retrospektív (értsd: kusza) bejegyzés az elmúlt pár napról

A mai munkanapom extra rövid volt, 3/4 5 van, és már itthon vagyok, és csak 8-kor keltem. Ma ugyanis elmentünk (többesszám: a bizottsági gyakornokok) megnézni az Európai Befektetési Beruházási Bankot és az Európai Számvevőszéket. Mondhatom, rettentő izgalmas volt (se!). A Befektetési Beruházási Bankban annyi izgalom azért volt, hogy kaptunk inni, nagyon fancy kétdecis üveges 100%-os gyümölcsleveket, kávét, stb., meg hogy az épület nagyon jól néz ki, és a női WC-ben van melegvíz* van kitéve betét és tampon! O.o 

Jó, még az is izgalmas volt, hogy az egyik gyakornok rákérdezett a quantitative easing-re, és a nő azt mondta, idézem, I have no idea what you're talking about (fogalmam sincs, miről beszél) - pedig erről azért még nekem (!) is van idea-m, ha nem is véleményem, de legalább már hallottam a dologról, és még csak nem is dolgozom 18 éve az EBB-ben, mint a nő, aki a bemutatót tartotta. Hát ez volt az összes izgalom. A számvevőszéken az előadó pasi megkért random embereket, hogy mondják el az anyanyelvükön, az ő hazájukban hogy hívják az állami számvevőszéket (így). Vicces volt. Mindenesetre mivel a főnököm azt mondta, használjam ki, hogy megszerveznek nekünk ilyen programokat, és ne menjek be, szófogadóan nem mentem be. 

Retrospektíven haladva a következő téma a szülinapom, tegnapelőtt, de igazából nem aznap volt csak, mert már a hét közben elkezdtem kapni képeslapokat - és egy darabig nem is fogtam gyanút, csak úgy a 4. környékén, hogy hmmm, csak nem a Fanni keze van ebben? (Csak de. <3) Köszönöm mindenkinek, akitől már megkaptam, és annak is, akitől még nem! Kiraktam az irodában (ez még nem az összes):

Persze a cukika kórusom megint meglepett, kaptam tőlük egy videót, amin a Happy birthday-t éneklik vasárnap este a koncert után a kocsmában, jól kihangsúlyozva, hogy Veeee-raaaaaa... :D És tegnap a gyakornokok is megleptek, ez most már tradíció, hogy az egy épületben levők vesznek egy kis sütit az aktuális szülinaposnak és közösen felköszöntik. :)) Meg persze tök sokan írtak FB-n, meg e-mailben, szóval jó szülinap volt.

A hétvégét (csak hogy tovább menjek a visszafelében [sic]) Frankfurtban töltöttük Benedekkel, igazából nem nagyon van ott mit nézni, viszont gyönyörű volt az idő, úgyhogy így éreztük magunkat:

Látszik mind a 26 évem összes megfontoltsága.

Sajnos két olyan dolog, ami érdekes lett volna - Judengasse Museum és zsidó temető - zárva voltak felújítás céljából, úgyhogy nem néztük meg, voltunk viszont a főtemetőben (Hauptfriedhof), ami gyönyörű volt, meg megnéztük a dómot, a bolhapiacot szombaton, meg sétáltunk a Majna-parton. Jó szülihétvége volt. És felfedeztem, hogy a dolgok tényleg mennyivel olcsóbbak Németországban, mint itt... Összehasonlításképp, egy alapozó itt 12 euró, Frankfurtban ugyanaz 5. A kaja is olcsóbb, de a tartós fogyasztási cikkeknél még markánsabb a különbség. 

Mi is volt még... Ja, igen, arról akartam írni még a múlt héten, hogy van lehetőség arra a gyakornokok körében (sic!), hogy nyelveket tanítsunk egymásnak, lehetőleg az anyanyelvünket, ingyen és bérmentve. Úgyhogy felajánlottam, hogy ha van érdeklődő, szívesen tanítok magyart, és mit tesz Isten, azonnal jelentkeztek is hárman, két lengyel és egy szlovák, ráadásul a két lengyel közül az egyik nem is gyakornok, hanem bizottsági dolgozó, csak hallott róla a másik lengyeltől, hogy van magyaróra. :D Eddig két "óránk" volt, azért idézőjelben, mert mindkétszer 25-30 perc volt kávészünetben - olyankor mindenkinek jobban fog az agya, mint munka után -, és nagyon élvezték a lányok, persze egyelőre igyekeztem nem a nyelvtanról beszélni, hanem játékosabbra, viccesebbre venni a hangot, és nagyon bejött. A múlt héten például vittem nekik olyan szavakat, amik hasonlóak angolul, franciául és a szláv nyelveken, de máshogy vannak magyarul, pl. irodalom, történelem, földrajz (ez Fanni ötlete volt), egyetem. És mindegyikhez adtam segítséget, hogy pl. irodalom / ír = to write, és ez alapján találják ki, mi lehet, és volt, amire rájöttek, de nem mindenre, viszont nagyon élvezték. :) A következő alkalom csütörtökön lesz, most kifejezetten szláv jövevényszavakat fogok vinni, aztán jövő héten jöhet a tárgyas és az alanyi ragozás. :P

Meg arról is akartam írni, hogy szerintem túl vagyok a nászutas fázison, de ez nem baj, csak észrevettem pár napja, hogy olyan dolgokról panaszkodom, amik korábban nem zavartak, vagy pont, hogy örültem nekik / érdekesek voltak. (Például hogy milyen jellegű szövegeket kapok fordításra.) Még mindig jól érzem magam és NAGYON örülök, hogy itt vagyok, de ez már nem a rózsaszín, hanem a standard szemüveg. :)

*A JMO-ban egyetlenegy férfi WC-ben folyik csak melegvíz, ott is csak azért, mert elromlott a csap. Sehol máshol az épületben nincs melegvíz. Seriously.

The longer, the better! (?)

Meghosszabbítottak!!!*
Ez azt jelenti,  hogy felajánlották, hogy maradhatok még 3 hónapot, én meg elfogadtam, úgyhogy március végéig itt maradok.
Ez a magyar osztályon állítólag elég bevett (osztályonként változik, hogy mennyire szeretnek hosszabbítani, de összesen a gyakornokok harmada maradhat itt), de akkor sem magától értetődő, és bár eddig is célozgattak rá, csak most derült ki hivatalosan.

Ennek szellemében fogom kiélvezni a hosszú hétvégémet, amit Belgiumban és Hollandiában töltök majd. Kedd este jövök vissza, utána jön a fényképes beszámoló! Jó hétvégét Mindenkinek!

* Nem engem, csak a gyakornoki időmet. :)

"Fanni! Az az igazság, hogy...

...nagyon meg kell, hogy dicsérjelek! Látszik, hogy értelmezted, amit fordítasz! Őszintén szólva élesen elválik a szövegben, hogy honnantól fordítottad te."

Ezt a visszajelzést kaptam tegnap. :)

Róma, az Őrült Város

Nyilván nem tudom Rómát röviden összefoglalni, meg se próbálom, csak kiragadom a legmarkánsabb dolgokat.

Egy. A napsütés. Az valami hihetetlen volt. Nyilván azért is éreztem ennyire erősnek, mert itt Luxemburgban kicsit más fogalmaink vannak a napról mint olyanról (például, ha nincs köd, az itt már napsütésnek számít). Olaszországban konkrétan tűzött a nap, melegen és erősen, és vakítóan.

És a sárga épületek ezt csak még jobban felerősítették. Ez a kép olyan délután 4 körül készült.

A Villa Borghese parkja, reggel 9 körül.

Kettő. A forgalom. Erről nem készült kép, de az olaszok/rómaiak híresek arról, hogy ész (és következetesség) nélkül vezetnek, viszont a gyalogosokat minden körülmények között és bárhol átengedik. Amúgy a gyalogosoknak is háromszínű a lámpa, és a zöld nagyon rövid, viszont a sárga elég hosszú. Továbbá a buszmegállók nagy részében a táblán csak a buszok száma és a megállóik neve van kiírva, időpont semmi. És valamikor nyilván jön, csak mikor.

