2015. november 14., szombat

Benelux túra: beszámoló még több képpel - frissített bejegyzés

Ugyan közben elérkezett az újabb hétvége, de csak most jutott rá időm, hogy megírjam az előző hosszúhétvége krónikáját.

3 lányhoz, Ruth-hoz (NL), Teresához (PT) és Annához (BG) csapódtam negyediknek, hogy bejárjuk Belgiumot, amit én egy hollandiai kiruccanással spékeltem meg. :)

Először Gentbe mentünk. 6:10-kor indult a vonatunk, háromórás utazás várt ránk Brüsszelig, ahonnan még 20 perc Gent. Brüsszelbe és vissza a jegyet kedvezménnyel vehettük meg, mert ha 3 fő együtt utazik, akkor fejenként 45 helyett csak 29 euró a retúrjegy. Brüsszelben pedig 10 utazásra érvényes bérletet vettünk, amit több fő is használhat, felszállás előtt kell kitölteni, hogy honnan hova megyünk vele, és így hárman el tudtuk használni a 3 db útra.

A fárasztó és hangos tinilányokkal megspékelt út teljesen megérte: Gent gyönyörű, telejesen odavoltunk érte mindannyian, és ráadásul a nap is kisütött, 18 fok volt, már nem is emlékeztünk, hogy az milyen!


A csomagokat leraktuk a megőrzőben, majd egész délután sétáltunk a városban, a várat is megnéztük, de csak kívülről, mert Bruges-be így is csak estére értünk. Képek Gentből:


limerick könyvesbolt :)

a régi és az új találkozása, és kedvenc kávézónk (sajnos csak kívülről)













a genti katedrális, amint nem fér bele a képbe

Gentben is a Saul fiát hirdetik






Tiszteletet kérünk Isten házában, csendet, rendes ruházatot és viselkedést!
eklektikus szószék
itt már belefért









Cukiságok boltja


A Vár se fért bele teljesen






Gentből tehát Bruges-be (vagy flamandul: Bruggébe) mentünk át, sajnos már sötét volt, mire megérkeztünk, így nem nagyon tudtunk várost nézni. Letettük a cuccunkat a hostelben (nagyon király hely, saját bárja van, adnak reggelit, abszolút meg voltunk elégedve), és söröztünk egyet a recepció melletti bárban. Természetesen különböző helyi söröket próbáltunk ki, majd bementünk a belvárosba, ahol 2, a turistatérkép által ajánlott helyet is megnéztünk, de mindkettő tele volt (és egyik helyen sem tűnt úgy, hogy szívesen látnának), így befejeztük a városnézést, és visszamentünk a hostelba, ahol ittunk még egy sört.


balról jobbra: Anna, Fanni, Ruth, Teresa





szelfipróbálkozás
Másnap reggel Antwerpen volt az úticél, és úgy döntöttünk, hogy gyalog sétálunk el a (kb. 50 percre lévő) pályaudvarig, hogy útközben azért mégis lássunk valamit a városból is. A belváros közepén összefutottunk egy csoport parlamenti gyakornokkal, akik Brüsszelben töltötték az egész hétvégét, és onnan ruccantak ki egy napra Brugesbe.







Ruth segít értelmezni a flamand nyelvű kiírást, miközben én reménykedek, hogy ha jó helyre dobom a levelet, akkor rendben megérkezik (spoiler: megérkezett!)
Antwerpenbe ismét Brüsszelen át, összesen kb. kétórás utazás során jutottunk el (immár csak hárman, mert Ruth ott maradt Brüsszelben). Sajnos nekem csak három óra jutott ebből a gyönyörű városból, de azalatt megnéztem a legjobb látnivalókat: a legjobb sültkrumplist, ahol ebédeltünk, a pályaudvart, ami az egyik legszebb Európában, és a MAS múzeum tetejéről ingyen megtekinthető gyönyörű kilátást.
az antwerpeni pályaudvar kívülről...
... és belülről

Belgium (állítólag) legjobb sültkrumplija, és sajtkrokett







ennek a tetején voltunk





meggyes-tejszínhabos gofri
Én a múzeumból rögtön a pályaudvarhoz siettem, innen indult a Deutsche Bahn által üzemeltetett, mosdóval és wifivel felszerelt (nem fűtött!!!!) buszom Eindhovenbe.
Itt találkoztam Pitájjal (aki nem tudná, ő az unokatesóm, aki civilben Péter névre hallgat), aki akkor ért vissza Amszterdamból. Pitáj nagy világutazó, és már több, mint egy éve Eindhovenben él, ahol a Philipsnél dolgozik. A Research and Design részlegen van (mint "People Data Researcher", azaz emberadat-kutató :D ). Egy olyan projektben vesz részt, ahol okoscumisüveget fejlesztenek, ami egy csomó minden adatot mér a babával kapcsolatban, ezzel információt ad a szülőnek. Illetve van most még egy projekt, egy okosmatrac, szintén babáknak. Mindkét termék a tesztfázisban van egyelőre. Szerintem ez annyira menő, nagyon büszke vagyok rá, hogy 24 évesen ilyen király dolgokban vesz részt! :)

Szerencsém volt, hogy most mentem meglátogatni, ugyanis múlt hétvégén kezdődött a GLOW. Ez egy egyhetes fényfesztivál, minden este egy csomó épületet meg területet megvilágítanak, illetve mindenféle fényinstalláció tekinthető meg. sokkal érdekesebb és hangulatosabb volt, mint képzeltem, végigmentünk az egész útvonalon, és nagyon tetszett. Próbáltam pár dolgot fotózni, de élőben százszor jobb (és zenei aláfestés is van a legtöbbhöz).

videó egy templom falán

Hollandiában mindenki magas :(

lézerinstalláció

fáról lelógó óriás szentjánosbogarak

PET palackokból készült lámpások

nem hó, csak fény! :)

ez volt a kedvencem, halk zene is volt alatta, pont, mintha a Narnia filmben lettem volna!






épp a virtuális valóságban vagyok :)
vacsi a Glow caféban: bitterballen mustárral és sör
Másnap délelőtt Pitáj dolgozott, én pedig elmentem alacsony minőségéről és árairól Nyugat-Európaszerte méltán híres Primarkba (ami itt nincs). Egy szó: BAGLYOK!!! :)
Ebédre csatlakoztam Pitájhoz a High Tech Campuson, ahol vega indiait ettünk, sétáltunk, valamint megmutatta az irodáját (és két kollégáját). Spoiler: láttam a híres cumisüveget!


reggeli a The coffee labben: holland sajtos- mézes mustáros toast és flat white




Délután még együtt csapattuk, aztán feltett az Antwerpenbe menő buszomra, ahonnan vonattal Brüsszelbe mentem, a másnapi kötelező program végett. A pályaudvarról egyenesen abba az étterembe (kocsmába? sörözőbe?) mentem, ahol a többiek voltak, és isteni carbonade au chimay-t ettem krumplipürével (sörös mártásban párolt marhapörkölt, nyammmm). Bár a kaja után mindenki elpilledt, azért kellett még futni egy kötelező kört (részemről a kisbőrönddel) a világhírű Deliriumban, ami Brüsszel leghíresebb kocsmája, és többezer fajta sört csapolnak ott állítólag. íme az aznap esti társaság:

tőlem elkezdve: Iines (FI), Anna (BG), Tina (SK), Tina barátja, aki Brüsszelben él, de már nem emlékszem, milyen nemzetiségű, Alex (GB), Martin (EST), Pedro (PT), Teresa (PT)
 A sörözés után nagyon fáradtak voltunk, ezért amikor kiderült, hogy már nem jár a metró, taxit fogtunk és úgy mentünk a város északi részén lévő, viszonylag olcsó, ár-érték arányban viszont drága szállodai szobánkba. Nem minősíteném a helyet, de a legszebb az volt, amikor Anna és Iines beszorultak a két személyes liftbe, és még a recepciós bácsi is csak véletlenül tudta kiszabadítani őket...

