Én is bejelentkezem, ha már szégyenszemre tavaly (!) óta nem írtam érdemben. A bő egy hetes otthonlét jó volt, de nagyon zsúfolt, úgyhogy a végefelé már azt vártam, hogy hadd jöjjek vissza és legyen nyugi, ne kelljen ide-oda menni, ügyeket intézni. Az külön élmény volt, hogy kocsival jöttem vissza ÉS éjszaka (nekem már csak az egyik is extrém), és bár Mo.-n nagyon jók voltak az útviszonyok, Ausztriában és Németországban volt olyan autópálya-szakasz, ahol havas volt az út, köd volt, és esett a hó. És mindehhez mi kb. 120-szal jöttünk, nem mondom, hogy nyugodt voltam, de olyan sofőr mellett ültem, akin érezhető volt a rutin, úgyhogy félni azért nem féltem, inkább mondjuk úgy, hogy könnyebb volt így ébren maradni hajnali 3 körül. Ahogy közeledtünk és egyre szárazabb és melegebb (0-1°C) volt kint, a táj is egyre szebb lett, én meg egyre álmosabb, úgyhogy hazaérve (kb. 10-kor) gyakorlatilag azonnal le is feküdtem aludni.
Az első hét azzal telt, hogy vártam az eufóriát, ami így utólag visszatekintve hülyeség volt. De valahogy arra számítottam, hogy most, hogy Benedek is itt van, meg van egy lakásunk, meg tudom, hogy maradunk, majd jön a rózsaszín köd. Nem jött, azóta rájöttem, hogy azért, mert az már megvolt decemberben, mikor mindez kiderült, meg amikor sikerült a lakásbérlést elintézni, meg amikor egész utolsó héten az volt a fejemben, hogy milyen jó, hogy látni fogom itt a tavaszt és a nyarat is. :) Közben bent az irodában nem volt érdemi változás, bár most vannak új lektoraim, ami tök jó, és most már szerintem nincs is olyan ember a unitban, aki ne olvasott volna. Ja, a menza idén eddig valami kritikán aluli, még egyszer se ettem ott 2016-ban igazán jót. De szerencsére, mióta nem lakunk együtt Fannival, gyakran megyünk a Bíróság menzájára, ahol nagyobb és minőségibb a választék. Szóval, az első héten minden ugyanúgy volt bent, mint korábban, talán azzal a különbséggel, hogy egyre jobban éreztem a nyomást (belül), hogy kéne már a gyakornokság utáni időszakkal kapcsolatban lépéseket tenni. De sajnos ez nem úgy működik, hogy az ember bemegy a főnökéhez, hogy ez meg ez van, segíts légyszi (habár, spoiler: végül ez történt, de csak a második héten). En attendant, a hétvégén elmentünk meglátogatni az öcsémet Maastrichtban, és tök jó volt! Vele is általában, meg a város is tetszett, mindaz a rengeteg (se!) látnivaló, ami ott van. És szerencsére sütött a nap. :)
 |
| A maastrichti vasútállomás belülről - errefelé annyira szépek az állomások, Metzben, Luxembourgban és Antwerpenben is hasonló, mintha katedrálisokból lettek volna átalakítva. |
 |
| Természetesen itt is külön lámpa van a biciklistáknak (és a legjobb, amikor MINDENKINEK piros). |
 |
| Ez a burger nem csak gyönyörű volt (de most nem?), hanem isteni is. Utána egész nap nem is tudtunk már kajára gondolni. :D |
 |
| Maastrichtban mindenki shoppingolt. Mindenki. |
 |
| Miért szeretjük Hollandiát 1 - a Pride-zebra. |
 |
| Kisállatkert a város közepén :D |
 |
| Miért szeretjük Hollandiát 2 - a katedrálisból lett hotel. |
 |
| Ez pedig maga a Maas. |
Maasnap Liège-be mentünk, mert úgy döntöttünk, hogy Maastrichtból elég volt egy nap is, de sajnos Liège sem tartogatott számunkra több látnivalót, cserébe viszont hideg lett és eső. Talán a legérdekesebb élmény egy teljesen elhagyott templom volt, ami le is volt kerítve, és nem értettük (azóta sem), hogy vajon miért nem használják (és hogy mit keresnek rajta a madarak).
 |
| Jól elkapott pillanat... |
 |
| A liège-i pályaudvar. |
 |
| Napsütés! |
 |
| Morze-vers :) |
 |
| A változatosság kedvéért egy katedrális. |
 |
| A Meuse. |
 |
| Piac. |
 |
| Fölfedezik a pályaudvart. |
 |
| Kilátás a pályaudvar mögül, itt már elég randa volt az idő. |
 |
| Használaton kívüli madaras templom. |
A múlt Ezen a héten volt előrelépés a szakmai dolgokban, már sokszor elmondtam, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire segítőkész mindenki (persze a hatáskörén belül), és így történt, hogy pénteken a mentorommal bementünk (végre!) a nagyfőnökhöz, akinek elmondtam, hogy nagyon szeretnék valahogy maradni, ő pedig megígérte, hogy ha hall valamiről, szól. Ez így nem hangzik óriási előrelépésnek, de két szempontból is az: egyrészt mert most már tudja, hogy szeretnék maradni, és ha van egy kis szerencsém, ezt akkor se fogja elfelejteni, amikor hall esetleg valamilyen üresedésről, másrészt mert nem hajtott el azzal, hogy esélytelen, meg hogy ne is próbálkozzak (ez egyébként a mentoromra és az eggyel lejjebbi főnökömre is ugyanígy igaz). Emellett is van fény az alagút végén, mert meghirdettek adminisztrátori meg nyelvi asszisztensi versenyvizsgát is tavaszra, azokkal mindenképp megpróbálkozom.
Voltunk a gyakornokokkal kedden a Bíróságon, az egyetlen említésre méltó momentum az volt, amikor a vezetőnk konkrétan kiküldte az egyik gyakornokot a teremből, mert az a kabátját az asztalra tette és ráfeküdt... Ezen kívül szerdán volt csoportgyűlés, ahol többen felvetették, hogy mi lenne, ha felvenne az osztály plusz fordítót, mert egyre kevesebben vannak. Khm, khm. Én nem néztem sehova, csak megjegyeztem magamban, hogy tudok valakit, aki szívesen maradna. Csütörtökön kapcsolatépítés jelszóval találkoztam egy (magyar) nővel a Planningről, ők az az egység a DGT-n belül, akik többek között a képzéseket szervezik a fordítóknak. Nem volt egy gyümölcsöző beszélgetés, de azt a rettentő meglepő infót megtudtam, hogy plusz ember felvételekor a pénz az elsődleges szempont. #nosurprise
Csütörtökön és pénteken havazott! De nem ám csak úgy visszafogottan.
 |
| Pénteki panoráma az irodából. |
 |
| Szintén pénteken, a kirchbergi buszmegállóban. |
 |
| Szombaton a vonatból. |
 |
| Ez is a vonatból, azért ilyen koszos a teteje. |
 |
| Ez mai :) |
 |
| Ez is, ugyanott. |
 |
| "Játékházak" a Grundon :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése