Igen. Állítólag nem voltak ennyire üresek az irodák, csak most a költözés miatt már kb. mindent elvittek, ami nem kell a mindennapi munkához, mondjuk a magyar osztálynál ez abszolút nem indokolt, mert ugye hivatalosan senki sem megy sehová május végéig. 

Viszont ma olyan köd volt, hogy ezt láttam 3/4 9 körül, amikor megérkeztem:

Na, de kicsit a munkáról, amit nem végzek (remélhetőleg jövő héten már de). Szóval ezt az egész fordítás-dolgot nem úgy kell elképzelni, hogy van egy szöveg, amit nekiállunk lefordítani a Wordben, nulláról, és teljesen a mi művünk a célnyelvi szöveg. Nem, nem, hanem van egy Studio nevű fordítóprogram, amiben el lehet menteni a fordításmemóriát, vagyis adott kifejezések/szavak/mondatrészek párjait a forrás- és célnyelven. Például, ha az ember fordít franciáról magyarra, és az eredetiben ott van, hogy Parlement Européen, és beírja a célnyelvi szöveg megfelelő sorába, hogy Európai Parlament, és elmenti, akkor legközelebb, amikor megint szerepel a Parlement Européen, a program automatikusan feldobja a magyar verziót. Persze ennél sokkal szofisztikáltabb a dolog, de kb. ez a lényege. És a szöveg elkészültével el lehet menteni a teljes fordítómemóriát (tehát az összes új szó/kifejezés/mondatrész-párt az adott két nyelven), amit egy következő fordításnál tökéletesen föl lehet használni. Amikor a program felajánlja a célnyelvi megfelelőt, akkor azt is kiírja, hogy hány százalékban azonos a forrásnyelvi verzióval, és sokszor 100%, de van, hogy kevesebb, és olyankor például a formázás szokott különbözni, vagy számok/tulajdonnevek, szóval nem feltétlenül tartalmi dolgok; de persze az is előfordul, hogy egyáltalán nincs előzmény, hanem egy-egy részt teljesen "nulláról" kell fordítani. 

Bocs, ha valakit most kiábrándítottam, de azért keep in mind, hogy sokszor van, hogy nem is Studióban kell fordítani, hanem mezei Word-fájlban, pl. nekem az egyik első feladatom az, hogy egy magyar (HVG!) cikkből írjak angol (!) rézümét. Szerencsére ráérek vele kb. huszonhetedikéig. Meg olyan is van, hogy új típusú/nyelvpárú dokumentumot kell Studióban fordítani, és az is nagyon sok munka.

Így néz ki az a felület, ahova a feladatokat kapom:

Mindent kihúztam, ami alapján be lehetne azonosítani a dokumentumokat :P Amúgy innen kb. mindent el lehet érni, adatbázisokat, a munkalapot, amin rajta van az összes instrukció. A második oszlopban a betűkódok jelentése: TRA (traduction) = fordítás, REI (révision interne) = belsős fordítás lektorálása, RSE = résumé. Ezen kívül van még REX (révision externe) = szabadúszó/külsős fordító fordításának lektorálása, de azt asszem gyakornoknak nem adnak.

Más random dolgok: voltam ma a Cactusban holnapi ebéd végett (sic), és azt tapasztaltam, hogy a sütiket ilyen kiszáradásgátló zacskóban lehet elhozni (az ott egy kókuszcsók a hétvége örömére):

És itt pedig az utcánk látható tegnap este hét körül: 

BON WEEK-END ! :)

Hétfő, kedd, szerda (spoiler: fordítottam!!!!!)

Összefoglaló az elmúlt 3 napomról (Fanni). Kicsit csaponganak a gondolataim, mindenféle eszembe jut, ezért csak slágvortokban sorolom fel, hogy mi minden történt eddig a héten.

Hétfőn:

• Egész nap betanítás volt, Alexa, az egyik asszisztens tartott nekünk képzést hivatalosan az asszisztensi munkáról (fordítások előkészítése, az ehhez használatos programok, stb.), de valójában közben a fordításról is beszélt, így teljes mértékben sikerült összezavarnia. Egyébként sem volt túl hatékony a módszere, ő ült az asztalánál (a tejeskávéját kortyolgatva hétfő reggel! *.* ), és a saját monitorján mutatta, hogy mi meg hogy, mi pedig mögötte/körülötte 4 hokedlin próbáltuk követni a folyamatos információáradatot. Eleve nagyon sok és tömény volt az egész (délután már az ébren maradásért küzdöttem), de amikor tudtam (volna) figyelni, akkor is összefolyt, hogy minket ebből mi érint és mi nem. Meg szerintem egyébként is sokkal könnyebb a dolgokat magunknak kipróbálni, mint passzívan nézni és megpróbálni megjegyezni, hogy melyik ikon mire jó.
• Délután volt egy értekezletünk Jocóval, aki a főnökünk (a magyar fordítók osztályvezetője). Bemutatta egy kicsit az osztály munkáját, meg saját magát, és mi is beszéltünk egy kicsit magunkról.

• A múlt héten jelentkeztünk egy nemzetközi tagokból álló kórusba, de sajnos nem csatlakozhattunk, mert a téli koncertszezonra már elég sok próbán túl vannak. :( Még egy potenciális kórus jöhet szóba, nekik ma írtunk, de sajnos az is elég bizonytalan még.

• Este megérkezett egy új lakótárs: egy cseh fiú, Radek. Ő a hónap végéig marad (a velünk szomszédos szobában), utána egy szlovén lány költözik majd a helyére. Most már tényleg igazi multikulturális olvasztótégely (sic!) a ház, lakik benne 2 albán, egy lengyel, egy cseh, egy brit, a házigazda (belga), és mi, a 2 magyar. Ledio, Rudin, Simon, Radek és én este beültünk egy sörre a sarki kocsmába (Rudin miatt taxival mentünk!!!), és ott beszélgettünk többek között a brit nők kinézetéről, a cseh sörökről, az MTK-ról, és főleg a Házinéniről...

Kedden:

• Megkaptam és meg is csináltam az első fordításomat!!!!!!!!! Annyira jó érzés volt végre tényleg csinálni valamit! :) Ági, a mentorom segített, de utána egyedül fordítottam le egy jegyzőkönyvet. Ez elég monoton, de nem nehéz feladat, mert viszonylag állandó kifejezések szerepelnek benne, amiknek mind megvan a bevett magyar párja, csak oda kell figyelni az apróságokra. Visszajelzést még nem kaptam.

• Megvan a szállásom a strasbourgi kirándulásra!!! Még első nap figyelmeztettek, hogy mindenképp minél hamarabb (lehetőleg azonnal) foglaljunk magunknak szállást a 3 napos novemberi "osztálykirándulásra", mert üléshét lévén nagyon hamar el szoktak fogyni a szabad szobák. Kedden ebédnél Judit és a lakótársai pont arról beszéltek, hogy kellene egy hatodik ember a hatágyas AirBnB-be, én meg kaptam a lehetőségen. Így most nem kell a kereséssel foglalkoznom, és 50 euróért tölthetek 2 éjszakát egy tök jó lakásban, jó helyen. :)

• Jelentkeztem jógára, még nincs válasz, hogy beférek-e a csoportba.

• Este voltam németórán! 2 meghosszabbított gyakornok szervez nyelvórákat gyakornokoktól gyakornokoknak. Igazából csak összehozzák a keresletet a kínálattal: akit érdekelt a dolog, megírta nekik, hogy milyen nyelvet szeretne tanulni és milyen szinten, illetve hajlandó-e az anyanyelvét tanítani az érdeklődőknek, ők pedig összehozták a tanárokat a diákokkal, illetve szereztek termet. Én németre jelentkeztem (az angolt és a franciát naponta használom, új nyelvet meg nem érdemes elkezdeni ennyi időre heti 1x), hátha sikerül egy kicsit fejlődnöm, vagy legalább feléleszteni a tudásomat. Felajánlottam, hogy tartok magyart, de érdekes módon nem volt rá igény... Mivel a középhaladó német ebédszünetben van, inkább a haladóra mentem el első körben, ami munkaidő után van (egy óra). 6-an voltunk diákok (2 finn, egy görög, egy cseh, és egy olasz), úgyhogy végre találkoztam másokkal a magyar gyakornokokon kívül! A szint elég vegyes, főleg a beszélgetésen lesz a hangsúly. Minden héten más téma lesz, jövő héten a menekültek. Az a baj, hogy tök sok mondanivalóm lenne a témában, de németből egyelőre a legegyszerűbb mondatokat is percekig fogalmazgatom... Még egyébként is meglátom, hogy maradok-e, több dologtól függ még. Lehet, hogy jövő héten mégis kipróbálom a középhaladót.

Szerdán:

Délelőtt volt az első tréningünk, terminológia témakörben. Nem elég, hogy a "kedvenc" termemben volt (a Schumanban az a levegőtlen terem, ahol első nap délután voltunk), de már reggel 9kor sikerült megalapozniuk a hangulatot azzal, hogy amikor egy görög bácsi elmondta, hogy mikről lesz szó, hozzátette, hogy "régebben a szünetben volt kávé meg víz, de az EU-nak nincs pénze, úgyhogy most nem lesz. A földszinten vannak automaták.". Ezt így képes volt bejelenteni!

• Ráadásul elmondták, hogy minden diát, infót és linket megkapunk majd emailben, így az utolsó csepp motivációnkat is elvették, hogy esetleg jobban odafigyeljünk.
  A "képzés" egyébként kevés gyakorlati haszonnal szolgált. Az elején bevezetőt hallhattunk a terminológusok munkájáról, majd elméleti (sőt, már-már filozófiai) bevezetőt a terminológiáról, a fogalmakról, meg arról, hogy mi a különbség a "domain" és a "context" között. Kicsit ilyen "Szemantika 101" volt, a szokásos, bölcsésztanulmányok alatt ezerszer látott szemiotikai háromszöggel. Megtudhattuk, hogy "We use terms to name concepts.". #BTK. Persze ezek tök jó dolgok (főleg azoknak a gyakornokoknak, akik nem bölcsészek, hanem "rendes" végzettségük is van, és még nem hallottak ilyenről), de nem tudom, hogyan tudjuk ezt hasznosítani a fordításainknál.
  A szünet után a terminológiai projektekről volt szó (minden gyakornoknak részt kell vennie egy ilyen projektben, választhatunk egy témát, és ahhoz kell gyűjteni terminológiát az anyanyelvünkön). Elméletileg ennek a mikéntjéről lett volna szó, de az nem igazán derült ki, hogy hogyan is kellene ehhez hozzálátnunk. Csak a források megbízhatóságáról, meg a hivatkozásokról volt szó, illetve, hogy milyen témákból lehet választani. Én a fogyatékosságokat választom. :)

• 
• A délután elég üresen telt, még pedig azért, mert kétféle fordítástámogató programot használnak a Parlamentben (az egyiket már csak kimenő jelleggel, de még viszonylag sokat), mi viszont ebből egyelőre csak az egyiket tudjuk használni. A másikból a képzésünk pénteken lesz, addig viszont csak a másikkal fordítandó dolgokat tudjuk csinálni. Ma viszont egyelőre ilyen csak olaszul volt, úgyhogy én nem sok mindent csináltam (kitöltöttem a tesztet, amit múlt héten kaptunk Ágitól, aztán együtt megbeszéltük). Holnap viszont 2 fordítás is vár rám!

Holnap tehát sok munkám lesz, pénteken pedig szeminárium a másik fordítós programról. A hétvégére is vannak már tervek: szombaton megyünk Trierbe, ami nagyon közel van, a német határ másik oldalán. Én amúgy is akartam menni, de most a facebook csoportban is verbuválnak gyakornokokat, úgyhogy közös kirándulás lesz. Vasárnap pedig street food fesztivál lesz, pont a mi környékünkön! :)

Vera első napja a dolgozóban

!!!! Voltam ma az irodámban!!!!!!!4444!!!! 