Másnap volt a kötelező "osztálykirándulás" (tanulmányút), hogy megismerjük a brüsszeli uniós intézményeket, különös tekintettel a Parlamentre.
Szervezési hiba miatt a délelőttre tervezett csoportos parlamentáriumi látogatás késő délutánra halasztódott, így csak fél 12-kor kellett találkozni a Bruxelles Luxembourg (!) nevű pályaudvaron az aznap reggel Luxemburgból érkező többi gyakornokkal, illetve a minket kísérő "tanárokkal" (gyakornokokért felelős Illetők). Közösen bementünk a Parlament brüsszeli épületébe, ahol megmutatták, hol leszünk délután, majd mindenki az ottani menzán ebédelt (olyan, mint a miénk, csak rengetegen vannak és mindenért sokáig kell sorba állni).

Ebéd után elmentem az EPSO vizsgákról (EU-s intézmények alkalmazottai számára kötelező felvételi vizsgasorozat) tartott fakultatív előadásra, ami nem volt túl informatív (semmit nem tudtam meg, ami nincs fent a neten), majd kezdődött a kötelező rész: a Parlament kül-, illetve belügyi bizottságáról, illetve a bizottságokról magukról tartottak előadást, itt már voltak hasznos/új infók, de össze lehetett volna foglalni félóra helyett 5 percben.

Az előadások után betekintést nyerhettünk a bizottságok munkájába: az aznap délután ülésező bizottságok közül négyben foglaltak nekünk helyeket. Engem a belső piacért és fogyasztóvédelemért felelős bizottsághoz osztottak be, és bár Teresával megpróbáltuk elintézni, hogy inkább a női jogokért és nemek közötti egyenlőségért felelős bizottságba mehessünk (meg lehetett kérni, hogy másik bizottsághoz mehessünk, ha jobban érdekel), de ők sajnos aznap nem üléseztek, úgyhogy maradtam az eredeti helyemen. Volt magyar tolmácsolás, így azt hallgattam, igyekeztem szakmai füllel figyelni, hogy legalább valami szakmailag hasznos legyen a programok között, mert maga az ülés teljes rizsázás volt végig: mindenki felszólalt és 3 percben elmondta, hogy milyen fontos a digitális belső piac, és, hogy az ezzel kapcsolatos törvények legyenek lényegretörőek, mert ez már nagyon szükséges a mai világban, és a) ne húzzuk túl sokáig, fogadjuk el az eredeti javaslatot minél előbb b) lehetőleg igyekezzünk beépíteni minden módosító indítványt.


Másfél óra után együtt átmentünk a Parlamentáriumba, ami egy ingyenes, nagyon érdekes és interaktív múzeum, ami az EU-t, illetve az EP-t mutatja be. Szerintem nagyon kreatív és minden célcsoportot megtalál (nem utolsó sorban minden uniós nyelven elérhető), én viszont már voltam egyszer, idén szeptemberben. de még így is ez volt a legérdekesebb része a napnak, mert így is találtam egy csomó mindent, amit legutóbb nem láttam.