Három. A katakombák, ahol nem lehetett fényképezni, de nem ezért volt markáns. Hanem mert effektíve lent voltunk a föld alatt, egy 4. (!!!) században épült kiásott temetőben, ahova az első keresztények temették a halottaikat. Két tetem, ha nem is egészben, de megtekinthető volt, egy nőé és egy tizennégy éves fiúé. A hajuk teljesen haj-szerű volt. Negyedik század!!!

Négy. A fórum(ok). Hát az valami lélegzetelállító. A rengeteg rom, görög oszlop, épületrész, tényleg olyan érzésem volt, mintha most gyalogolnék bele a történelembe. (Voltunk a Kolosszeumban is, de az abszolút nem volt ilyen katarktikus élmény.)

Öt. A Vatikán(i) Múzeum. Hát az is minimum overwhelming volt, és persze befogadhatatlan menyiségű freskó és szobor. És azok a lábujjak...! Engem az embert ábrázoló szobrokban mindig valahogy az ragad meg, hogy a lábujjaik (és a sarujuk, a római szobrok esetében) milyen finoman és élethűen vannak kidolgozva. Na, itt kiélhettem a lábfétisemet. :P

A harmadik terem után csak sodródtunk a tömeggel és bámultunk minden irányba (addig próbáltuk felfogni, amit látunk), mert az épület(ek)nek egy négyzetmillimétere sem maradt kihasználatlanul, ahol nem freskó van, ott egy szobrocska, ahol nem szobrocska, ott egy szarkofág, ahol nem szarkofág, ott egy darab fal Krisztus előttről, és így tovább. És persze megnéztük a Sixtus-kápolnát is (Michelangelo mindenkit csókoltat), tökre nem ilyennek képzeltem, de nem lövöm le a poént.

Már ez is befogadhatatlanul sok festmény egy plafonon, és ez csak egy plafon egy folyosón.

Lábujjak speciel nincsenek (habár de, csak cipőben), van viszont gyönyörű csempe a padlón.

Ez a Sixtus-kápolna mennyezete, ahol nem lehet fotózni (nemcsak a mennyezeten).

Voltak ezeken kívül is olyasmik, amikre szívesen emlékszem vissza, például a temető, ahol Keats nyugszik, vagy a "Notre-Dame", ami homályos volt a tömjéntől, de gyönyörű, a fagyi, a tészták, a pizza, a csónakázás a Villa Borghese parkjában a tavon, a naplemente Ostiában a tengerparton... :)

Naplemente Ostiában - hirtelen ötlettől vezérelve felszálltunk a HÉV-re, és miután potyára elmentünk Ostia Antica megállóig, ahol már zárva volt a helyi Forum Romanum, visszaszálltunk és továbbmentünk a tengerpartra, ahova PONT a naplementekor érkeztünk meg :D

Protestáns ("non catholic") temető, ez speciel se nem Keats, se nem Shelley, pedig mindketten ide vannak eltemetve. 

Ez a helyi Notre-Dame, fénnyel.

Itt épp evezni próbálok, utóbb egyébként rájöttem, hogy kell, de a kép még az előtt készült :P (És a sálam új, igen, a Camaieu-ben vettem leárazás keretében.)

Szóval ez a Róma nagyon királyság volt, nagyon jólesett fizikailag és lelkileg is (nagyon megfázva mentem el és picit megfázva jöttem vissza), és nagyon szívesen visszamegyek bármikor, van még mit nézni. :)

Feeling proud vol. 2

A héten leadtam az első francia fordításomat (ezekből kevés van, a fordítások 80%-a angol, a maradékból legalább 15% olasz állásfoglalási indítvány, mert van 2 olasz képviselő, akik ontják magukból ezeket). Kicsit féltem, hogy hogy fog menni, mert az angolom mégiscsak sokkal erősebb.
Tegnapelőtt kaptam vissza a lektorált verziót, és egy kivételtől eltekintve csak formai és stilisztikai javítások szerepeltek benne (pl.: mivel  helyett mert, stb.)! Az egy kivételről pedig kiderült, hogy nem is hiba, megnéztük közösen és mégiscsak én értettem jól! :)
Utána még megnéztem egy angol fordításom javítását, volt benne egy megjegyzés, ez állt benne: "Ügyes voltál!". :)

A közlekedésrűl

A Közérdekű rovat második része következik (ebben a rovatban nem arról írunk, hogy mik történnek velünk épp, hanem általánosabb, globálisabb témákról az itteni életünkkel kapcsolatban).