Holnap lefényképezem azt is, mert muszáj látnotok, hogy milyen gyönyörű (se!). Viszont a kilátással baromi nagy mázlim van, mert a város felé néz az ablakom, és az ötödiken vagyok, úgyhogy a színes lombokat látom... ebből a festői épületből:

Ráadásul az épület nem csak hogy kb. a legrondább, amit életemben láttam (bár Fanni szerint a Schuman épület rondább), hanem azbeszt van a szerkezetében, amire lépten-nyomon feliratok figyelmeztetnek:

És ezért az épületet kb. jövő ilyenkorra már lebontják, úgyhogy most fokozatosan az összes iroda elköltözik, a magyar fordítói osztály hivatalosan májusban költözik ki (értsd: augusztusban). Vannak olyan épületrészek, amelyek már most le vannak zárva, és ez tök nagy trauma azoknak, akik 5+ éve itt dolgoznak, nem csak azért, mert az épületben van mindenféle facility, úgy mint bolt, bank, posta, trafik, hanem mert még nincs meg a végleges új hely, hanem háromfele osztják az itt dolgozó, szerény becslésem szerint öt-hatszáz embert, van, akiket ideiglenes épület(ek)be. 

Anyway. Tehát voltam az irodámban, találkoztam az advisor-ömmel, aki kb. a közvetlen főnököm, nagyon szimpatikus, meghívott két kávéra is (nem közvetlenül egymás után :D), az első napom örömére. Zárójel: a bizottsági kávézó tejeskávéja tök jó és 90 cent. Olcsóbb, mint otthon. :P Megismerkedtem a magyar fordítók kb. egynegyedével - sokan otthonról/távolról dolgoznak az azbesztveszély miatt -, mindenki nagyon kedves és segítőkész és közvetlen, és úgy éreztem, hogy örülnek nekem és én is szimpatikus vagyok nekik. :) Az első pillanattól megtaláltuk a közös hangot, mondjuk nagyon hosszan nem beszéltem senkivel, de akivel igen, azzal úgy éreztem, hogy egy hullámhosszon vagyunk.

Ma egyelőre annyit sikerült intézni, hogy lett jelszavam meg felhasználónevem az irodai géphez, ehhez kb. húsz percig kellett telefonálnom a helpdeskkel franciául, szóval ugyanaz, mint Fanninak egy héttel ezelőtt, meg megnéztem az outlookomat, ahova kapjuk a feladatokat, és láttam, hogy már van is nekem kiosztva két feladat, de egyik se fordítás. :D Hanem az egyik egy lengyel (!) fordítás lektorálása (!), a másik pedig egy magyar szöveg angol rézüméjének megírása. Mindkettőre bőven van időm, de még jó is, mert egyelőre magához a fordítószoftverhez nem férek hozzá és nem is tudom használni, majd holnapután lesz belőle tréning. 

Délben végre eljutottunk A Menzára, ez állítólag még csak nem is annyira jó, de nekem tökéletes volt, sőt, tök nagy a választék, minden nagyon guszta, rengeteg a zöldség-gyümölcs, szóval lehet összeválogatni, amit csak akarok. Mindennap van napi főétel, napi vegetáriánus főétel és napi tészta, ezek 3,40-be kerülnek a gyakornokoknak, minden másra nem jár a kedvezmény. 

Kirúgtam a hámból és a napi főétel mellé egy tányér gyümölcsöt választottam, ami drága volt ugyan (2,70), de jó döntés, mert ez így egyben volt a saláta, a desszert és a... gyümölcs.

A főétel cordon bleu gombás szósszal, sültkrumpli és grillezett paradicsom volt.

Délután hosszas fejtágításon kellett résztvennünk (többesszám: fordító gyakornokok), IT témában, adatbázisok, jelszavak, outlook, Windows úgy általában (!), de nem is emlékszem, hogy miket mondott a pasas, mert annyira monoton és halk volt, hogy az is óriási erőfeszítésbe került (a két kávé ellenére!), hogy ne aludjak el. 

Amikor kijöttünk a JMO-ból (ez a Jean Monnet rövidítése, minden épületnek betűkódja van), tök hideg volt és szemerkélt az eső, meg fújt a szél, szóval elég rusnya volt az idő, de tök szép színesek voltak a fák. Még elmentem az Auchanba bevásárolni, tényleg óriási a választék, és olyan gyönyörűek a sütik!!!!! De erős voltam, és csak szükséges dolgokat vettem. 

Amúgy az árak nem annyira vészesek, 20 euró fizettem, és ebből vettem bagettet, felvágottat, kenőmájast, paradicsomot, paprikát, rukkolát, gyümölcslevet, banánt, müzlit (meg Fanninak egy szemceruzát)... Ebből a bagetten kívül minden elég kb. egy hétre (a szemceruzáról nem is beszélve). A bagett meg 70 centbe kerül.

Ja, tegnap kitapasztaltam a mosást, a pincében van mosógépünk, és itt a közeli, Cactus nevű szupermarketben vettünk mosógélt, meg van fregoli, úgyhogy tisztára otthon érzem magam (mínusz a pince).

Holnap unit meeting lesz, ha minden igaz, megismerkedem az összes magyar fordítóval. :) 

Az ott a fák mögött a JMO.

Libamájas szendvics és macaron, aka. a nulladik "munkanap"

El se hiszem, hogy már egy hete itt vagyok, és már el is jött az első munkanap ideje. Jó, hát inkább a nulladiké, mert ma igazából nem volt érdemi munka, sőt, egy egész más városrészben és épületben voltunk, mint ahol effektíve dolgozni fogunk. Whatever. 

A nap első részében iszonyú érdekfeszítő (se!) előadásokat hallgattunk egy szűk, földszinti, levegőtlen teremben, lehet tippelni, hogy hányan nem aludtak el már a második beszéd előtt. Az lett volna a dolog lényege, hogy mivel összesen hat luxembourgi főigazgatóság (Directorate-General, vagy franciául Direction Générale, röviden DG) van, és mindenhol van legalább egy gyakornok, mindegyiket bemutatják nekünk, hogy azért nagyjából lássuk, mi hogyan működik. Na most ezt úgy kell elképzelni, hogy vagyunk összesen 42-en luxembourgi gyakornokok, ebből 26 fordító, a maradék pedig random DG-kbe, meg a Publications Office-ba, meg az Európai Bizottság Képviseletére van beosztva, van, ahol konkrétan egy-egy gyakornok lesz csak. Never mind, ezekről a helyekről is mindenkinek végig kellett hallgatnia a beszédeket, ahelyett, hogy párhuzamosan csinálták volna, és mindenkinek csak a számára releváns egységről kellett volna végighallgatnia a tudnivalókat. Már felvetettem Paulinának, aki a lengyel havernőm, hogy esetleg létrehozok egy Time Management Subcommittee-t. 

Ja, mert nekünk ilyen is van, subcommittee-k, azaz al-bizottságok, akik a gyakornokság alatt különböző dolgokat szerveznek, pl. a Language Subcommittee szervez nyelvórákat (a gyakornokok önkéntes alapon taníthatnak nyelveket egymásnak), a Trip Subcommittee meg kirándulásokat. Meg van, vagyis lesz, ha akarunk, egy Charity Subcommittee is, amelyik a tavalyi turnusban pl. örökbefogadott egy ruandai és egy afgán gyereket, illetve a nepáli földrengés sújtotta területekre küldött egy csomó adományt, amit a saját maguk által szervezett jótékonysági eseményeken gyűjtöttek. Ez nagyon szimpatikus. És olyan subcommittee-ket hozunk létre, amilyeneket akarunk, asszem, két hét múlva kell majd megszavazni, hogy mik legyenek ebben a turnusban. 

És mindemellé van a turnusunknak elnöke, alelnöke, pénztárnoka és al-pénztárnoka, akiket ma választottunk meg. Paulináék kapacitáltak, hogy jelentkezzek elnöknek, de megfogadtam, hogy ebben az öt hónapban, ha csak lehet, nem szervezek semmit és nem én leszek az osztályfőnök kapcsolattartó, hanem csak követem az utasításokat, illetve a munkában leszek kezdeményező, nem a gyakornokok csoportján belül. Végül nem tudtam teljesen ellenállni a kísértésnek, és alelnöknek jelentkeztem, de négyünk közül nem engem választottak. Nem vagyok elkeseredve. :P

Visszatérve, az előadások után volt fogadás, megint iszonyatosan fancy kajával, mini szendvicsek libamájjal és fügével (!) / lazaccal / kaviárral, desszertnek meg többek között mini éclair és macaron, ezt le is fényképeztem, de csak telefonnal:

Az egyik szervező aggódott, hogy elég lesz-e a kaja, mondván, idézem, "csak erre telt a Brüsszeltől kapott büdzséből", ja, bocs, csak a macaronra meg a lazacra.... (mondta a szegény kelet-európai, aki életében nem látott ennyi lazacot egy helyen)

Kaptunk badge-et meg bérletet, a badge-en olyan arcot vágok, mint... mint mindig, amikor épp éhes vagyok. Vagy ideges. Ami gyakorlatilag szinoníma. :P Szerencsére ezeket is a telefonommal örökítettem meg, úgyhogy még annál is előnytelenebb, mint igazából. Mindegy, az arcomra úgyse kíváncsi senki. A bérlet az egész város összes buszjáratára érvényes, 2017. szeptember 30-ig :D, úgyhogy vissza kell adnunk, amikor vége a gyakornokságnak, hogy a következő gyakornokok megkapják.

A napunk már 4-kor (!) véget is ért, és hazafele végre vettem kulcstartót (második számú küldetés teljesítve), hogy ne veszítsem el az egy szem kulcsomat a házhoz, meg ezt láttam:

Brüsszeli (és antwerpeni) csipke

Mivel elég hosszú lenne elmesélni, hogy mi mindent csináltam ez alatt a nagyon hasznos (se!) öt nap alatt Belgiumban, inkább két részre bontom, pluszokra és mínuszokra. És ez utóbbival kezdem, hogy utána a jó dolgokkal el is nyomjam. ;)

Az egésznek SEMMI értelme nem volt számunkra (többesszám: luxembourgi gyakornokok). A két welcome event kizárólag azok számára tartalmazott hasznos (vagy bármilyen) információt, akik Brüsszelben fogják tölteni a következő öt hónapot. Minket konkrétan leszartak. Ma, a hivatalos welcome conference-en volt az első (!) alkalom, hogy egyáltalán a luxembourgi gyakornokok mint olyan(ok), szóba kerültek. 

Ez a másik: két welcome event volt, és azon túl, hogy egyiknek sem volt értelme, legalább jó messzire szervezték őket egymástól, mármint időben, az egyik csütörtökön volt, a másik ma. És mindkettőt letudhattuk volna egy nap alatt. Maximum kettő, ha nagyon sokat akar beszélni valaki. :P A harmadik, hogy mivel elég macerás lett volna a két esemény között hazajönni, nyilván inkább maradtam Brüsszelben, és nyilván kellett szállást-kaját-közlekedést fizetnem. És ezt a Bizottság megtéríti, mi az, hogy, napi 92 euró napidíjat kapunk... február végén. Ez volt tényleg a legrosszabb az ottlétben, hogy ebben a hónapban mi (= bizottsági gyakornokok) eleve a tizenötödike helyett csak a hónap végén kapunk fizetést, plusz holnap kapunk csak luxembourgi bérletet és holnaputántól tudunk a bizottsági menzán enni (3,40 eur/menü). Addig mindenki húzza ki, amivel tudja. Csak avégett, hogy értsétek, mi a probléma, én a brüsszeli 4 (teljes) nap alatt kb. 300 eurót költöttem! Rengeteg pénz. És nem arról van szó, hogy bementem minden boltba és összevásároltam az összes szuvenírt/gofrit/sört/csokit. Persze nyilván volt olyan, amit nem kellett volna megvennem, de erről majd a pozitívumok részben. :P De - elsősorban az aggódó felmenők megnyugtatására mondom - még így is viszonylag olcsón ettünk és laktunk. Erről is majd a következő részben. 