A fárasztó és sajnos szerintem értelmetlen napnak 6-kor lett vége, fél 7-kor indult a vonatunk vissza Luxembourgba, fél 10-re pedig már itthon is voltam.


a luxembourgi intézmények makettje a Parlamemtáriumban: a közelebbi narancssárga toronyban dolgozom én
bizottsági ülés hátulról

2015. november 10., kedd

retrospektív (értsd: kusza) bejegyzés az elmúlt pár napról

A mai munkanapom extra rövid volt, 3/4 5 van, és már itthon vagyok, és csak 8-kor keltem. Ma ugyanis elmentünk (többesszám: a bizottsági gyakornokok) megnézni az Európai Befektetési Beruházási Bankot és az Európai Számvevőszéket. Mondhatom, rettentő izgalmas volt (se!). A Befektetési Beruházási Bankban annyi izgalom azért volt, hogy kaptunk inni, nagyon fancy kétdecis üveges 100%-os gyümölcsleveket, kávét, stb., meg hogy az épület nagyon jól néz ki, és a női WC-ben van melegvíz* van kitéve betét és tampon! O.o 
Jó, még az is izgalmas volt, hogy az egyik gyakornok rákérdezett a quantitative easing-re, és a nő azt mondta, idézem, I have no idea what you're talking about (fogalmam sincs, miről beszél) - pedig erről azért még nekem (!) is van idea-m, ha nem is véleményem, de legalább már hallottam a dologról, és még csak nem is dolgozom 18 éve az EBB-ben, mint a nő, aki a bemutatót tartotta. Hát ez volt az összes izgalom. A számvevőszéken az előadó pasi megkért random embereket, hogy mondják el az anyanyelvükön, az ő hazájukban hogy hívják az állami számvevőszéket (így). Vicces volt. Mindenesetre mivel a főnököm azt mondta, használjam ki, hogy megszerveznek nekünk ilyen programokat, és ne menjek be, szófogadóan nem mentem be. 

Retrospektíven haladva a következő téma a szülinapom, tegnapelőtt, de igazából nem aznap volt csak, mert már a hét közben elkezdtem kapni képeslapokat - és egy darabig nem is fogtam gyanút, csak úgy a 4. környékén, hogy hmmm, csak nem a Fanni keze van ebben? (Csak de. <3) Köszönöm mindenkinek, akitől már megkaptam, és annak is, akitől még nem! Kiraktam az irodában (ez még nem az összes):


Persze a cukika kórusom megint meglepett, kaptam tőlük egy videót, amin a Happy birthday-t éneklik vasárnap este a koncert után a kocsmában, jól kihangsúlyozva, hogy Veeee-raaaaaa... :D És tegnap a gyakornokok is megleptek, ez most már tradíció, hogy az egy épületben levők vesznek egy kis sütit az aktuális szülinaposnak és közösen felköszöntik. :)) Meg persze tök sokan írtak FB-n, meg e-mailben, szóval jó szülinap volt.

A hétvégét (csak hogy tovább menjek a visszafelében [sic]) Frankfurtban töltöttük Benedekkel, igazából nem nagyon van ott mit nézni, viszont gyönyörű volt az idő, úgyhogy így éreztük magunkat:

Látszik mind a 26 évem összes megfontoltsága.
Sajnos két olyan dolog, ami érdekes lett volna - Judengasse Museum és zsidó temető - zárva voltak felújítás céljából, úgyhogy nem néztük meg, voltunk viszont a főtemetőben (Hauptfriedhof), ami gyönyörű volt, meg megnéztük a dómot, a bolhapiacot szombaton, meg sétáltunk a Majna-parton. Jó szülihétvége volt. És felfedeztem, hogy a dolgok tényleg mennyivel olcsóbbak Németországban, mint itt... Összehasonlításképp, egy alapozó itt 12 euró, Frankfurtban ugyanaz 5. A kaja is olcsóbb, de a tartós fogyasztási cikkeknél még markánsabb a különbség. 