A mai fejezetben Fanni ventillálja ki a luxemburgi közlekedéssel kapcsolatos egyéni szoc. problémáit.

Luxembourg főváros létére kisváros, ugyanakkor az itt dolgozók száma inkább egy nagyvároséhoz mérhető. Emellett a másik főgond, hogy szinte mindenkinek egyszerre kezdődik és ér véget a munkaideje (ami egyébként pont egybeesik az összes bolt és hivatal nyitvatartási idejével is). Ebből következik, hogy minden hétköznap reggel 8 és 9, és este fél 6 és fél 7 között iszonyatos dugók alakulnak ki a városban. Emiatt a lakás és a munka közötti utazás az elméleti 20-25 perc helyett gyakorlatilag kb. kétszer ennyi ideig tart, ráadásul kiszámíthatatlan. Egyszer másfél óra alatt értem be a munkába, de általában akármikor indulunk 8 és fél 9 között, valahogy mindig 3/4 9 és 9 között érek be. A munkaidő 3/4 6-ig tart, így fél 7 előtt soha nem érek haza, ha "beugrom" a "sarki" szupermarketbe, akkor ez 1/4 8-fél 8.

A metró erre nyilván megoldást jelentene, de a távolságok nem nagyok, nem metróléptékű a város, így nem érné meg építeni még egy vonalat sem (arról nem is beszélve, hogy mi történne, amíg építik...). Villamos vagy más kötött pályás közlekedési eszköz sincs, csak BUSZOK. Azok viszont jól lefedik a várost és viszonylag gyakran járnak, ráadásul szombaton ingyenesek! És még éjszakai busz is van péntek-szombat éjszaka, szintén ingyen, ezzel arra biztatva az utasokat, hogy ne üljenek részegen volán mögé vagy biciklire.
Egyébként egy buszjegy 2 euró, ami a megvételtől számítva 2 óráig érvényes.

Eddig minden szép és jó, ami engem minden egyes nap kiakaszt, az egyáltalán nem maga a dugóban eltöltött idő, hanem az utazási kultúra (hiánya), ami miatt csúcsidőben minden egyes, a buszon töltött perc kínszenvedés.

• Először is, alig néhány buszon mondják be vagy írják ki a megállókat, így ha valaki nem tudja fejből, hogy hol és hány megálló múlva kell leszállnia (és ehhez képest hol van most), akkor tippelhet, vagy nézegetheti a buszmegállók nevét.

• Aztán: az emberek NEM MENNEK BELJEBB. Mindenki megáll az ajtóban (gondolom, mert "úgyis csak párat mennek"). Sokszor egy busz a megállóba érve teljesen tömöttnek tűnik, közben van még rajta hely, csak középen, ahol nem áll senki.

• Ugyanígy, itt az sem divat, hogy aki az ajtóban áll, de nem az ő megállója következik, az a megállóban leszáll, hogy mindenki mást leengedjen. Itt kerülgetni kell mindenkit.

• Sokszor viszont csúcsidőben tényleg akkora tömeg van, hogy nem, vagy csak alig lehet felférni a buszra. Volt már, hogy pont olyan helyen álltam a tömegben, ahonnan egyik kapaszkodót vagy rudat se értem el (persze ez magasabbaknak nem probléma), ott, ahol álltam, nem volt, így nem tudtam kapaszkodni, és végig egyensúlyozni próbáltam, hogy ne essek másokra... De van, hogy már fel se tudok szállni a buszra, annyira tele van.