Még egy gondolat erejéig visszatérek magukra a welcome eventekre, aztán nem panaszkodom, hanem inkább örülök. A welcome eventek hihetetlenül, kifejezhetetlenül semmitmondóak voltak. Leginkább a mai konferencia. Nettó bullshit. És ha a közönségből valaki feltett konkrét kérdést, akkor arra is elkenték a választ, például senki nem tudta meg, hogy milyen esélyei vannak egy vak olasz lánynak a gyakornokság után Brüsszelben bármilyen munkát kapni. Pedig ez két, állítólag kulcsfontosságú EU-s területet is érint, a fiatalkori munkanélküliséget illetve a szolidaritás/esélyegyenlőség/akadálymentesség témáját. De se Navracsics (!) biztos úr, se a jelenlevő olasz EP-képviselő nem tudták se azt mondani, hogy fingjuk fogalmuk nincs, se azt, hogy ilyen és ilyen lehetőségek vannak, hanem ehelyett mindketten 25-25 percig beszéltek teljesen másról.

És most jöjjön a pozitív rész.

NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON jófej emberekkel ismerkedtem meg, leginkább egy lengyel és egy máltai lánnyal spanoltam össze, angolul csapattuk négy napig, és egyáltalán, mindenki egészen szimpatikus volt, tényleg the cream of the cream ezek a gyakornokok, tök intelligensek, széles látókörűek, stb. 

Ezen kívül nagyon szép időnk volt végig, és most láttam Brüsszelnek olyan részeit is, amiket eddig nem, úgyhogy kezdem kifejezetten megszeretni. Plusz nagyon jó helyen szálltunk meg, ami dupla megkönnyebbülés volt, egyrészt saját magam miatt, másrészt pedig mert még amikor lefoglaltam a hostelt, beírtam a csoportba, hogy ezt találtam, és tök sokan követtek és lefoglalták. Úgyhogy szerintem már nem lennék életben, ha nem lett volna jó. :P 

Nagyon jókat ettünk, főleg az Exkiben, levest, szendvicset, salátát, néha sütit. Nemcsak finom és egészséges, de még szép is az összes kajájuk! A körülményekhez képest (Belgium, bio kaja) nem drága. Egyszer ettünk gofrit, de az is sok volt, öt hónapra elegendő tejszínhabot nyomtak rá. Söröztünk is, tegnap voltunk a Delirium Tremensben végre, ami egy kultikus brüsszeli kocsma, három szintje van és 1200 különböző fajta söre, én a "Barbar" nevű, mézes, szőke sört próbáltam ki, erős volt, de egészen finom. 

 

Mivel volt három teljesen üres napunk, szombaton elmentünk Antwerpenbe, tök cuki hely, de igazából nagyon kicsi és elég rá kb. 3 óra. Az óváros szép, de egyébként tényleg semmi extra.

Ugyanaznap este pedig részt vettünk a Nuit Blanche ("fehér éjszaka") nevű programon, ami a hosteltől gyalogos távolságra volt, mindenféle installációk fénnyel, hangokkal, a városi térbe integrálva, teljesen ingyenes, ha jól emlékszem, 25 vagy 26 állomás volt, mindegyiket végiglátogattuk, és még így is hazaértünk már éjfél körül. 

Ami még plusz, hogy az volt az egyik küldetésem/ünk, ahogy Fanni korábban említette, hogy vegyünk hátizsákot, ezt sikerült teljesítenem Brüsszelben, egy strapabíró, vízhatlan, sokrekeszes, ráadásul bordó példányt tettem magamévá az arab (muszlim? nem tudom, mi a politikailag korrekt... mindenesetre bevándorló :D) bevásárlóutcában huszonöt euróért, ami az Auchanban tapasztalt 55-höz képest nem rossz, sőt.