Mi is volt még... Ja, igen, arról akartam írni még a múlt héten, hogy van lehetőség arra a gyakornokok körében (sic!), hogy nyelveket tanítsunk egymásnak, lehetőleg az anyanyelvünket, ingyen és bérmentve. Úgyhogy felajánlottam, hogy ha van érdeklődő, szívesen tanítok magyart, és mit tesz Isten, azonnal jelentkeztek is hárman, két lengyel és egy szlovák, ráadásul a két lengyel közül az egyik nem is gyakornok, hanem bizottsági dolgozó, csak hallott róla a másik lengyeltől, hogy van magyaróra. :D Eddig két "óránk" volt, azért idézőjelben, mert mindkétszer 25-30 perc volt kávészünetben - olyankor mindenkinek jobban fog az agya, mint munka után -, és nagyon élvezték a lányok, persze egyelőre igyekeztem nem a nyelvtanról beszélni, hanem játékosabbra, viccesebbre venni a hangot, és nagyon bejött. A múlt héten például vittem nekik olyan szavakat, amik hasonlóak angolul, franciául és a szláv nyelveken, de máshogy vannak magyarul, pl. irodalom, történelem, földrajz (ez Fanni ötlete volt), egyetem. És mindegyikhez adtam segítséget, hogy pl. irodalom / ír = to write, és ez alapján találják ki, mi lehet, és volt, amire rájöttek, de nem mindenre, viszont nagyon élvezték. :) A következő alkalom csütörtökön lesz, most kifejezetten szláv jövevényszavakat fogok vinni, aztán jövő héten jöhet a tárgyas és az alanyi ragozás. :P

Meg arról is akartam írni, hogy szerintem túl vagyok a nászutas fázison, de ez nem baj, csak észrevettem pár napja, hogy olyan dolgokról panaszkodom, amik korábban nem zavartak, vagy pont, hogy örültem nekik / érdekesek voltak. (Például hogy milyen jellegű szövegeket kapok fordításra.) Még mindig jól érzem magam és NAGYON örülök, hogy itt vagyok, de ez már nem a rózsaszín, hanem a standard szemüveg. :)


*A JMO-ban egyetlenegy férfi WC-ben folyik csak melegvíz, ott is csak azért, mert elromlott a csap. Sehol máshol az épületben nincs melegvíz. Seriously.

2015. november 6., péntek

The longer, the better! (?)

Meghosszabbítottak!!!*
Ez azt jelenti,  hogy felajánlották, hogy maradhatok még 3 hónapot, én meg elfogadtam, úgyhogy március végéig itt maradok.
Ez a magyar osztályon állítólag elég bevett (osztályonként változik, hogy mennyire szeretnek hosszabbítani, de összesen a gyakornokok harmada maradhat itt), de akkor sem magától értetődő, és bár eddig is célozgattak rá, csak most derült ki hivatalosan.

Ennek szellemében fogom kiélvezni a hosszú hétvégémet, amit Belgiumban és Hollandiában töltök majd. Kedd este jövök vissza, utána jön a fényképes beszámoló! Jó hétvégét Mindenkinek!

* Nem engem, csak a gyakornoki időmet. :)

2015. november 5., csütörtök

"Fanni! Az az igazság, hogy...

...nagyon meg kell, hogy dicsérjelek! Látszik, hogy értelmezted, amit fordítasz! Őszintén szólva élesen elválik a szövegben, hogy honnantól fordítottad te."

Ezt a visszajelzést kaptam tegnap. :)

2015. november 4., szerda

Róma, az Őrült Város

Nyilván nem tudom Rómát röviden összefoglalni, meg se próbálom, csak kiragadom a legmarkánsabb dolgokat.

Egy. A napsütés. Az valami hihetetlen volt. Nyilván azért is éreztem ennyire erősnek, mert itt Luxemburgban kicsit más fogalmaink vannak a napról mint olyanról (például, ha nincs köd, az itt már napsütésnek számít). Olaszországban konkrétan tűzött a nap, melegen és erősen, és vakítóan.

És a sárga épületek ezt csak még jobban felerősítették. Ez a kép olyan délután 4 körül készült.
A Villa Borghese parkja, reggel 9 körül.
Kettő. A forgalom. Erről nem készült kép, de az olaszok/rómaiak híresek arról, hogy ész (és következetesség) nélkül vezetnek, viszont a gyalogosokat minden körülmények között és bárhol átengedik. Amúgy a gyalogosoknak is háromszínű a lámpa, és a zöld nagyon rövid, viszont a sárga elég hosszú. Továbbá a buszmegállók nagy részében a táblán csak a buszok száma és a megállóik neve van kiírva, időpont semmi. És valamikor nyilván jön, csak mikor.

Három. A katakombák, ahol nem lehetett fényképezni, de nem ezért volt markáns. Hanem mert effektíve lent voltunk a föld alatt, egy 4. (!!!) században épült kiásott temetőben, ahova az első keresztények temették a halottaikat. Két tetem, ha nem is egészben, de megtekinthető volt, egy nőé és egy tizennégy éves fiúé. A hajuk teljesen haj-szerű volt. Negyedik század!!!

Négy. A fórum(ok). Hát az valami lélegzetelállító. A rengeteg rom, görög oszlop, épületrész, tényleg olyan érzésem volt, mintha most gyalogolnék bele a történelembe. (Voltunk a Kolosszeumban is, de az abszolút nem volt ilyen katarktikus élmény.)





Öt. A Vatikán(i) Múzeum. Hát az is minimum overwhelming volt, és persze befogadhatatlan menyiségű freskó és szobor. És azok a lábujjak...! Engem az embert ábrázoló szobrokban mindig valahogy az ragad meg, hogy a lábujjaik (és a sarujuk, a római szobrok esetében) milyen finoman és élethűen vannak kidolgozva. Na, itt kiélhettem a lábfétisemet. :P
A harmadik terem után csak sodródtunk a tömeggel és bámultunk minden irányba (addig próbáltuk felfogni, amit látunk), mert az épület(ek)nek egy négyzetmillimétere sem maradt kihasználatlanul, ahol nem freskó van, ott egy szobrocska, ahol nem szobrocska, ott egy szarkofág, ahol nem szarkofág, ott egy darab fal Krisztus előttről, és így tovább. És persze megnéztük a Sixtus-kápolnát is (Michelangelo mindenkit csókoltat), tökre nem ilyennek képzeltem, de nem lövöm le a poént.

Már ez is befogadhatatlanul sok festmény egy plafonon, és ez csak egy plafon egy folyosón.
Lábujjak speciel nincsenek (habár de, csak cipőben), van viszont gyönyörű csempe a padlón.
Ez a Sixtus-kápolna mennyezete, ahol nem lehet fotózni (nemcsak a mennyezeten).
Voltak ezeken kívül is olyasmik, amikre szívesen emlékszem vissza, például a temető, ahol Keats nyugszik, vagy a "Notre-Dame", ami homályos volt a tömjéntől, de gyönyörű, a fagyi, a tészták, a pizza, a csónakázás a Villa Borghese parkjában a tavon, a naplemente Ostiában a tengerparton... :)

Naplemente Ostiában - hirtelen ötlettől vezérelve felszálltunk a HÉV-re, és miután potyára elmentünk Ostia Antica megállóig, ahol már zárva volt a helyi Forum Romanum, visszaszálltunk és továbbmentünk a tengerpartra, ahova PONT a naplementekor érkeztünk meg :D
Protestáns ("non catholic") temető, ez speciel se nem Keats, se nem Shelley, pedig mindketten ide vannak eltemetve. 
Ez a helyi Notre-Dame, fénnyel.
Itt épp evezni próbálok, utóbb egyébként rájöttem, hogy kell, de a kép még az előtt készült :P (És a sálam új, igen, a Camaieu-ben vettem leárazás keretében.)
Szóval ez a Róma nagyon királyság volt, nagyon jólesett fizikailag és lelkileg is (nagyon megfázva mentem el és picit megfázva jöttem vissza), és nagyon szívesen visszamegyek bármikor, van még mit nézni. :)