• Az ajtók nem záródnak, ha valaki közéjük áll (vagy odalóg valamije). Otthon ilyenkor a buszvezető bemondja a hangosba, hogy pl.: "A második ajtónál a kishölgy legyen szíves arrább menni, mert nem tudunk addig elindulni!", itt viszont soha. Addig áll egy-egy megállóban, míg az ajtó be nem csukódik, ha ez 5-10 percbe telik, akkor addig. Általában valamelyik utas veszi észre, hogy mi a gond, és ő szól az illetőnek.

• És végül, ami a legeslegjobban zavar, és néha elviselhetetlenné teszi a buszozást: valamiért FŰTIK a buszokat. Nagyon. Ez mindenképp nagyon rossz, de főleg, ha kint 5 fok van, a buszon viszont 30... ilyenkor pillanatok alatt le lehet izzadni (szinte soha nincs annyi hely a tömegben, hogy le tudjam venni a kabátomat). Mondja már meg valaki, hogy MIÉRT fűtenek a buszon???

A fenti tényezők miatt csúcsidőben általában traumatikus élmény (nekem) az utazás, van, hogy már reggel tök idegesen és frusztráltan érek be dolgozni, mert annyira zavar a fél 9-kor az intim szférámba tolakodó tömeg és a hőség. Hazafelé emiatt néha leszállok hamarabb és gyalogolok inkább, reggel viszont ez nem férne bele, mert ugyan busszal nincsenek nagy távolságok, de gyalog ugyanez a táv már órákig tartana. Az egyetlen alternatíva még a bicikli lenne (van bubirendszer is!), de azt meg az időjárás mellett azért sem merném kipróbálni, mert a város nagy része tele van emelkedőkkel, így ha nem áznék el/fagynék meg, akkor a bringázásban is ugyanúgy leizzadnék, mint a buszon.

Zárásként itt egy fotó a futárrendszerről, a kis buszok azt jelzik, hogy az a járat épp a dugóban áll:

bizalom, bátorság, b...logbejegyzés

Nem nagyon történik semmi különleges, úgyhogy most egy pszeudo-tematikus bejegyzés következik.

Tegnapelőtt este jöttem haza, és a közeli park mellett megszólított egy pasas, hogy tudom-e, hol van az X étterem. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy hol van kb., de csak az irányban voltam biztos, a távolságban nem. Mindenesetre tudtam, hogy arra van, amerre én is megyek, úgyhogy amikor a pasas kérdezte, hogy én is arrafele megyek-e, mondtam, hogy igen, és jött velem. És mondta, hogy volt már abban az étteremben, de csak kocsival jött és sötétben, és ezért nem emlékszik, és nem is találna oda magától. (Milyen szerencse, hogy épp ott voltam. - a szerk.) Én meg mondtam, hogy velem ugyanez van, csak fordítva, mindenhova tömegközlekedéssel vagy gyalog megyek, és ezért ha egy sofőr kérdezi meg tőlem, hogy kocsival hogy lehet odajutni, nem tudom biztosan. És így beszélgettünk, közben átértünk a park túloldalára, és ott volt az étterem, amit a pasas keresett. Kérdezte, hogy itt lakom-e, mondtam, hogy most igen, de amúgy Magyarországról jöttem. Mire ő, hogy nem baj, mert ő meg Kamerunból. :D És még be is mutatkozott, legalábbis a keresztnevét elmondta: Kikinek hívják. :D Aztán szép estét kívántunk egymásnak, és elköszöntünk.

Mindezzel csak azt akartam elmondani, hogy van, aki ezt a jelenetet úgy látja, hogy egy fekete pasas odamegy egy fehér nőhöz, leszólítja, majd nem szakad le róla. És elmesélhettem volna így is. Illetve érezhettem volna így is. Ehelyett azt éreztem, hogy mennyire nagyon kedves és barátságos volt hozzám egy vadidegen.

Bátorság: fordítottam egy sajtóközleményt, egy igazit, ami ki fog kerülni a Bizottság honlapjára, és a lektor nagyon megdicsérte, többek között ezt a kommentárt fűzte hozzá: