munka "kint"

Most már hamarosan itt a vége ennek a blognak (ó, nem kell aggódni, lesz folytatás, de mindent a maga idejében), de addig is gondoltam, írok a munkámról, hátha valakit érdekel. 

A kollégáim tök fiatalok többségükben, abban a csapatban, ahol dolgozom - heten ülünk egy irodában, mint a törpék, de ebből hatan dolgozunk a bizottsági fordításokon - hárman is 25 alatt vannak. A nemzetiségek nagyon változók, én vagyok az egyetlen magyar, van itt ukrán, spanyol, orosz, német, belga, holland, angol, görög, román, stb. A közös nyelv az "angol", amit mindenki beszél... valamennyire. :P Sokan tudnak még németül vagy franciául, de nem mindenki. 

Szóval ülök egy irodában egy gép előtt:

iroda

gép

.. és fordításokat osztok ki fordítóknak, lektorálásokat lektoroknak, a kész fordításokat átnézem és elküldöm a Bizottságnak, aztán kiszámlázom nekik (ördögi kacaj helye). Közben ebédelek is a többiekkel.

Luxemburgban tőlük lehet meleg ebédet rendelni, nem túl nagy a választék, de mivel nincs menza, az az egyetlen alternatíva, ha az ember magának főz, vagy...

... elmegy az újdonsült kollégáival egy étterembe galette bretonne-t enni :)

Általában 9 után pár perccel érek be, egy csomó kollégával együtt jövök a vonaton, aztán fél 6-kor vagy 6-kor megyek el, attól függően, mennyi munka van. Általában a nap vége elég húzós, mert akkor kell leadnunk a kész fordításokat, és ha még nem érkezett meg valamelyik, akkor utána kell mennünk, hogy mi lett vele, és ha csak lehetséges, le kell adnunk még aznap. 

az első napom végén, este 6-kor fényképeztem a buszmegállóban

Most megtanultam, milyen értékesek az esték és a hétvégék, nem beszélve a szabadságról, amit én még június közepéig persze nem élvezhetek (#próbaidő), de már most számolom, mikor hány napot tudnék kivenni és mire szánnám.

tegnapi kép; a cipőt anyutól kaptam karácsonyra, a virágokat pedig a luxemburgi tavasz biztosította (8°C)

Utolsók (és elsők)

Igyekszem nem elharapózni a blogon, de mivel utoljára két hete írtam, azt hiszem, most már belefér egy poszt.

Lassan nekem is elérkezik a gyakornokság vége, és mivel a húsvét miatt elég sokan már a hónap vége előtt (az első kecskék fecskék már holnap) hazamennek, egyre több "utolsó" történik az itteni életemben.

Kedden volt az utolsó németóra (tabut játszottunk és kaptunk csokitojást).

Csütörtök délelőtt volt az értékelésem. A "főni(x)" beteg, a mentorom meg nem volt bent akkor, úgyhogy két volt revizorommal ültünk össze. Nem volt hosszú a beszélgetés, megkérdezték, hogy hogy értékelem én a gyakornokságot (jól éreztem magam, hasznos volt, fejlődtem); felolvasták, hogy a revizoraink miket írtak rólunk hármunkról (ügyesek vagyunk, a kötelezőkön kívül szorgalmasan veszünk le fordításokat a licitből is), illetve rólam konkrétan (jól feltaláltam magam a társaságban - akármit is jelentsen ez, jó a stílusérzékem, csak apró pontatlanságok vannak, amikre jobban kellene figyelnem); és megkérdezték, hogy mi lesz velem ezután (mondtam, hogy nem tudom, majd erről beszéltünk még 10 percig. Meg arról, hogy az egyikük mit csinált 15 éve a finn szak elvégzése után).

Csütörtök délben megtartottam az utolsó magyarórát. Az irányokat és az időt vettük, nagyon ügyesek voltak! Először persze nehéz volt megérteniük, hogy a magyar a negyedórákhoz viszonyít, de aztán már egyedül is össze tudták rakni (és kimondani!), hogy "Hét perc múlva háromnegyed tizenegy"! :) Az óra végén búcsúzóul kaptak tőlem egy-egy Túró Rudit (magyarországi szállítmány), elmondtam, amit tudni kell róla előzetesen, de még így is nagyon ízlett nekik! :) Aleksandra ezt írta (mondanom se kell, nagyon jólesett!):

"Most kóstoltam meg a csokit és IMÁDOM! Nem azért mondom, hogy kedveskedjek, vagy hogy ne sértselek meg, tényleg imádom. Főleg, mert nem olyan édes, és mivel a csokit és a túrót is szeretem, ez a tökéletes kombó! ;)
Ha legközelebb Magyarországon járok, veszek egy egész dobozzal! :P
Köszönöm, hogy tanítottál minket, és ezt az édes meglepit is.Öröm volt az órádra járni.
Hamarosan találkozunk!"

Az utolsó mondattal arra célzott, hogy aznap este volt a gyakornokok nagy közös búcsúbulija (ez volt az utolsó alkalom, amikor még mindenki itt van). A "régiek" és az "újak"  (akik januárban jöttek) a festői nyugatszocreál stílusú Schuman épület aulájában gyűltek össze (illetve a buli tetőfoka körül páran beszöktek az ülésterembe trollkodni, de onnan még időben kiterelték őket). A karácsony előtti bulihoz hasonlóan mindenki a saját országából hozott valamit Én nem találtam semmi magyart, úgyhogy jobb híján paprikás chipset vittem (érted, PAPRIKÁS, az magyar!), de Judit vitt házi szilvapálinkát. Utóbbit én (mivel a jó nyelvtanár tisztában van a célnyelvi kultúra megismertetésének fontosságával) mindkét tanítványommal megkóstol(tat)tam.

internacionális italok

"Excuse me, sir! Do you have a moment to talk about pálinka?"

Trollkodás az ülésteremben

Ott vagyok az első sorban, világoskékben (le kellett guggolnom, nehogy eltakarjam a mögöttem állókat...)

Nagyon jó volt a hangulat, ettünk-ittunk, egy csomó (régi és új) gyakornokkal beszélgettem. A "piknikes" buli után a társaság nagy része átvonult a Scott'sba, ahol épp Szent Patrik napi buli volt. És mi történik, ha a búcsúbuli egybeesik a Szent Patrik nappal? Tánc, zöld sör és a jól megérdemelt másnap... (ráadásul múlt vasárnap óta beteg is vagyok, még mindig köhögök meg folyik az orrom, szóval a pénteki állapotom már csak a hab volt a zöld sörön) A zöld sörrel pedig koccintottunk - az első három hónapra: kiderült, hogy minden "régi" egyetért abban, hogy az első három hónap volt az igazi, sokkal jobb, mint a második fele. Hiába, régen minden jobb volt! #sictransit

balról jobbra hátul: Pedro (PT), Ruth (NL), Kreete (ET), elöl: Tina (SK), Daniel (RO), Fanni

Szent Patrik napi szelfi

buli a Scott'sban
hátul balról jobbra: Pedro (PT), George (GB), Daniel (RO)l Nina (DE), Kreete (ET), Jerko (HR)
elöl balról jobbra: ruth (NL), Petra (HR), Fanni

Azért biztos lesznek még kisebb-nagyobb spontán összeröffenések (péntek este mindjárt volt is egy, biztos, ami biztos, és végül majdnem mindenki eljött akkor is), de egyre fogy a létszám, és egyre jobban uralja a beszélgetéseket a "mikor/hogy mész haza?" és az "Én is utálom ezt a kérdést, de mit fogsz csinálni otthon?"...

Pénteken (az utolsó pénteken, amin dolgoztunk) a hagyománynak megfelelően a gyakornokok adtak reggelit. A koncepció egy könnyű, tavaszias, erősen sajtos jellegű reggeli volt. 5 féle sajt, friss bagett, koktélpari, bébiretek, olajbogyó, narancslé (igény szerint vodkával), illetve opcionálissan fehér bor (nem éltek vele, nem is értem!). A végeredmény: nyammmm!

A búcsúreggelin minket is megleptek: kaptunk három tortát, és egy-egy borítékot ötezer euróval egy képeslappal, amit mindenki aláírt, és egy csoportképpel.

És ha már péntek, muszáj elmondanom, hogy keddtől péntekig mindennap sütött a nap, és egyáltalán nem is esett! Attól tartok, amíg itt vagyok, ebből is ez volt az utolsó (és október eleje óta az első).

csütörtök este hunyorgunk a napfénybe a Philharmonie előtt

napsütötte Luxembourg

pénteki szelfi (annyira meleg volt, hogy kabát és pulcsi nélkül se fáztam!)

Szombaton pedig (szintén először és utoljára) kimentem a bolhapiacra a Place d'Armes-on. Most már kifejezetten hideg volt és a nap se sütött, de a piac pár perc alatt bejárható volt. Nem vettem semmit, de csináltam néhány képet arról, hogy mi mindent lehet kapni. Tényleg MINDENT (is):

What happens in Budapest/Luxembourg

Mielőtt Fanni elharapódzna itt a blogon, én is gyorsan idefirkantok valamit ;) Otthon voltam Budapesten másfél hétig, és végig visszavágytam ide (helyileg). Most egész másképp éreztem magam Pesten, mint karácsonykor, annak ellenére se éreztem magam "otthon" egyáltalán, hogy csak két hónapja voltam ott utoljára. Ez persze objektív okokkal magyarázható: most itt lakom, itt van Benedek, itt kezdem életem első igazi állását (holnapután!).

A barátokkal, kórussal, családdal való találkozás(ok) nagyon jólestek, tényleg igyekeztem kimaxolni ezt a másfél hetet: otthon laktam a szüleimnél (mondjuk ez kényszerűség, de azért jó volt, nekem is, nekik is, legalábbis remélem), voltam a nagyszüleimnél többször is, voltam Énekel az Ország-próbán és lánykari próbán, voltam Anyuval moziban (Spotlight) és színházban (Heltai naplója), mindkettő nagyon jó választás volt, aztán... találkoztam az otthoni két Gondnokkal, Julival (kétszer is!), Noémivel, voltam filmklubban (ahol az Így neveld a sárkányodat 1-et néztük), ebédeltem az anyósommal és a sógorommal, benéztem a volt munkahelyemre, és elköltöttem egy csomó pénzt olyasmikre, amiket itt is vettem volna, csak még csomóbb pénzért.

Éééééés szinte végig ilyen napsütés volt, meg enyhe tavaszi idő:

mögöttem a Nyugati pu.

De a szép tavaszi idő és a barátok/család jelenléte (sőt, a feketés kávé!) sem volt elég ahhoz, hogy ne érezzem magam idegennek Budapesten.

Egyre inkább azt a tanulságot vonom le (sic), hogy Luxemburg még ha véletlen volt is (a gyakornokság Brüsszelben is lehetett volna akár), nagyon jó döntés volt! :) Remélem, nem fog megváltozni a véleményem... mondjuk ha igen, az se baj, akkor majd elmegyünk máshova. :)

Tegnap este jöttem vissza (este... 3/4 7-kor itt még világos van!), és ma rögtön el is mentünk felfedezni az ajándékba kapott túraútvonalas könyv 21. számú kirándulását (Mersch-Lorentzweiler)... jobban mondva a felét (Mersch-Lintgen), kb. 7-8 kilométert, mert én kidőltem a sok oxigéntől és napsütéstől. :D

ilyen gyönyörű zöld mezők fölött sétáltunk a szikrázó napsütésben :)

teraszos gazdálkodás :P 

az útikönyv szerinti "bizarre rockformations" (sic), azaz furcsa sziklaképződmények

a turisták nem kevésbé furcsák errefelé (ez a legjobb szelfi, amit sikerült B.-ből kicsikarnom)

rég láttam erre ennyi napsütést meg kék eget :)

volt patak is

na ez annyira giccses, hogy ha nem én fotóztam volna, biztos beszólnék rá valamit...
...de közben annyira szép is! (mert én fotóztam)

Benedek is fotóz

ZÖLD

fenyvesek

csendélet legelésző lóval (ez is súrolja a giccs határát azért)

kikerics :)

A Hétvége, Amikor Egy Csomó Minden Történt Luxemburgban

A hétvégén kivételesen sok minden történt Luxemburgban, úgyhogy hetek óta először volt egy csomó programom.

Péntek este dinner party volt az egyik belga lánynál. Bár volt egy olyan verzió is, hogy nem lesz főzve, de végül mégis sütöttünk házi pizzát, és Anna - megfelelő infrastruktúra híján - lábosban megsütötte a híresen finom brownie-ját! Összesen hatan voltunk: Berlinde (BE), a házigazda, Ruth (NL), Teresa (PT), Anna (BG), Judit (HU) és én. Azért csak lányok, mert a főbérlő nem enged hímnemű látogatókat a lakásába, ugyanis egyszer volt egy, aki "neki nagyon nem tetszett"... (én nem tudom, Luxemburgban egy normális főbérlő sincs, vagy mi van??? Eddig alig hallottam olyanról, aki nem őrült valamilyen szempontból, rendszeres visszatérő téma, hogy kinek mit talált ki már megint a főbérlője...). Az ismeretlenül is szimpatikus szexista/rasszista főbérlővel sajnos nem volt szerencsénk találkozni, de legalább megégettem a kezem és fél este a hideg víz alá tartottam de a buli azért jó volt. :)

balról jobbra: Judit, Anna, Teresa, Ruth, Berlinde

a vega pizza sütés előtt

a lábosos brownie

Szombaton szintén a gasztronómia jegyében folytatódott a hétvége: Benedekkel elmentünk az Eat it! elnevezésű street food fesztiválra. A NAGYON hideg és ergya idő ellenére ismét az udvaron rendezték meg az eseményt, food truckokból lehet enni a mexikóit/indiait/amerikait. A képen látható, forralt borral lekísért hamburger (benne: húspogácsa, whiskys hagyma, garnéla (????), 3 sajtból készült szósz) után desszertnek még benyomtunk egy-egy nutellás-epres-tejszínhabos palacsintát... szerintem ez lehetett az oka, hogy utána órákig rosszul voltam. :(

 Vasárnapig tartott a Luxembourg City Film Festival is, úgyhogy szombat este két filmet is megnéztem Antigonival (ő a programozó gyakornok).

Ezt:

és ezt:

Mind a kettő nagyon tetszett, de a Raytől többet vártam (tök jó, hogy feldolgoztak egy ilyen témát, de többet is ki lehetett volna hozni belőle szerintem. Viszont az mindenképp jó, hogy közönségfilmet csináltak belőle, és pláne ennyire király színészekkel!).

A héten egyébként másik két filmet is láttam a fesztiválon, ezt:

                            

(a látszattal ellentétben inkább dráma, mint vígjáték, még ha a dán közönség nem is gondolta így)

és ezt:


http://www.tarantula.be/film/le-chant-des-hommes/

Vasárnap adtunk a kultúrának, és Benedekkel elmentünk a luxemburgi lett kórus
koncertjére, akik Fauré Requiemjét és két lett darabot adtak elő orgonakísérettel egy templomban.

A koncert gyönyörű volt, de a Világ Legkényelmetlenebb Székein kellett ülni, borzasztó volt. A székek ülés része annyira alacsony volt, hogy nekem ért a vádlim közepéig (!), a támla pedig egy üres fakeret volt, középen egy keresztrúddal... (Benedek szerint "ez ilyen weird katkó dolog", mindenesetre ezután se ebbe a templomba fogok járni...)

Hidegnek továbbra is hideg van (4 fok a maximum, és a nedves levegő miatt hidegebbnek érezni), de a délelőtt az egész várost beborító tejfehér dementorköd után most épp kitisztult az ég. Sőt, reggel 7-kor már világos van! Lehet, hogy tényleg eljön egyszer a tavasz? :)

Búcsúzóul az elmúlt hetek újabb termékei:

(Vera, Benedek és én/ülünk a fa tetején)